Tegnap késő este (9 körül) toppantak be a gyerekek (én már MINDENT kivasaltam a zoknik kivételével és azt az Alan Turing-ról szóló filmet néztem). Általában tornádószerűen söpörnek végig a lakáson, szóval az a kép, hogy illedelmesen csókot lehelnek édesanyjuk orcájára, csöndben, komótosan leveszik a szandijukat, majd automatikusan kezet mosni belibbennek a fürdőszobába....na olyan nálunk ritkán van. Mondjuk, ha betegek. De most nem azok, így hát max. fordulatszámon pörögtek, meséltek és meséltek, kb. 100-szor elhangzott a vizibomba kifejezés, míg én hallgattam őket mosogatás közben. Aztán Réka keresni kezdte a nevezett narancssárga vizibombáját, ámde sehol sem találta. Nem baj, gyere vacsorázni, már nagyon késő van. Nyifi, nyafi, hol lehet, nem lelem, nyifi, nyifi....gyere vacsorázni....A nappali felé lépve kettőt észvevettem, hogy a küszöbön túl egy jókora tócsa terpeszkedik, ami normál esetben a leghatározottabban nem szokott ott lenni. Mivel kisfiam mindössze 15 másodperce nyargalt el az ásványvizes palackkal, kupak nélkül, hát pofonegyszerű volt levonni a következtetést. Morcos voltam, mert a falra is jutott a vízből jócskán, hm....Utasítottam, hogy törölje fel, amit elkövetett. Réka közben szünet nélkül, vizsla módra kereste és kutatta a vizibombáját, melyet a gyanú szerint Zalán elrejthetett valahová. Kérdőre vonva Zalánt, ő mindent tagadott, ami bár nála nem jelent semmit, felfüggesztettük a nyomázást és végre vacsorázhatott a banda. Közben is ment a nyifi, nyifi, hogy vizibomba így meg úgy....Végül Réka nem bírt magával és magasabb fordulatszámra kapcsolt vizibombailag. Olyannyira, hogy már az apja sem bírta tovább és kezébe vette az irányítást. Colombo Tibor nyomozó egykettőre rávilágított, hogy a nappali padlóján az a bizonyos tócsa NEM az ásványvizes palackból származott, ahogy azt Zalán állította. Hanem bizony a vizibomba lecsapott, véletlenül vagy szándékosan. Réka ekkor siratóasszony formáját vette elő és megtagadott mindennemű kapcsolatot Zalánnal. A közös fürdőt is. Zalán zsebéből közben előkerült egy kis narancssárga lufi maradvány, a döntő bizonyíték. Beismerő vallomást tett. Ennek láttán és hallatán Réka összeomlott, mintha az egész családját kiírtották volna. Eszembe jutott, hogy Zalán szülinapjáról maradt ki lufi. Igaz, hogy focilabda mintás, de kit érdekel? Egykori tusfürdős flakonból nyomtam bele vizet, és voilá máris kész volt a vizibomba. Hogy mindenki boldog legyen, rögtön kettő. Zaláné nagyobb, pasisabb, Rékáé kisebb, lágyabb, szelídebb. Már amennyit bele lehet magyarázni egy lufiba. Végre csönd lett és béke. Negyed óra múlva mindkettő édesen aludt, langyos kis vizibombájukat szorongatva.
Tanulság 1: Zalán nem az igazmondás bajnoka.
Tanulság 2: Minek a drága játék, ha egy darab gumi is lehet szent?
