Utolsó előtti nap idén. El is felejtettem a számvetést, amit minden évben meg szoktam írni. Jajjj....Most kénytelen leszek fejből összefoglalni az eseményeket.
Január-februárban fogalmam sincs, mi történt, de az biztos, hogy márciusban befigyelt a COVID helyzet nálunk is. Aznap, mikor idén utoljára voltam a LIDL-ben, na akkor jelentették be este, hogy az iskolák bezárnak és hát ugye tudjuk, hogy ki sem nyitottak már abban a tanévben. Mindez jól jött Zalánnak és katasztrófa volt Rékának.....
A húsvétra egyáltalán nem is emlékeztem, kellett egy kicsit gondolkodnom, mire eszembe jutott, hogy itt a kertben volt a tojáskeresés a gyerekeknek és persze volt sonka és a szokásos kaja, de hát mintha nem is lett volna. Még sóhajtoztunk is, hogy gáz ez a húsvét így, de hát még jó, hogy nem karácsony van, akkor még gondtalanok voltunk ilyen tekintetben...akkor még nem gondoltunk arra, hogy a karácsony is áldozatul esik egy második körnek....
Áprilisra Tibi melója stabillá vált és megszűnni tűnt az az elviselhetetlen nyomás, ami október-november-december-január-februárra jellemző volt váltakozó intenzitással. Nagyon klassz lenne, ha ez a stabilitás eltartana pár évtizedig még, de igazából minden évért hálásak vagyunk, főleg ő. Azt csinálhatja és úgy csinálhatja, ahogy arról mindig is álmodott, ami olyan szuper dolog, kevesen mondhatják el ezt magukról a karrier területén, munka területén.
A vityillón sok mindent fejlesztettünk idén, minden ablak lecserélésre került, a melléképületen, irodán, garázs kombón is, ott tetőszigetelés is volt. Az ablakcserék 3 ütemben valósultak meg, ahogy jutott rá keret, de a lényeg, hogy készen van ez is. Teljessé vált a légkondicionálás, lett étkezőbútor, új burkolatot kapott az egész emelet, lett új tévénk is, ami immáron túl okos is olykor.....
Nagyon vártuk nyáron a szünetet, 3 klassz hónapot töltöttek a gyerekek pihenéssel. Nyaralni is voltunk, Badacsonyon töltöttünk pár napot, ez volt az első kutyás nyaralásunk is. Nem sokkal a nyaralás előtt vettünk egy új autót, 4 éves amúgy, és még a régi is megvan...Ne kérdezzetek semmit, eladó! Ha Tibi képes lesz eladni.
Szeptemberben nagyon fájt, amikor elkezdődött az iskola, bár még mindig jobb volt így, mint online, legalábbis Rékának. Hetedik osztály, új tantárgyak, kamasz kiscsaj, ajajj.....nem kedvező kombináció. Hihetetlen módon eljutottunk úgy a téli szünetig, hogy Zalánéknál egyetlen ismert megbetegedés nem volt, Rékáéknál is csak egy, rögtön a második héten, amikor még mindenki nagyon résen volt. Itthon is voltunk egy hét karanténban, ráadásul én is beteg lettem, köhögtem, elment a hangom, itthonról dolgoztam egy hétig. Tibi is beteg lett, minden bajunk volt és még csak szeptember eleje volt....A rossz kezdet után azonban minden simán ment.
Valamikor októberben - novemberben már az iskolában is kötelező volt a maszk, amit a gyerekek meglepően gyorsan megszoktak és természetes lett, nem panaszkodtak miatta soha. Jómagam nem vagyok képes maszkban dolgozni, maximum 2 órát tudom elviselni, akkor azt hiszem, hogy megfulladok és le kell vennem. Persze, ha egy zsúfolt irodában dolgoznék, ami most talán nincs is a mi szakterületünkön, az ilyenek home office-ra váltottak, akkor kénytelen lennék megszokni....Főnivel még tavasszal széthúztuk az asztalunkat, olykor szomorúan méregetem őket, hogy talán soha nem lesznek összetolva. Most ez olyan hülyén hangzik, de hát na, értitek biztosan , mire gondolok....
Zalán szeptemberben visszament vívni, a volt edzője nagyon örült neki. Hatalmast tud dobni a kis vézna karjaival kislabdával és fut mint a nyúl, de egyelőre ellenáll az atlétika edzéseknek, nem akar váltani sportágat. A suliban van atlétika utánpótlás edző, az egyik versenyen szólt nekünk, hogy Zalán nagyon ügyes, de nem volt rámenős, nem ragaszkodott hozzá, hogy másnap már a szakosztálynál edzen Zalán, így egyelőre marad ott, ahol van, azaz sehol, mert egyelőre minden edzés szünetel, így a vívás is.
Réka valamikor októberben kezdett el lovagolni a nem túl távoli lovardában. Azóta hetente egy vagy két órája van. Nagyon bírom, mikor full lovászlánynak öltözik, tiszta megható látvány, hogy mekkora már a tyúkocska és milyen jó feneke van. A fuvolának vége sajnos, bár ezt az évet még kénytelen végigcsinálni, mert abbahagyni nem lehet, annyira azért nem utálta meg. Ez az új tanárbácsi valahogy nem jött be neki, visszavágyik a régi tanárához, amire nem jött rá elég gyorsan, így már nem tudtunk váltani még ebben a tanévben. Most azt Ördögtáncot gyűri, de látom, hogy az érdeklődése a töredéke a 2 évvel ezelőttinek. Hát ez van! Persze lovagolni menne akár minden nap....
Novemberben anyósom gyengélkedett és nagyon aggódtunk miatta, de úgy tűnik, mostanra meggyógyult és megerősödött. Elvesztettük Réka cicáját, Nünüt december közepén. Elment anyósom öccse, Tibi unokatesójának volt férje balesetben. Esküvőn idén sem voltunk, bár az év jó részében nem is nagyon volt érdemes ilyet rendezni.
Mindenképpen jobb évünk volt, mint 2019, ami egy rémálom volt elsősorban, megkönnyebbülés volt, hogy véget ért. Legyen jobb évünk, mint a 2020, csak egy picit és azzal én kiegyezek!
Boldog új évet és jó egészséget kívánok mindenkinek!
