Amikor megegyeztünk Apával, bőven a szülés előtt, hogy kisfiunk a Zalán nevet kapja majd, még titkon reménykedtem, bíztam, hogy végül mégis Gergely lesz Ketteském. Talán hogy a szülőszoba eufóriájában Tibim leborul az ágyam mellé ahogy megérkezik eme fényes szép világra csemeténket, és könnyes szemmel annyit rebeg:
- Tökös csaj vagy, anya, legyen hát ahogy szeretted volna, Gergely lesz a fiunk neve! - noshát ilyen nem történt, sem szülés előtt, sem utána.
Ami persze - jelzem - nem baj. Már csak azért sem, mert aztán ahogy később a kezembe foghattam sarjamat, akit annyira vártunk.....addigra Zalán volt ő régen. Ma már csak fakuló emlék, blogban, naplómban olvasott megmosolyogtató történet, hogy egykor Gergely, Gergő volt az én befutó nevem. Az én fiam, a mi fiunk Zalán. Zalek, Zalcsi, Zalcsika, Zozó, Zozkó, Zozek, Zati.
Boldog első névnapot, drágám!
