E. néni - a rettegett, Andi néni a "semmilyen". Nem egy párt alkotnak jövőre, ahogy arról már írtam
Érkezéskor minden anyuka/apuka ír az emlékkönyvbe. Itt pont én. :)
Réka és Áron
E. párja É.
Az igazgató bácsi és mögötte a négy tantónéni jelölt + sárgában az alsós igazgató helyettes
A banda (Réka, Áron, előttük Emese és Kamilla)
É. eksönben M. nénivel
Szintén
Illenek a padba. Egészen megszoktam a látványt szeptember óta :)
Ennek ellenére HIHETETLEN, hogy nagyjából két hónap múlva Réka ovis ballagásán fogok ücsörögni és egereket itatni....:(
A héten por lepte be a kedvenc lapitopimat. NINCS időm írni sajnos, mint ahogy nagyon sok mindenre nincs. Ez van. Hétvégén fogok írni azonban mindenképpen. Muszáj.
Tegnap este nagyon szerettem volna sírni, jól kizokogni magam. Nem ment. Úgy tűnik, már a síráshoz is túl öreg vagyok. Maradt a befelészomorkodás, befelépityergés....Azóta le is higgadtam, meg is nyugodtam, kaptam is néhány jó szót, helyrebillent az egyensúlyom, azt hiszem. Sajog a szívem, fog is egy darabig, de keresem a megoldásokat, lehetőségeket, sírni olyan könnyű (vagyis nem az, hehe...)
Ui: Egyébként szülinapos volt a blog a hétvégén (illetve a "jogelődje", a mindenkori blog, az enyém) Nagyon boldog 6. szülinapot neki!
