Megint egy érzelmes szülinapon vagyunk túl. Zalán négy éves lett. Valahogy ezúttal nem "szültem meg" őt századszor is, ezredszer, a pocakos hónapokat is átugrottam egy az egyben.... nincs időm immár túl sokat gondolkodni. Valahol ez jó is, nem is, fene tudja. Egyszerűen csak ámultam ma egész nap, hogy milyen nagy fiú lett. Szagolgattam (mint mindig, hisz egy egyik perverzióm), a buksiját simogattam, cirógattam....aztán amikor a torta felvágásánál kaptam tőle egy spontán puszit és ölelést...Na az volt a nap fénypontja.
Micsoda nagy idő négy év egy négyéves életében, nem? Imádom, az egyik szemem fénye, szerelmetes Zalánom....aki legközelebb már 5 éves lesz. Szerencsére frankón soká, pont egy év múlva. :)
