Úgy rémlik, valahogy azidő tájt szállt el minden blogolhatnékom (többek között), amikor csodaszép mei-tai-omra szert tettem. Bár az ártatlannak persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy megszáll e az ihlet vagy nem, búskomor vagyok avagy vigyorgok, mint egy együgyű tejbetök....Szegény mei-tai semmiről nem tehet, eddig csak napfényt hozott az életembe. Az úgy volt, hogy.....
Nem is volt oly régen, hogy megfogadtam, a rugalmas kendő és a babaerszény után befejezem a kísérletezést hordozás terén és több eszközt már nem próbálok ki...... ahogy a fenti ábra mutatja, ez nem annyira sikerült. De ez egyáltalán nem baj!
Egy szép napon a teszvesz-en kóvályogva (természetesen valami egészen mást kerestem) megbabonázott ez a Gremesés egyed. Mielőtt tudatában lettem volna, mit teszek, azon kaptam magam, hogy már licitáltam is. Mély transzban. Aztán kitisztult az agyam valamennyire és józanul is mérlegeltem, hogy jó lesz az nekem, kell az nekem, szuper lesz ez a mei-tai....és ahogy ebben megállapodtam magammal, jött is az e-mail: megnyertem az aukciót. Hurráááá!
Ahogy 2 nappal később megérkezett a szépség, az örömöm még csak nagyobb lett. Megkötése nagyon egyszerű, az anyaga finom puha, első osztályú, prémium minőség....egyszerűen felülmúlta minden várakozásomat.
Lassan egy hónapja az enyém, Zalán 7 kilóját akár 2 órán át is hordozhatom, nem fájdul meg tőle sem a hátam, sem a nyakam. Őfelsége szívesen tölti benne az idejét, előszeretettel alszik el benne. És egyszerűen öröm ránézni, olyan csinos jószág, ami szintén nem mellékes. Imádom, imádom, imádom!!!
