Ülök a kanapén, elmolyolok ezzel és azzal, egyszer csak odalép hozzám Zalán.
Néz, néz, pont a szemeim közé, aztán megszólal.
- Anya.... neked van a legselymesebb hajad a világon. Annyira gyönyörű vagy. - gyanakodva rajta tartom a szemem, várom, hogy kitörjön belőle a gurgulázó nevetés. Mert olyat is szokott. De nem.
- ....Iiiigen? - kérdezek vissza bizonytalanul, mert már türelmetlen, hogy semmit nem reagálok, érzem. - közben beslattyog Réka is.
- A bőröd is neked a legsimább az egész családban. - búgja a mini sármőr, Zalán.
- Na ez aztán erős tulzás, a ti bőrötök a tökéletes. - bukik ki belőlem azonnal.
- Nem, a te bőröd puhább...És a melled... - folytatja szemrebbenés nélkül Zalán.
- Mi van a mellemmel? - kérdezem elhalóan, némileg fennakadt szemekkel.
- Az kicsi! - veti oda Réka, ismét kisétálva az előszobába.
- Az kicsi.... - ismétli meg Zalán és megsimogatja a hajam. - De nem baj, anya....
1) Lehetsz akármilyen kinyúlt pólóban otthon, zsíros hajjal akár, gyermeked szépnek lát és "jónőnek". Kérdés, hogy még meddig. Főleg, ha akar valamit.
2) Az nem derült ki, Zalán végül mit szeretett volna mondani....mert hogy valami célja, egyéb mondanivalója volt, az biztos.
Azt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim váratlan meglepő megjegyzésekre, őszinteségi rohamra bármikor képesek...
