Tavaszi szünet kezdetén

Ma kaptam egy e-mail-t a főnökömtől. Nincs elájulva tőlem. Ezt persze így nem írta le, de röviden-tömören ez volt a lényege. Hápersze, hogy nem esett jól. Nincs is igaza minden pontban (főnöknek nem szokott), többen meg igen....Milyen szerencse, hogy kitört ma a tavaszi szünet és lehet túlórázni kedvemre, az elmaradásaimat pótolni. Sajnos alapból csak 8 óra munkaidőm van, ha az letelik nekem fel kell állnom az asztalomtól és mennem a gyerekekért, akármi történik az irodában. És persze, hogy több történik, mint 8 órányi meló....

 Holnap mamánál lesznek a gyerekek, pénteken pedig a keresztanyukájuk (I.) fog rájuk vigyázni. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy azért van kire támaszkodni egy picit saját magunkon (Tibi és én) kívül, külső segítség nélkül  - erre nem most jöttem rá  - nem működhet a kétdolgozós családmodell. Legalábbis az én munkakörömmel, Tibi munkatengerével. 

Ahogy lógó orral besomfordáltam az oviba a gyerekekért (főnök levelét pont 4 óra körül kaptam meg, volt cirka 45 percem emésztgetni, de csak most, 4 órával később könnyebbültem meg, hogy válaszoltam neki. Lehet, hogy holnap ki leszek rúgva? Szezon van, úgyhogy talán még nem....), találkoztam az óvó nénivel. A. néninek elmeséltem nagy vonalakban, hogy mi volt az ovi pszichológusnál. Ami után ugyan sikerült megnyugodnom, hogy minden oké Zalánnal (vagy olyasmi), viszont meginogtam a minap, mert kaptam olyan visszajelzéseket, hogy SENKIHEZ nem beszél az oviban Zalán, aki felnőtt. És olyan fura, amikor megölelem délután, szinte hallom, ahogy kattog az agya, hogy áttérjen beszélő üzemmódra. Tibi szerint mondjuk ezt bebeszélem magamnak. Akárhogy is, aggaszt ez az elfordulása a felnőttektől, az idegenektől. Viszont A. óvó néni ma megint megnyugtatott egy picit, szerinte Zalán viselkedése az ovinak szól, amiért ott hagyjuk, amíg mi tesszük a dolgunk. Egyfajta védekezés is lehet persze....A lényeg, hogy szerinte Zalán nem "beteg", érti a két értelmű dolgokat, van humorérzéke és a gyerekekkel is jól kijön, főleg a csajokkal..... (Hm...azt észrevettem, hogy vele kapcsolatban a lányok lelkesebbek, mint a fiúk....) Szóval azt verjem ki a fejemből, hogy kezelésre, fejlesztésre szorul, mert nem így van. A. úgy véli, adjunk Zalánnak időt őszig, aztán meglátjuk. Most hajlamos vagyok efelé hajlani. Bárcsak több időt tölthetnék vele, Istenem!...... Persze azért nem szeretném azt sem, ha kirúgnának. Szóval nehéz dolga van velem a Teremtőnek, tudom. :)

Hulla fáradt vagyok, egy pohár borra vágyom és az ágyamra....Ja és Tibi is haza érhetne már. Hopp, hát nem pont hazaért! :)