Hétvégén adta az egyik csatorna kamaszkorom egyik kedvencét a Szerelem első vérig című filmet. Még a rendszerváltás előtt játszódik, általános iskolások voltunk, amikor mély áhitatban csodáltuk Ágotát és Fügét...mindenki olyan pasit szeretett volna,mint a Füge és olyan szeretett volna lenni, mint az Ágota....Bár nem az elejétől kaptam el a filmet, nekem akkora időutazás volt, hogy nem egyszer megkönnyeztem, megsirattam nem csak a filmet, de a saját kamasz koromat, ifjúságomat is.
Aki csak néhány évvel fiatalabb, nem is biztos, hogy átérzi, érti, milyen volt akkoriban fiatalnak, diáknak lenni. Mert ez még az a generáció volt, aki hordott iskolaköpenyt, volt kisdobos, úttörő (nem nosztalgiából mondom, mert nem szerettem egyiket sem. Annak ellenére, hogy ötödikes koromban saját örsöm is volt az elsősök között, a Vuk örs. Nagyon szerettem a kis csapatomat.) A filmben szereplőket már felnőttként érte a rendszerváltoztatás, mi még csak első gimisek voltunk (és nem kilencedikesek).
Szóval nagyon fura volt nézni így bő 30 évvel később. Fügét most is ugyanúgy egy tehetséges fiúnak láttam egyébként, egy érzékeny, finom lelkű, sokat átélt fiúnak, aki annyira megérdemli a boldogságot.
Ezzel párhuzamban egy másik filmélményem is volt, ment a Netflixen (azaz megy most is) a Játszma című magyar film. Egyszer egy társaságban benyögte egy volt kollegám, egy szerény képességű egyébként, hogy ő utálja a magyar filmeket. Ezen annyira meglepődtem, hogy el sem akartam hinni. Hogy lehet nem szeretni a magyar filmeket? Nyilván van köztük rengeteg gagyi rossz és még rosszabb, de kijelenteni kategórikusan, hogy valaki nem szereti őket az szerintem elég vad dolog. Ha nem is kedveli valaki a komoly művészfilmeket, de a Csapd le csacsi, A Tanú, Liza, a rókatündér, Macskafogó, Ötödik pecsét, István a király (abszolút kedvenc, főleg Vikidál), Indul a bakterház stb stb azért elég klassz filmek.
A Játszmától egyébként nem vártam sokat, viszont Köbli Norbert írta, aki, ha forgatókönyvről van szó, megbízható, hogy valami izgalmasat fog összerakni. Hogy szerepelt benne Hámori Gabriella és Kulka János, az is felkeltette az érdeklődésemet. Hallottam, hogy a sztoriba beleírták Kulka sztrókját, ami fantasztikus dolog, hiszen máig csak rövid mondatokat tud mondani, összefüggőket nem és mégis helye van a filmben, mégpedig kiemelkedő. Tibi nem szereti különösképpen, így őt nem is tudtam rávenni, hogy kellő nyitottsággal végignézze a filmet. Nagyon tetszett az operatőri munka, az alakítások is, főleg Hámori G. jelenete ott, amikor rájönnek a férjével, hogy átverés van a levegőben, na az nagyon tetszett. Piszok jól megcsinálták. Csavar, csavar hátán és még abban is van egy csavar. Helyén van a zene is, eléggé oda van az is rakva. Teljesen belelkesültem a végére, hogy ez milyen remek lett és még a moziba is elmehettünk volna rá, ha a nyáron jobban odafigyelünk.
