2011. november 3., csütörtök

Őszköszöntő bulitól gyertyagyújtásig - 1. rész

Úgy kellett ez a hosszú hétvége, mint egy falat kenyér. Mint egy lélegzetnyi friss levegő. De tényleg! Én valahogy elfáradtam, nem is fizikálisan, de szellemiekben mindenképp - bár nem teljesen sikerült rájönnöm, hogy miben. Nem akartam semmi mást, mint hogy négyesben együtt legyünk. Ha lehet, sehová se' menjünk, senkivel se' találkozzunk a családtagokon kívül...Sőt, ha lehet, itthonról se mozduljunk ki. És akkor pár napon belül remélhetőleg újra ropogósra vasalt idegekkel, fáradhatatlan türelemmel láthatok neki a hétköznapoknak. 

Terveim találkoztak Tiboroméval némiképpen, bár ő tovább ment. Mind a négy napot ágyban szerette volna tölteni (és nem azért, mert vadiúj csipke alsónemű garnitúrát vettem, merthogy nem is vettem...hanem hogy aludjon, pihenjen, durmoljon, szundikáljon, horpasszon és horkoljon nagyokat. Nagyjából így ebben a sorrendben, különösebb megszakítás nélkül. 

Nohát a péntek délután rögtön azzal kezdődött, hogy kirángattam irodája mélyéről férjuram, hogy vegyen részt oldalamon az első ovis "buliban", aminek az Őszköszöntő nevet adták. Nem árt, ha felismerik őt is az óvónők és nem nézik emberrablónak, ha néhanap távozna az oviból a leánykástul...bár ilyen még nem is volt. Sok bizodalmam nem volt az egészben, mármint a rendezvényben, így november kapujában, ráadásul el is késtünk, szokás szerint....Mondta is Tibi, hogy életünkben két helyről nem késtünk el, az egyik a szülés volt, abból rögtön kettő, a másik az esküvőnk, ami nem is igaz, mert a 4D uhura is időbe mentünk annó fel Budára....

Szóval, hogy ne beszéljek sokat félre....mire berobogtunk az oviba Zalánostul, kavargó forgatag fogadott minket az udvaron. Először az óvónőket szúrtam ki (van némi magassági előnyük Récivel szemben), gondoltam, a kotlós és csibéi mintát követve Réka is ott lesz valahol a közelükben. És lőn. Éppen dió szemeket kergetett bőszen  egy pici kalapáccsal. Olykor az volt az érzésem, hogy a díszkőt támadja szándékosan, de nem. Imádja a diót, ez idén új szenvedélye. Amikor meglátott, hozzám rohant nagy vigyorogva, lelkesen a nyakamba ugrott, hogy ivott "szőlő bort". Mármint mustot. 

A rendezvény legjobb része a táncház volt. Az egyik óvónéni buzdítására egyre többen csatlakoztak a "Tekeredik a kígyó...." mozgalomhoz, amiből jó kis körtánc kerekedett. Réka csatlakozott a bandához Ed. óvónénivel, aminek örültem. Zalán is ment volna, csak közben befutott a még mihozzánk képest is késve érkező Apa, úgyhogy maradt velünk.

Amikor a táncot már nem ropták tovább, ehettünk almát, ihattunk volt még mustot, de inkább Réka után sodródva mogyorót törtünk és diót, azt eszegették a gyerekek. Réka figyelemre méltó fejlődést mutatott mogyoró törésileg, ezt nem tudtam nem észrevenni. Végül 5 óra magasságában, még világosban megkerültük az óvodát a nem létező tök lámpásainkkal. Tőlem merőben idegen a töklámpás, tök faragás és a tök minden Halloween-hez kötődő vonása, talán mert én még másképp nőttem fel, számomra ez egy másik kultúrához tartozik. És ez bennem már nem is fog változni, azt hiszem. Ennek ellenére bandukoltunk némileg erőltetetten egy fél kört, majd újra csatlakoztunk Apához és Zalánhoz, hogy megtekintsük a termésekből készített mini kiállítását a csoportnak. Íme:


Kiállítás őszi termésfigurákból - a mieink a kép bal oldalán, középen. Közelibbet Tiborom nemes egyszerűséggel elfelejtett készíteni...No comment.:) Még szerencse, hogy Malacka, Kecske, Kishajó és Béka lencsevégre került előző este, vagy hogy, általam.


Össztánc - táncház - gatyaleesésig...amihez nem kellett sok. Mostanában két fajta nadrágja van Rékának. 1) Bokavillogatós, merthogy kinőtte 2) Derékvillogatós, merthogy leesik róla....


Zalán udvariasan érdeklődik, mivel foglalatoskodnak a "Diótörők"


Réka, a mókus


A program ezzel zárult is és kitört az őszi szünet, aminek Réka kimondhatatlanul örült. Az Őszköszöntő bulit megtoldottunk egy kis cukrászda látogatással, így csaptunk bele a hosszú hétvégébe.






