Szerdán, hazafelé az iskolából megkaptam a magamét Rékától, amiért nem kísértem el az osztályt a Coop futásra. Ez egy rendezvény, amikor 1600 métert fut a belvárosban több ezer iskolás ebből óhatatlanul, minden évben el is veszik néhány, persze nem örökre illetve bárki, akinek kedve van hozzá. Több távot is lehet teljesíteni, de ez az 1600 méter szokott bejönni Rékáéknak. :)) Először pislogtam nagyokat, hogyhogy már megint CsúnyaAnya lettem Réka szemében, egyáltalán nem említette, hogy igényli a jelenlétemet. Aztán kibújt a szög a zsákból, mindkét kebelbarátnőjének ott kocogott az anyukája a Kossuth téren, azért tűnt fel neki a hiányom. Elmondtam neki, hogy én sok mindenre kapható vagyok, számos áldozatot kész vagyok hozni az iskola oltárán, de futni azt aztán biztos nem fogok. Nem én! Nem égek, mint a rongy, hogy 100 méter után levegő után kapkodok és megfájdul a térdem. Később aztán tűnődtem, hogy jövőre lehet, mégis benevezek, klassz lehet ennyi ember között futni és még a saját gyerekemet sem tévesztem sem elől.
Még ki sem hevertem a csapást, hogy csalódást okoztam magzatkámnak, jött a következő kérdés, ugye holnap ott leszek a Tehetség napon a Plázában? Minden évben szervez az iskola egy fellépésfélét, amikor az iskola apraja és nagyja megmutathatja a tehetségét. Az előtt, aki éppen arra jár és megáll két percre. Színdarab részlet, vers, tánc, hangszeres előadás, kórus, népdal, amolyan dal és emilyen. Elsősorban a fellépők szüleiből áll a közönség és a suli diákjaiból, tanárokból.
Persze, hogy ott volt a helyem, mert Réka verset is mondott és a karaktertánc csapat másodikosaivel is fellépett az Oroszlánkirályos cukiságos előadásukkal. Így nézett ki a rendezvény plakátja
A harmadik műsorszám rögtön Rékáé volt, aki a Legokosabb nyúl című Zelk Zoltán klasszikust néhány hónap késéssel végül elő tudta adni egy publikum előtt. Juj, én nagyon izgultam érte, pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért. Nem is sejtem, hogyan csinálja, de látszólag a legkisebb izgalom nélkül áll ki bármilyen banda elé és énekel, táncol, verset mond. És még jól is érzi magát közben. Ezért én mérhetetlenül felnézek rá és csodálom. Ezt biztosan nem tőlem örökölte, mert ha nekem annyit kellett volna tennem, hogy felmegyek a színpadra, meghajolok, majd lejövök, akkor is remegett volna a térdem és erőltetett lett volna a vigyorom. Én már csak ilyen vagyok. Persze a verset itthon jóval színesebben adta elő, most hiába gyakoroltunk be itthon néhány hangsúly levitelt és ezt azt, nem úgy csinálta. De bánom is én, ügyes volt, meg voltam vele elégedve vagyon. Sőt, keveset mondtam, büszke voltam rá. Különösen, hogy egy nyolcadikos egy vicces verset adott volna elő, melynek a közepén rövidzárlatot kapott, elhallgatott, majd sírva szaladt le a színpadról, úgy kergette a tanára...Nagyon sajnáltam és együttéreztem vele.
A tánc produkció is nagyon helyes volt, ügyes volt a banda. Persze ezt már megkönnyeztem. Míg a vers alatt túlságosan drukkoltam ahhoz, hogy bőgjek és fel is vettem videóra a műsorszámot, azzal voltam elfoglalva, a táncnál nem ismertem ilyen akadályokat. Végül zsebkendőt nem kellett elővennem azért....Ahogy zárult Miki mókatára, bevettük magunkat a Spar-ba és megvásároltam Rékának mindent, amit megkívánt, jégkrémet, péksütit, innivalót, kókusztekercset....még szerencse, hogy amiért bementünk - saláta - az sem maradt ott. Hát ilyen vagyok, amikor boldoggá tesz a csemetém. :) Még szerencse, hogy nem mondjuk az S Oliver boltba estünk be, vagy egy gyémánt boltba és nem ott pakolta tele a kosaram Rékám.
Délután begyűjtöttük Zalánt az oviból, elgurultunk a kerékpár szervizbe, ahol elkészült Réka felújított kerékpárja. Nagyon szép lett, sárvédőt cseréltek rajta, pedált, megigazították a váltót, féket....ez utóbbi különösen nem ártott már....zavarta a szemem némileg az a sok "talpas" fékezés.... Most meg az a bajom, hogy féltem a bringát, nehogy Réka ütközzön valakivel, elessen, mert akkor mi lesz a szép "új" kerékpárral!? Hát valami miatt mindig parázni kell!
Este másfél órát beszélgettem telefonon egyik anya társammal, akinek a lánya nem teljesen korrekt módon kapott beírást, mert lekevert egy nyaklevest az egyik osztálytársának. Történetesen az igazgató lányának....Zajlik az élet, nem mondom, minden fronton....Utána vacsoráztunk, szerintem nagyon finomat főztem. :)) A gyerekek annyira nem értékelték a gombát a mártásban, de engem nem nagyon zavart, hogy mindet áttúrták az én tányéromra. Kaptak helyette pirított bacon kockákat.
A nap fénypontja az volt, amikor Tibi hazaért valamikor 9 körül. Addig Virtuózokat néztük tévében és bőgtem azon, hogy milyen ügyesek ezek a gyerekek! Végem van, komolyan mondom! Réka is nyomban előkapta a furulyáját. Már kiválasztotta, mit fog fújni a kis tavaszi koncerten, és a május végi vizsgaelőadás anyaga is meg van. Pont akörül fogják írni az utolsó tagozatos dolgákat. Az biztos, hogy azon a héten. Minden másnap gyakorol, hogy minden sima legyen, már jól megy a tavaszi előadás két dala, főleg órán, itthon fúj még mindenfélét....
Egyébként annyira szégyellem magam, leértem 40 évet úgy, hogy azt hittem, a furulyán csak kb. egy oktávnyi hang megszólaltatható....És pár hete Réka felvilágosított, hogy hát nem....Jujujjujjj...
