No igen, van néhány vágyam a gyerekeimmel kapcsolatban. Az egyik, ami most legelőször eszembe jutott, hogy válasszanak valamllyen sportot maguknak. Kezdetnek jó lesz mondjuk az úszás, majd jöhet valami más is, teljesen mindegy, csak legyen az életükben rendszeres sport. A másik ilyen, hogy barátjuknak tekintsék a könyveket, szeressenek olvasni. Kapjanak az olvasástól majd legalább annyi örömet, mint én.
A gyerekek könyvcsomagot kaptak annak megünneplésére, hogy kitört a vakáció. Tudom, olcsóbb lett volna, ha ünnepélyes keretek között mondjuk bevonulunk a könyvtárba és kikölcsönzünk egy szekérderéknyi könyvet...dehát nem bírok a véremmel, nekem muszáj új könyvet venni nekik időről-időre. Mert ebből sosem lehet elég. Ha egy pillantást vetek a Pagony kiadó TOP10 listáját, hááát...nekünk nem sok minden hibádzik belőle. Talán csak a nagyfiús és a bébi könyvek kivételek ez alól. Lássuk miket szereztem be a nyári vakációra (legalább az elejére)
Jill Tomlinson könyveit nagyon szeretik a gyerekek, a cicás a kedvencük, aki Angliába libbent át egy hőlégballonon Franciaországból és nagyon haza szeretett volna menni a kis halász családjához és a három kisfiúhoz. A gorillás kötetbe még nem kóstoltunk bele, de remélem, ennek is sikere lesz.
A foglalkoztató könyvet Zalánnak vettem, de Rékának is akad benne egy-egy feladat, ami neki való. Nagyon szép, igényes kötet, élénk színekkel, bogyóésbabócára jellemző képekkel. 12 mesét is tartalmaz a könyv, eddig kettőt vettünk át...bevallom...elég unalmasnak találtam őket, bár a gyerekek nem panaszkodtak. Igazából manapság divat Bartos Erikát nem szeretni és majdnem ciki az ő könyveit olvasni a gyerekeknek....Pedig a Bogyó és Babóca sorozat Zalán egyik kedvence. Ami engem illet, szerintem 4-5 éves korig teljesen jók a BE könyvek is. 2-3 évesnek pedig remek. Igaz, én unom őket, de ez mellékes tényező.
kk
A Graffaló történet folytatása a Graffaló Kölyök Julia Donaldson és Axel Schiffler tollából. Zalánnak ez is tetszett, bár a kívülről megtanult Graffaló egy fokkal jobbra sikerült az én véleményem szerint. A vége amolyan kurtán furcsa...
Amikor ennek a könyvnek az első sorait olvastam az ovis ballagás előtt egy könyvajánlóban, naná, hogy elbőgtem magam rajta. Arról szól, milyen lesz az iskola egy kis elsősnek. Nem kifejezetten egy mestermű az írás, még Réka sem döntötte el, hogy szereti vagy nem annyira szereti, mindenesetre szerintem tájékoztató jellegű és valamilyen szinten megvilágító olvasmány. Némely képen pedig teljesen olyan, mintha Réka mosolyogna ki a könyvből. Picit sötétebb hajú, oldalra csatolás nem jöhet szóba nála, de hasonlít, kimondottan hasonlít....
Az abszolút kedvenc a Titi sorozat egyik darabja. Számomra még nem derült ki, hogy ez melyik a három közül, mindenesetre ez az a rész, amikor Titi a toronyház tetejére költözik egy kis szobába. Egy háziállatkája is van, egy kis csótány. Hát nem elragadó? De tényleg, remekül megírt történetek, érdekes karakterek, egyedi, azonnal felismerhető grafika. Egyszerre izgalmasak, viccesek, igazi Rékának való mesék. Általában egy mese sosem elég, minimum három után elégednek meg a kedélyek. Annie Schmidt teremtménye Szutyoksári is, akit szintén nagyon szeretünk. Mááár látom is a lelki szemeim előtt a másik két kötetet a polcunkon.
