Ennyit erről, hogy lecsengett bennem a nosztalgia. De nem tehetek róla, ma ezt dobta fel nekem a Facebook és totálisan elolvadtam....Egészen addig, amíg Zalán össze nem verekedett Rékával, amíg nem figyelmeztettem Zalánt, hogy nem adom kölcsön a telefonomat, még véletlenül sem és nem, nem izgat, ha nem szereti az ananászos pulykamellet rizzsel, attól még az a vacsora. Újabban ő mindent utál és minden fúúúj....
Hihetetlen, de Réka ma 146-os gatyában ment iskolába, Zalán pedig 140-es felsőben slattyogott volna oviba, ha lett volna ovi. Erről később. Hogy lehet, hogy már ekkorák? vettem egy halom ruhát akciósan őszre, a suliba, a kis - nagy elsősnek, erre a holmik java majdnem vagy teljesen jó rá. Egyhe idegrohamot kaptam. Zalán gyakorlatilag átnőtte a 128-at.....
Délután bebattyogtam a fogcsikorgató hidegben az oviba, Zalánért, mire négy foghíjas dadus pislogott rám a kisasztalok mögül (egyetlen kislányra vigyáztak mind a négyen,biztos szokott gázzá válni). - Ki az a Zalán? - kérdezte a legértelmesebb bambán. Nem gondoltam hogy magyarázatra szorul a kisfiam kiléte, de már mindent tudtam és totális idiótának éreztem magam... Azért még bevágtam a szöveget, hogy a helyettes dugulás elhárító a Zalán, az én hites uram és nem jött haza ebédre, gondoltam, megkeresem....Nem látták valahol? A csőgörényével együtt. Mert azt mindenhová magával viszi. .... Áh, nem mondtam én semmit, megköszöntem, elköszöntem, kihúztam magam, fő a méltóság és kibillegtem az oviból.
Este kiderült, hogy az ovi a szomszédságában levő K. sulihoz igazodik, nem a mi sulinkhoz, vagyis ma még nem volt ovi, csak összevont csoportban. Tiborom húzta ki és be az óvónéninél, hogy és mint megy oviba a csemete, ám rögtön el is felejtette, rá maximálisan jellemző módon. Én meg maradtam a csávában. Na mindegy, nagyobb bajom sosem legyen!
Holnap megyünk iratkozni a suliba. Összcsaládi szinten. Mondjuk, Rékának órája lesz, őt nem rángatjuk fel csak azért az igazgatói irodába, de Zalán velünk jön. Ha már külön kérték, hogy a gyerekeket is vigyük iratkozni, már csak nem hagyjuk otthon. Úszni fog a tornatermi tesi mellett és erkölcstant fog tanulni. Más azt hiszem nincs, amiről nyilatkozni kell....
Egyébként álló nap szakadt az eső, talán csak az én tiszteletemre hagyta abba, amikor lejárt a munkaidő és hazafelé somfordáltam a busszal együtt.Remélem, holnap szebb idő lesz. Estére bekapcsoltam a fűtést. Tibi élénken tiltakozott, de olyan fincsi ez a meleg, hogy meg tudtam győzni. Nekem olyan februári érzésem van, félévi bizonyítvány után, de még a tavasz előtt....erre két hét múlva május...hát hiszi a piszi! :)
UI: Egyébként a HSG-m hiteles története elveszett az emlékirataim között, nem találom a lementett anyagok között. De nem baj, nem nagy veszteség. A lényeg: 3 nap kórház papíron, 1,5 ténylegesen, abortuszos szobatársak, fél éjszaka CTG babaszívhangok. Fél órás beavatkozás fájdalomcsillapítás nélkül, Doktorúr első húzása velem és rajtam, pokoli kínok és két szép tiszta petevezeték... Kell ennél több? Talán egy kisbaba. De ő jött is, úgy hívják lánykori nevén, hogy Réka. :) Ezt a történetet egyelőre nem írom újra, majd esetleg a 20. évfordulón. Kizárt dolog, hogy elfelejtem. Jobban az emlékeimbe vésődött, mint bármelyik szülésem...hehe. :)
