Visszatekintés 2014 - Június

Hát ha június, akkor gipsz. Ez a legelső, amire asszociálok. Rögtön június elején, egy csodaszép meleg nyári napon, Réka lepottyant a mászókáról és eltörte a csuklóját. Ez nagyjából megadta az alaphangulatot az egész nyárhoz. Nemhogy a szakosztály ugrott, de úgy az egész úszás, ahogy volt. Valahogy így kellett lennie valószínűleg. 

Elvileg törés esetén az óvodának/iskolában mentőt illene hívnia, persze ez nem így történt, némi spéttel mi vittük kórházba, ahol késő este helyretette neki az a doki, aki az egész kórházban egyedül ilyesmivel foglalkozik. Rosszul ébredt az altatásból (nem a doki, Réka), fájdalmai voltak, alig vártam, hogy éjfél tájban hazaérjünk. 

Akkor még úgy tűnt, 4 hét az egész, ennyit kell kibírnunk....azért az egy jó dolog, hogy nem látunk a jövőbe, ha sejtettem volna, hogy októbert írunk majd, mire pontot tehetünk az ügy végére, biztos sikítok, mint Kevin anyja, amikor rájön, hogy elveszett a kölök. Vagy addig sírok, amíg ki nem száradok....

Júniusban lettem 39, hát erről nincs mit írni, évről évre rosszabb lesz a helyzet...

3-4 hónap várólista után időpontunk volt a szemészetre. Na oda sem megyünk többet, azt hiszem. Igaz, Rékával nem is kell már, csak panasz esetén, hiszen immár iskolás, lát, mint a sas. Zalánnal pedig majd elmegyünk magánrendelésre. 

Rékám, pontosan 6 és fél éves korában (napra pontosan) elballagott az óvodából. Egész sokáig bírtam bőgés nélkül, csak aztán P. (az egyik kisfiú) elpityeredett, majd megszólalt a "múlnak a gyermekévek", mire a dadus néni, a katonás szigorú elsírta magát...nahát onnan nem volt megállás számunkra sem a padon.

Kellemetlen mellékzöngéje volt az alkalomnak, hogy a rendezvényre nem hívtam meg tesómékat a nemtúlmesszi, de nem is közeli Dunakesziről. Úgy volt, hogy 20 perces béna műsor lesz, jelentéktelen semmiség, csütörtök délután, tehát kőkeményen hétköznap, 1) úgy sem érnének rá 2) értelme sem lenne 3) ez azért még nem a Harvard, csak a Pitypang ovi. Szóval meg sem hívtam őket. Amit picit rossz néven vett tesóm, főleg, amikor elcsicseregte jóanyám, hogy bő 1 órás remek műsorral búcsúztak a nagycsoportosok. Hát mosakodhattam tesómék előtt....

Ballagás után (másnap) Kecskeméten kirándultak a dedek, melyre Tibi kísérte el a leányzót. Ha jól emlékszem, Zalán addig oviban volt, én meg dolgoztam. 

Összejött az első randi is a pszichológus csajjal, akit a védőnő talált nekünk. Az már látszott, hogy nem az ideális megoldás a hölgy, merthogy fél idős terhes volt éppen...De azért egy szakvéleményt várhattam tőle, olyasmit, ami megcáfolja vagy megerősíti azt, amit az ovis pszichmókus állított. 

Semmi egyéb nem jut eszembe a júniusról. Ja, igen, még ballagás előtt volt egy Difer tesztes fogadóóra az óvó nénikkel, melyben csalódásomat fejeztem ki Réka Difer tesztje miatt. Hülyének néztek az óvó nénik szerintem, mindegy, nem volt semmi jelentősége. Messze bőven iskolaérett volt, vessző, full stop....

