Szerintem az a jelenet is beleégett egy életre a retinámba, ahogy Réka eltűnt a gimi kapuja mögött hétfő reggel, 8 óra előtt, a magyar érettségire igyekezvén. Igazából akkor kezdtem el izgulni, amikor lejárt a 4 óra. Addig megfőztem az ebédet, mostam, teregettem (szabin vagyok a hét első 3 napján). Mikor jöttek a hírek, hogy nehéz volt, akkor egy kicsit idegállapotba jöttem, de egyébként hiába, mert eredmény úgysem lesz egy darabig.
Abban biztos voltam, hogy az Arany verset fogja Réka elemezni, nem a létösszegzőt, és ez így is lett. Nekem jó érzéseim vannak a magyar érettségivel kapcsolatban. Nem tudom megmagyarázni miért, majd kiderül, hogy igazam volt-e. Mindenesetre pl. Wass Albertet nem is vették. és még néhány témakör kimaradt.... Sok minden jót el tudok mondani a gimiről, de speciel a magyartanára finoman szólva is nulla. A matekkal kapcsolatban már kevésbé vagyok optipista, de talán csak mert Réka nem reálos, hanem humános. Réka szerint jól ment ez is. Ezt azért nem veszem annyira komolyan, mert ilyenkor ő annak örül, hogy túl van rajta, eredménytől függetlenül.
Réka egyébként nem az az ideges fajta, nem tanulta agyon magát. Ő úgy lassan, fokozatosan készül és aztán a nagy hajrá úgy egy az egyben elmarad...amit nézni elég idegesítő, mert bennem az mozog, hogy tanulhatna többet. Nem gondolja, hogy az élete ezen múlik és ezt jól teszi, bár a megjelölt intézmények elég magas ponthatárokat kérnek....De úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell.
Holnap tehát emelt töri, a rettegett. Mármint általam. Ahhoz szerencse is kell, bár úgy általában az egészhez kell, azt hiszem. Utána emelt angol, majd pénteken sima német. Drukk továbbra is mindenkinek mindenhez!
Ja egyébként ma 8 éve hoztuk el Diócskát a kennelből, azóta van kutyánk. Ezt általában megünnepeljük minden évben, mert hihetetlenül sokat számít, hogy ő van nekünk. Vizslásnak (kutyásnak) lenni csudajó! :)
