Délután öt után tepertem haza a munkahelyemről, a szokásosnál egy kicsit később. Rekkenő még a hőség, ami különösen képen vágott miután egész nap a légkondis irodában ücsörögtem. (Néha lemásztam pisilni, de menekültem vissza a hűvösbe.) Itthon várt néhány gombóc fagyi, amit Tibi hozott a cukrászdából...hát régen voltam ilyen hálás valamiért. Annyira jól esett. Gondoltam rá, hogy lezuhanyozom, de mivel úgyis vacsorát terveztem főzni, hát kihagytam, a konyha úgy sem légkondis...
Hétvégén mindkét mamánál barackot szüreteltünk és mivel én nem tudtam még rávenni magam, hogy lekvárt főzzek belőle, hát a héten egészen biztosan barackot eszünk barackkal. A jövő héten is, mert akkor érik le a másik fele a fáról. Ma sütöttem is egy kis Limara féle sárgabarackos pitét, de fájdalmasan kevés barackot préseltem bele. Na mindegy. Lehet, hogy minden nap barackos pitét fogunk enni a héten?
Amíg a gyerekek térültek fordultak a tepsi körül, dekorálták a pitét, Rékát azon kaptam, hogy messanger-en megmutatja a sütit a barátnőjének. Micsoda modern időket élünk! Figyelmeztettem, hogy engem hagyjuk ki a moziból, mert egy szál melltartóban és virágos bugyiban tevékenykedtem és nem vágytam idegen tekintetekre...
Egyébként Zalán belerázódott az úszásba, vasárnap látogatást tettek a gyerekek az uszodába Tibivel (ugye amíg én a barackot szüreteltem/arattam/takarítottam be) és azzal jöttek haza, hogy Zalán tízszer átúszta a versenymedencét. Hoppá! Erre nem is számítottam. Kicsit tatás a stílusa, vagyis a lába nem ugyanazon a vízszinten tevékenykedik, mint a buksija, de majd a szakosztály csak csiszolja a stílusát. A lényeg, hogy stabilan ússzon, mire eljön a szeptember és erre most már minden esély megvan.
Csütörtökön lesz egy hete, hogy hazaérkeztünk Szlovéniából. Igazából szerda éjjel érkeztünk, de már csütörtökön gurultunk be Szolnokra. Másnap eléggé kerestük a helyünket mindketten és másról sem volt szó, mint Szlovéniáról itthon, elemeztük az élményeinket Tibivel. Mintha a lelkünk átmenetileg picit ott ragadt volna. No azóta utolért bennünket szépen lassan, de tény, hogy visszavágyunk....
Na viduljunk fel, jöjjön egy Zalán mondta!
Zalán egyik este felveszi már az őszre vásárolt pizsamáját. A 30 fokban furán fest a hosszú ujjú és szárú pizsamában, de tény, hogy nagyon helyes rajta az a sok markoló. Másnap reggel ahogy öltözködik úgy elhajítja a pizsamát, hogy az már művészet. Rászólok, hogy a pizsamát hajítsa be az ágyába, legyen olyan jó. Jövök megyek, de a pizsama továbbra is ott terpeszkedik a szőnyegen, mint egy körberajzolt hulla a padlón. Szólok hát újra, majd újra, de Zalán a füle botját sem mozdítja. Úgyhogy kissé felemelem a hangom, mire Zalán őszinte meglepődéssel a hangjában felkiált:
- Az a pizsama még mindig ott van???
Nem, dehogy, megtanult járni és bemászott a párnák alá.....
...
Szlovéniában egyik este vacsoránál ettünk és ittunk, csak úgy sürgött körülöttünk a tulaj. Egyszer csak Réka felhörpinti a frissiben kihozott üdítőjét és ahogy megtörölte kézfejében bájosan a száját, máris kért egy másikat. Egy Fantát. Ha 30 másodperccel korábban jut eszébe, még elcsíphette volna a pincért, de így türelemre intettem. Ő azonban nyafogott így és úgy, mire azt találtam mondani, hogy menjen szépen oda a bárpulthoz és kérjen egy üdítőt. Erre megkérdezte, hogy hogy kell kérni üdítőt. Ő ugyan angolul nem tud és ilyesmit kérni még németül sem tanultak, úgyhogy segítsek.
- A Fanta, please. - vágtam rá a legegyszerűbbet, mert nem gondoltam, hogy egész mondatot belé kellene vernem, plusz eszembe sem jutott, hogy tényleg kér egy üdítőt. Erre kisétált a bárba és egy fél perc múlva már fordult is a fantával. Ugyanolyan diadallal, mint június közepén a kitűnő bizonyítványával. Fülig érő szájjal és szökkenve, pedig a pohár tele volt az itallal. Megtapsolta az asztaltársaságunk. Erre jött a sluszpoén, Zalán is eltűnt a bárban, majd némi faggatás után felbukkant legsugárzóbb mosolyával és egy pohár kólával. Hát ezek a gyerekek nagyon nőnek....
Tegnap, szabadságom utolsó napján Harry Pottert kellett felolvasnom Rékának. A harmadik kötet végén járunk, olykor Réka magától olvassa, de persze jobban fekszik neki, ha én olvasom fel. Totális izgalom uralkodott a gyerekeken egész nap. :) Nekem ez a kedvenc kötetem, úgyhogy örömmel olvastam neki. Persze estére a nyelvem és úgy egyáltalán a beszélőkém nagyon elfáradt.....Remélem, a negyedik kötetet már egyedül olvassa, bár annyira az nem egy mestermunka (szerintem) és nem is neki való még....
Ami a fogyókúrámat illeti, megrekedtem 1,5 kg fogyásnál az utóbbi 3 hétben. Nem megy lejjebb egyszerűen az a ronda mérleg. Persze a szlovén időkben eszegettem egy kicsit többet, mint 1300 kalória...A kalkulátor szerint szeptember közepére elérem a vágyott 6 kiló fogyást....Szeptember közepére?! Amikor már kabátba burkolózhatok?? Amúgy meg már abban sem vagyok biztos. Mármint a szeptember közepében. Szomorú ez, régebben heti 2 kiló is lement csupán annyitól. hogy egy picit odafigyeltem mit eszem....Ezt teszi a hajlott korom. Mozogni is kell (napi 45 perc kerékpározás) és enni sem ehetek....Úgy is alig fogy rólam a zsírpárna.....Nem tudom, még meddig bírom az aszkétaságot....