Réka mondta - 26. rész

Azt játsszuk, hogy Réka az anyuka, én vagyok a csemete, akit elvisz az oviba. A háló az Ovi, a nappali az Otthon. Kézen fogva átballagunk a hálóba, mármint az oviba, én vigyorgok, mint a tejbetök, mert ugye, oviba járni, milyen jóóóó!.... Réka integet és megnyugtat, hogy uzsonna után jön értem. Bőszen pápázok, kérek egy ölelést és puszit, majd "jóanyám" eltűnik a folyosón. Egyedül maradok, leülök az ágyra, amikor eszembe jut, hogy van egy apró dolgom a fürdőszobában. A fürdőszobában állok, amikor hallom Rékát a háló ajtajában: 
- Ó...............megszökött. (A hangsúlya az, amit blog meg nem örökíthet. Egy biztos, nagyot nevettem.) 

***


Párbeszéd fürdés után: 
Réka: - Anya, nem adtál rám bugyit.
Én: - Azt hittem, pizsama alá nem szoktál felvenni....
Réka: - Dehogynem, megfagy a puncim. - zsémbel a fiókban bugyi után kutatva.

***

"Ba-baaa blacksheep" megy a rádióban.
- Anya, én ezt nem is tudom. - nyafogja Réka. 
- Persze, mert angolul van. 
- Dehát te nem is tudsz angolul! 
- Hát...én megtanultam azért egy kicsit... - most nem terhelem a részletekkel és hogy pontosan hány évig is nyomattam az angolt.....
- Nem, nem tudsz!....- pattog Réka mérgesen.
- De, tényleg tudok.
- Nem tudsz. Nem és nem.... 
Nem értem mitől ilyen mérges, de ráhagyom.


***


Tipikusan Rékás:
Én: - Ma Apa fog hazahozni az oviból, mert szülői értekezlet lesz.
Réka: - Nyifi...nyafi...nemááár....
Én: - Én maradok az oviban, de téged hazahoz apa...
Réka: - Brühü..brühü...Nem akarok hazajönni, meg akarom nézni a vonatokat....
Én: - Na látod, milyen jó lesz, Apával kisétáltok a vasútállomásra és megnézhetitek a vonatokat.
Réka: - Vonatokat? Ebben a hidegben?????


***

Réka reklámot néz, és kommentálja is.
- Nézd, megszült a néni.....és kikelt a kisbaba. 
Ennyit arról, hogy végigkísérte terhességem, pocaknövekedésem minden fázisát. Az látszik, hogy a szülésnél nem volt ott (ami persze jó dolog).

***

Reggel magyarázom Rékának, hogy délelőtt torna órája lesz, idén az első a tornateremben.
Okoskodik, hogy nem lesz és ha lesz is, ő aztán nem megy....Tovább magyarázom, hogy nem a FitKid óráról van szó, ez másfajta óra lesz, amit az óvónéni tart és mindenki ott lesz, az összes épkézláb (értsd: nem beteg) Manó csoportos....blablablaaaa....Réka nem akarja érteni, tiltakozik minden ellen, ami torna. Végül elunom a saját hangom hallani, elhallgatok.Délután, amikor megyek érte, hozzám szalad a szokásos széles mosollyal a képén, aztán megtorpan és azt mondja:
- Sajnálom, anya, de reggel volt a torna, nem délután. - 
Igen, drágám, pont ahogy mondtam. 


***


Tibi múltkor kérdezte, hogy jegyzem e, hogy Réka mi mindent mond álmában. Az az igazság, hogy nem. Szóval csak a legutóbbi néhány jut eszembe, ami egész vicces volt.
1)
- Anyaa...anya....anya....- totális kétségbeesés  a hangjában és max. hangerő a torkában...majd folytatja: - Az nem philadelphiááás! (krémsajtról van szó)
2)
- Hol van a garas? Hol van a garas? - kellő mennyiségű kétségbeesés itt is volt.
Nekem a Dezső ugrott be, de biztos nem azt kereste.


***


Múltkor írtam már arról, hogy nincs köztünk egyesség bizonyos dalszövegek tekintetében.


Lassan jár a csiga-biga
Táskájában eleség
Lárja otthon, lárja fia, csiga-biga feleség....


Nohát Réka szerint nem VÁRJA, egyáltalán nem. Az óvónéni is Lárját énekel, ez tuti. 


***


Réka: -"Anya, én nagyon anyás vagyok...."
Én: - És mit jelent az, hogy "anyás" szerinted?
Réka: - Hát....azt nem tudom....azt, hogy anya nagyon szeret engem.




***


Ebéd közben nagy komolyan kimutat az ablakon. 
- Arra van Amerika..... És ott jó meleg az idő, arra mennek a kismadarak..... De az nagyon-nagyon-nagyon messze van ám.....
Kinéztem az ablakon a mutatott irányba, és figyeltem egy ideig az egykori, ma már használaton kívüli malom magas épületét a Tisza parton. Hát Amerika tényleg jó messze van tőlünk.... és jobb, ha a vándormadarak maradnak a déli irányzéknál. Mondjuk....éppen arra mutatott....