Tibi felháborodva esett haza tegnap este (azóta tegnapelőtt) a gyerekekkel. Mint kiderült, a rendelőből jött és határozottan orvost akar váltani. Mármint gyerekorvost. Sajnálom, mert szeretem a doktornéninket, de lassan tényleg tarthatatlan a helyzet. Tibi elmesélte, hogy a rendelő tömve volt kisebbségi alakulattal, fehér ember sehol, ráadásul csapatostul járnak orvoshoz, így soha nem tudni, ki következik. Végigvárták a sorukat szépen elkülönülve, majd többen betolakodtak eléjük, hogy végül Tibi csak beszólt (nem úgy) a doktornőnek, hogy csütörtök-péntekre adjon igazolást és már ott sincsenek. Hogy konkrétan ez hogy hangzott el, nem tudom, de el tudtam képzelni. Szóval ilyen sem volt még soha, még egy perces vizsgálat sem volt….Doktornéni sem lehetett nagyon képben, mert Zalánnak is adott igazolást. Gondolta, valakinek majd jó lesz.
Úgyhogy kaptam felhatalmazást, hogy keressek másik orvost, ahol kulturált körülmények között lehet várakozni (másfél óra a minimum, beteg gyerekkel egy álom….) . Hát nem tudom, nem nagyon akarom így pont 10 év után váltani….úgyhogy most lapítok, hátha elfelejti Tibi mindezt és fél évig nem lesz beteg egyik gyerek sem! Ez nem nagyon sanszos november végén, tudom. Majd kitalálok valamit, próbálok kapcsolatba lépni én a doktornővel….
Másnap reggel aztán eszembe jutott, hogy a hétfők régen is pokolszámba mentek, amikor még én jártam a gyerekekkel orvoshoz és inkább kihúztam kedd délelőtt 11-ig (rendelés vége), minthogy hétfőn szerencsétlenkedjek egy egészen másik dimenzióban de ugyanabban az országban, ahol egyébként élek….
Zalán egy minősíthetetlen magyar felmérővel tért haza tegnap. Egyszerűen nem figyel oda. Hol a fél feladatot átugorja, hogy összeköt valamit valamivel, de különösebb agytevékenység nélkül. Azt értem, mert más választásom nincs, hogy matek órán nem figyel, mert unalmas, nem nagyon zavar, ameddig 100% a felmérő. Azonban az, hogy felmérőn sem figyel és messze elmarad az eredmény a tudásától, az eléggé zavar. Na mindegy, majd beérik, mint a szép bor…Legalábbis remélem.
Réka a héten triplázik fuvolából, mert dec végén a tanerő külföldre megy dolgozni (megállt bennem az ütő, hogy örökre, de nem, csak 3 hétre), úgyhogy most azokat az órákat pótoljuk előre. Így aztán sűrűbben is előkerül a hangszer, ami nagyon jó, mert olyan varázslatos hangja van…..
A hétvégénk egyébként szuperjó volt, legalábbis a szombati nap. Jártunk piacon, vettünk két szép nagy karfiolt, virágot, ügyvédnél is volt időpontunk (ez nem volt annyira buli, bár jókat röhögtünk), beszereztük az adventi koszorút és szülinapoztunk egy klasszat.
Elég sok alkohol volt a palettán a szülinapon, merthogy kerek volt, de igazán egy likőr ízlett nagyon, egy francia féle, Prunelle de Troyes. Az valami isteni. Állítólag szilvamagból készül, 1840 óta ugyanúgy. Nem lenyűgöző? Végignéztük fél szemmel az X Faktor döntőjét (uncsi) és volt szülinapi torta is, még pedig citromos, NAGYON citromos, ami miatt többször is majdnem megfulladtunk a nevetéstől. Mondanám talán, hogy az ital tette, de Tibi nem ivott, hiszen vezetett, mégis majdnem megpukkadt. Olyan jó együtt nevetni! Egyáltalán, nevetni. Azt tapasztalom, hogy mostanában ebből kevesebb van, ahogy öregszünk, bár amikor októberben a törlőrongy beleszorult a fuvolába, akkor is azt hittem, belehalunk a röhögésbe. Az azért nem semmi, amikor megy a nagy jókedv, móka és kacagás, fetrengünk és könnyezünk Tibivel, a gyerekek pedig a döbbenettől némán meg sem rezdülnek az autó hátsó ülésen és várják, hogy most mi lesz, mindenki megbolondult vagy mi lesz?
Vasárnap elrobogtunk a Praktikerbe az új fürdőszoba szekrényért....amit neten megrendeltem.
Na az sem volt semmi. Találtunk egyébként csempét is, amibe rögvest beleszerettem, bár nem egészen az az olcsó kategória, ami most kellene a költségvetésünkbe, de mindegy. A bútort végül a egyik volt kollegám hozta elő a raktárból. Az információnál majdnem kifizettették velünk kétszer is, de semmi gond. Még a Toyóba is befért, bár további bevásárlásról szó sem lehetett, jöhettünk haza kipakolni. Csak a mosdót és a tükröt néztük meg eddig élőben, azokra nincs garancia, a többi rejtély...Most a különböző bedobozolt darabok fele ismeretlen helyen tartózkodik, remélem, a melléképületben van és majd a költözés során nem veszik el véglegesen....a másik fele a kanapé és a könyvespolcok között figyel itt a hátam mögött.....Én már úúúúgy költöznék.
Pénteken indul az adventi naptár. Vettem bele egy giga nagy gumicukros pakkot, sok kicsi zacsi van benne, ezt fogom megspékelni mindenféle finomsággal, ilyen-olyan házilag megírt kuponnal, aztán jónapot. Réka szülinapjára sem vettem még semmit, de semmit, ami miatt ma kaptam egy gyors lefolyású pánikrohamot….de aztán megnyugodtam. Merthogy megvettem a könyveket, amiket szerettem volna, kb. 4-4 könyv a két gyerkőcnek….Ruhára nincs szükségük, de a H&M amúgy is ki lett fosztva a fekete pénteken vagy akörül, mert szinte semmit nem kapni a webáruházában. Torta lesz, buli lesz és még egy társasjátékon gondolkodom, de valahogy nem találtam még meg az igazit. Ilyeneket tanulmányoztam, hogy:
- Qwirkle
- Gravity maze
- Scrabble
- Dixit
Valaki valamelyiknek nagy rajongója?
Még két hét és 2 nap meló....de már nem nagyon van mit csinálni, évet zárunk, nézgelődünk, pislogunk....
