Hajnali fél nyolckor keltek a gyerekek, rövid kómás időszak leteltével, fél kilenc után nem sokkal a Tiszavirág hídon masíroztunk kéz a kézben. A nyolc órát tanfolyamról átjelentkeztünk a 9 órásra. Feltűnt, hogy a karomat égeti a Nap...nagy forróság ígérkezett megint.
Pityergősen kezdődött a mély vízi úszás, de jobb volt a folytatás. Nem vettem észre, hogy Réka "kutyázott" volna. Elúszott az oktatóig, majd vissza, újra el hozzá és vissza. Nekem tetszett, amit láttam, újfent büszke voltam rá. 12. órán mély vízben úszni? Szerintem tök jó eredmény. Óra után beszéltem egy pár szót Gyurival, ő nem elégedett vele kimondottan. Illetve egyáltalán nem. Amin picit, átmenetileg elszomorodtam. Az igaz, a tanmedencében teljesen szétesett az úszása az óra alatt, két órával ezelőtt sokkal jobban úszott...úgyhogy jövő héten jön némi ismétlés. Olyasmit csinál, amit mélyvízi úszás előtti időket tekintve soha, leáll két-három tempó után és leteszi a lábát. (Na és? Nem indul a barcelonai vébén....) Egyelőre úgy néz ki, hanyagoljuk a mély vizet pár óra erejéig, aztán meglátjuk, mi lesz.
Hogy miért esett szét....mivel a technikája már jó, inkább lelki okokat gyanít a háttérben Réka Gyuri bácsija. Szerintem talán a rutinja is kurtácska még. És hát....a mély víz hatása a pici lelkekre....Egyébként teljesen megértem, mellettem is ott tempózna a majré erőteljesen. Hát szóval ennek a hétnek a végén sem kaptunk dicséretet. De mindez mit sem számít, mert Réka akkor is ügyes és kész. Nem versenyistálló ez....
Bár Gyuri biztosan összevonta volna sűrű, bozontos szemöldökét rosszallásában, ha látja, én vettem egy pici jutalmat a mély vízben tempózó leánykámnak. Mégpedig egy csomag varázsbabot. Hercegnőset, csajosat. Amilyet véletlenül pont kapni a büfében, ott rögtön a sonkás pizza szelettől balra.
