2011. október 12., szerda

Réka mondta - 23. rész

M. mama csirkét pucol a kiskonyha előtt. Réka meglátja, odaszalad. Mama lélegzetvisszafojtva várja az első reakciót, mivel bizonytalan benne, hogy Réka összekapcsolta e már a baromfi udvarban szaladgáló tyúkokat a gőzölgő húslevessel, amit annyira szeret. 
- Mama.... - szólal meg Réka döbbenten. Vágni lehet a csöndet az udvarban. - Ez a pipi még élt volna ám!!!! - majd sarkon fordul és többet nem érdekli a felpucolt csirke. 

***

Réka és Zalán ölelik egymást, puszi csattan el puszi után. (Nem gyakori jelenség. )
- Ha felnövünk, összeházasodunk. - dönti el Réka. 


***


Éppen vacsorázunk Apával, amikor a már jóllakott Réka kéri, hogy hagy nézhessen egy kis Chuggington DVD-t. Hagy nézzen, no. Kivonulunk együtt a nappaliba és felmérem, hogy a DVD már a lejátszóban, minden bekapcsolva éppen csak egy bizonyos gombot kell megnyomni a három távirányító egyikén és indulhat a mandula. Nyúlok is a távkapcsoló után, amikor Réka rámszól:
- Mostál te egyáltalán kezet??? - kérdezi.
- Hát persze. - hazudom szemrebbenés nélkül.
- Akkor jó. Mert csak úgy szabad a távirányítóhoz nyúlni, tudod. - nyugszik meg. A képernyőn feltűnik a Chuggington nyitó zenéje, leánykám boldogan terül el a kanapén. 


***


Mamánál együtt mossuk a kezünket. Réka sorára várva figyel engem. 
- Nem, nem. Kézmosás után ide rázzuk a kezünket. A mosdóba. - és mutatja is, hogyan. - Az óvodában mindig így csináljuk.


***


"Az őszi szünetben, ha nem lesz ovi, elmegyünk megint Sümegre és csobbanunk egy nagyot."  - ezt gyakran mondogatja mostanában, nagy álmodozón rezegteti közben a pilláit....
Szép is volna, jó is volna, de Apának nem lesz őszi szünete. És ez csak az egyik ok, amiért nem megyünk. 


***


Egyik este Bogyó és Babócát nézünk a laptopon. Érzem, ahogy elernyed az ölemben, bújik és simul hozzám, mint egy édes kiscica....Vagyis nagyon fáradt már, ideje volna ágyba bújni.
- Álmos vagy? Menjünk alukálni? - súgom a fülébe. Erre átkarolja a nyakam és annyit mond:
- Nem, csak nagyon szeretlek....


***


Állunk a tükör előtt, Réka haját fésülöm. Egyszer csak megszólal a lány:
- Anya, hogy kell félni??
Tök jó, hogy nem tudja. 


***


Egy reggel ülök a vécén.
- Anya.... - nyafog egy cérnavékony hangocska a hálószoba mélyéről.
- Igen? - ez voltam én.
- Anya.....
- Jó reggelt, Rékám! 
- Anya, hol vaaaagy? ....
- A vécén. - válaszom váratlanul heves könnyzáport eredményez és mély elkeseredést.
- Anyaaaa, nekem kakálnom kell!!!!!!!! - jön a dörömbölés az ajtó túlsó oldaláról.
- Ó....várj egy kicsit! - nyögöm, mert csak 1 db vécén van.
- Nem tudok. 
- Tartsd vissza, csak egy picit!
- Nem megy!
- Akkor....kakálj a bilibe.
- Oda nem tudok. - Réka közben folyamatosan nyefeg és nyafog.
- Dehogynem.
- Nem tudooook....
- Oké, oké, várj egy kicsit, mindjárt megyek....
- Brühühü....
Réka átveszi a trónt majd 2 perc múlva megjelenik mellettem megkönnyebbülten.
- Ó, csak pisilnem kellett, anya....


***