Már két hét sincs hátra a nyári szünetből és újra kezdődik az ovi. Ahhoz képest, mennyire tartottam a vakációtól, most mégis nehezen engedem el. Borzasztó gyorsan elröppent ez a nagyjából 8 hét. És hát olyan jó volt együtt a két haramiával. Most újra reggeltől délután négyig egy intézményben tölti a leánykám a napjait, ami tudom, hogy normális és természetes, az élet rendje, blablabla...mégis vegyesek az érzéseim oviilag.
Bizonytalan is vagyok. Mert talán kellemetlen bevallanom, de fogalmam sincs, mit fog szólni az ovihoz, az újhoz Réka. Tippem van és némi ötletem. Vajon most is fog sírni utánam? Mit szól majd a többiekhez? Lesznek barátai? Hogy megy majd az ottalvás (ez könnyű, sehogy) Gördülékeny lesz a beszoktatás? Szóba áll majd a dadussal és óvónénikkel? Hagyja magát vigasztalni? Szóval.... van bennem belül, mélyen elrejtve, Réka előtt soha ki nem mondva némi szorongás.
Réci úgy nyilatkozik, várja már az ovit, de ez csak a hivatalos verzió. Valamelyik este azt sutyorogta a fülembe, hogy ugye még nagyon sokáig tart a nyár és messze az ősz?? Ma reggel pedig éppen az ovi kapcsán feltette a lemezt a régi nótával: "Te is ott leszel???" - címmel....
Szóval egyikőnk sem igen lelkes. Nekem annak kellene lenni, hisz én szerettem volna annyira a váltást, az oviváltást, hát most itt van. Csak hát a puding próbája is az evés, az ovit és az óvónéniket is Réka fogja legjobban megítélni.
Tegnap felhívott az óvónéni, hogy szívesen jönne hozzánk családlátogatásra. Megegyeztünk a ma délelőttben. Réka éppen festegetett, amikor csengettek. Amikor közelebb lépett hozzá E. óvónéni, első reakcióként bebújt az asztal alá. Mármint a lányom, nyilván. Később az ölembe bújt, mint nagyjából 2 éves önnön valója, egy szót alig lehetett kihúzni belőle, amit mégis, azt is motyogta. Hogy ilyenkor hová tűnik belőle a magabiztos 3,5 éves, akit pl. a nyaralás során oly döbbenten figyeltem...fogalmam sincs.
Végigmentünk egy sor kérdésen, egészségügyi állapoton keresztül, Réka evési és alvási szokásain keresztül leánykám általános és egyedi tulajdonságaiig. Réka kedvenc ételéül a kólát nevezte meg, majd hozzá csapta még a sült krumplit is....Nem szoktunk venni kólát, de a nyaralás alatt nyakaltuk bőven.
Ahogy óvónéni elment, hátra hagyva 2 db pici zöld teknősbékát, melyet ajándékba hozott (mert persze Zalán sem maradhatott ki a jóból), az jutott eszembe, hogy ideje összeszedni magam és felkészülni az óvodára, mert eddig nem sok gondolatot fordítottam a témára.
Amink még nincs, de kéne:
- 4 db fotó a szentemről
- orvosi igazolást időben elintézni
- lepedők a spec. ágyakra (???)
- fogkefe - mostani szét van rágva
- ovis zsák nem kell
- tornacipő
- őszi ruhatárat csekkolni - különös tekintettel a lábbelikre
- ruhákba kishajót beírni/rajzolni, cipőkbe matricát beragasztani
- induló csoportpénzt befizetni első nap
Vagyishát, mégis, mert pont ma érkezett meg Réka új ovis hátizsákja, amit rögtön megtömött minden földi jóval.