Az ám, az iskolában is következett egy szülői értekezlet, valahol a ballagás előtt vagy után egy nappal. Az ebédlőben gyűltünk össze négy óra tájban, egy olyan ritka napon, melyen jó kis kánikula tombolt. Az ebédlő viszont, a tanári szoba mellett szintén légkondicionált, úgyhogy elücsörögtünk volt ott bármeddig. Ekkor derült ki, hogy Réka B-s lesz, felharsantak az osztálynévsor A és B értelemben is. Megnyugodhatott, aki addig aggódott, minden Manó csoportos kispajti a B osztályba került (erős anyag egyébként) és titkos infó forrásból az is kiderült, hogy 2 db kisebbségi kerül az osztályba majd, ami mifelénk kifejezetten jó. Aztán ebből szeptemberre valahogy lett 7-8 is, nem érdekes....

Visszatekintés - 2014. Május

Májusban kezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy Rékának nem sok van hátra óvodailag. Mint minden változás, ez sem ment nekem könnyen. Egy napsugaras májusi napon a dadus néni hazaadta az ágyneműjét, pár nappal később az óvónénik a kreatív dobozát....és elkezdtünk készülni a ballagásra, tervezgettük, hogy mivel ajándékozzuk meg a pedagógus gárdát. Egy képtelen gondolat volt még csak a suli, semmi több. Pedig még ebben a hónapban megvettük Réka leendő iskolatáskáját is. Leánykám első éjjel azzal aludt, úgy kellett finoman leválasztani róla. 

Gyuri bácsival is megbeszéltük, hogy kinőttük őt úszásilag és egyik kereskedelmi bank sem szakadt ránk, így célba vettük lassan, de biztosan a (jóval olcsóbb) szakosztályt. Egy halom tervem volt a nyárra, még akkor is, hogy a szabi ugyebár nekem is csak korlátozottan áll a rendelkezésemre.

Májusban elballagott a Verseghy gimiből N. unokatesó. Nagyon drukkoltunk neki az érettségihez és nem hiába, mert azóta Corvinusos lett.

Május 12-én meghozta a postás a határozatot, hogy Rékát felvették a suliba. Nagy meglepetés nem ért, hiszen körzetes suliba jelentkeztünk a lakcímkártyánk alapján. De az a címeres, Rákóczis fejléces levélpapír...arra még mindig pillogtam párat. Az utolsó Törpsulit is megrendezték az iskolában. Összességében egy nagyon jó kezdeményezés ez az SuliKukucska, hiszen részben ennek köszönhető, hogy mire Réka iskolába ment, addigra "belakta" a sulit, pontosan tudta, mi merre van és hol keresse....Ha valaki nagy valószínűséggel képben van, melyik iskolába viszi a csemetéjét és ott rendeznek ilyesmit, mindenképpen megéri ismerkedni a sulival. Hogy aztán lesz e egyszer két Rákóczis csemeténk, én nem tudom....

Május közepén sor került Zalán négy éves státuszvizsgálatára is (a doktornénis kimaradt), persze minden rendben volt, a védőnéni kicsit nyitottabbnak látta a fiacskámat, mint egy évvel ezelőtt, amit az ovi hatásának tudott be. 107 cm és 16,5 kg volt akkor számokban a 4 éves Zalán. Védőnéni érdeklődött, mi a helyzet a dadogással, megígérte, hogy szétnéz és érdeklődik, tud e nekünk pszichológust ajánlani. 

Mini Anyák napját rendeztek az oviban, hát nem mondom, ismételten nem erőltették meg magukat az óvó nénik összesen két dallal és egy verssel, de azért bőgtünk egyemberként....abban nem volt hiba.

Májusban volt az is, hogy fogorvosnál jártunk, azt hiszem. Zalánnak esze ágában sem volt beülni a székbe, még az ülemben is rázta a fejét és szorosan összezárta a fogsorát. No semmi baj, szerencsére tudtam, hogy nincs baj egyetlen fogával sem. Réka ellenben már némiképpen otthon érezte magát a rettegett fogorvosi székben, fetrengett egy picit, mint vaddisznó a dagonyában, liftezett le és fel, aztán szívesen átadta a helyét....nekem. Előtte azért villantott maradandó és kevésbé olyan fogaiból kellő bepillantást...

Zalán szülinapját is megültük egy szép májusi szombaton, volt ott triplacsokis torta, még édesebb puszik a kisfimatól és egy hatalmas mozdony alakú lufi. Édesdrágám....