Vagyis Galyatetőn. 955 m magas plusz 30 méteres a kilátó.
Igazából nem is értem, hogy hagyhattuk ki eddig, amikor a panorámája csodálatos és a legmagasabban fekvő kilátónk Magyarországon. Egy rövid erdei séta után kötöttünk ki viszonylag gyorsan a kilátónál, nagyon nem voltunk lelkesek, gazda nélküli kutya bóklászott az erdőben, itt is, ott is nyaralók, csoportosan, nem megszokott magányunkat élveztük az erdőben. Mindig jött valaki, az a valaki általában rettegett a kutyától. Dió hiába jött láb mellett, meg kellett kötni, innestől fogva a kutyának minden baja volt…Sebaj, a szolnoki 36 fokból menekültünk fel a 26-ba, nem panaszkodtunk egyébként, páratlan volt….
A kilátó nem 24 órás, este nyolckor bezár annak ellenére, hogy ki van világítva. 200 Ft-os érmével működik, vagyis 800 Ft-unk bánta, de amúgy nem sajnáltunk mi semmit, csak meglepődtünk, hogy vannak térítési díjat szedő kilátók. Ha állagmegóvásra szánják a 1934 óta ott álló (persze azóta 2016-ban felújított) kilátót, fizetnénk többet is akár. Az fontos, hogy pontosan 200 Ft- os érmével működik, semmilyen mással, szóval most előny volt, hogy én vagyok a családban az aprópénzes, a vasas…még más túrázónak is váltottam fel 2 db százast 200 Ft-os érmére. Elvileg át lehet mászni a szerkezeten, de hát na….nem vagyunk mi állatok.
Dió ragaszkodott hozzá, hogy felmasírozzon velünk a csúcsra, mit ne mondjak, rokonlelkek vagyunk, a második szintnél már remegett a lába és furán a földhöz lapult volna, de így csak a lépcsőhöz tudott járás közben. Azért nem állt meg, nem fagyott le - az történik , ha tényleg nagyon fél. Én csak kapaszkodtam a korlátba kissé görcsösen, próbáltam nem firtatni, mi van a lábam alatt a rácsok között. Diót vitte a belénk vetett bizalma, ami egyébként klassz dolog. Jut eszembe, a Karancsról ölben jött le, szóval ő is vagy edzettebb lett....
Ahogy róttuk a lépcsőket felfelé, Karancsos tapasztalatainkra tekintettel Tibi folyamatosan a fülembe ordított mögöttem, hogy „nenézzle!”’, „nenézzle” és ilyenek, amitől még jobban éreztem magam. Fenn a kis körteraszon én inkább ragaszkodtam a bitumenes, tömör középső részhez a két paddal. A gyerekek bezzeg…..azok nem ismerik a félelmet.
A panoráma viszont csodás, állítólag a Mecsekig ellátni, hát én örültem, ha megtaláltam a Börzsönyt vagy a Cserhátot vagy csak egyszerűen bambultam csöndben, semmire sem gondolva, hogy ez már megint mennyire nagyon festői. Kavartunk még egy kicsit az erdőben, folyton jött valaki szembe, szóval ide sem jövünk többet kutyával , de kellemesen elfáradtunk.
Az autónkat megközelítve arra gondoltunk, hogy beülünk abba a kecskés fogadóba, ami előtt tényleg áll egy életnagyságú kecske. Kellemesnek tűnt a kerti padok sora és nem volt zsúfolt. Dió vadként kezelte egyébként a kecskét egészen addig , míg közvetlenül össze nem szimatolt vele. Vicces volt. Ott elvesztette rögtön az érdeklődést. Fa kecske…nyilván.
Pechünkre benn ült 3 vadul csaholó földszintes fekete tacskó, úgyhogy nem erőltettük a dolgot. Mire pedig távoztak a közeli kempingbe a mázlisták, a gyerekek a gyöngyösi Meki után áhítoztak, amit mi már eléggé ununk….talán lassan a gyerekek is.
Múlt héten pénteken volt a beiratkozás a gimibe. A lovas táborból vágtatott át Réka, bár átöltözött, nem volt gond. Befizettek mindenféle díjat, választott tesi pólót – feketét és a sál és a nyakkendő közül ő a nyakkendőt választotta….Nem nagyon értettem miért, de aztán láttam, hogy a sál elég ronda, szóval nyakkendő marad. Nem ez a legfontosabb, én értem, de mibe telne normális nyakkendőt/sálat megfizettetni a gyerekekkel? Amiben menőn néznek ki, amire büszkék, hogy viselhetik és ami jól áll nekik? Na mindegy.
Leadta Réka, amit le kellett, fotó, diákigazolvány kód, bizonyítvány, önéletrajz, aztán kb. ennyi is volt. Pár sandítás az osztálytársakra.....Ősztől folytköv.
A Kréta rendszerbe beírtam az adatokat, összekötve az ügyfélkapuval minden nagyon flottul ment, sok dolgom nem volt (remélem, minden adatot megadtam, amit kellett.) Sajnos pénteken már július, nagyon száguld az idő, olyan jó pedig most, nem akarom a szeptembert……
UI: A hétvégénk nagyon klassz volt, pénteken este moziba mentünk, az a 4 jegyet lőttük el, amit még karácsonyra kaptunk. Minket ismerve az teljesen normális, hogy a jegyek másnap már nem lettek volna érvényesek. Top Gun Maverick-et választottuk/tam, mert jókat hallottam róla és gondoltam, azon a fiúk sem alszanak el. Hát mit mondjak, kapaszodtam az ülésembe frankón, pedig nem is sokdés előadás volt, elégg elfáradtam a 2-2,5 órás film végére, de élmény volt. Töménytelen mennyiségű üdítő és popcorn fogyott el, tesztelük a gyerekek hólyagját, 1l üdsit bepuszilva is végig tudták ülni a filmet. Bravo.
Másnap Kecskemétre ruccantunk át, hogy Réka eltapsolja a ballagási pénzét.....Úgy kezdődött, hogy nagy vígan beültünk az autóba, hogy akkor indulhatunk is, mire dörgés és villámlás, olyan zivatar jött, hogy csak piskolgtunk. Elgurultunk tankolni, még mindig esett. A gyerekek ettek egy-egy McChicken szendvicset a Meki drive-kinjében (tudom, nagyon gáz....), csak hogy menjen az idő. Mivel még mindig zuhogott és szakadt, majdnem hazafelé vettük az utunk, de valami azt súgta, hogy csak Szolnokon esik....és tényleg, mire átzötykölődtünk Tószegre, ami a szomszéd település, ott csupán csepergett.
Rékát beszabadítani egy plázába elég merész dolog, most rögtön a DM-ben kezdtük, majd a a Douglas-ban kétszer is megfordultunk. Az amúgy ritka pattanásaira vett valami ellenszert és választott magának életében először parfümöt. Kissé nagyképűnek találtam az eladókat itt, de találtunk kedveset is végül.
Este értünk haza, kellemesen elfáradtunk. A legjobb szerintem az volt, amikor vettünk egy halom könyvet Rékával a Libriben, majd áttelepedtünk a Frei kávézóba és a könyveinkbe merültünk. Nekem ez már régen nem szokásom, pedig Réka korában úgy ettem a könyveket, mint más a kenyeret. Egész éjszakákat átolvastam, hogy aztán hajnalban kiessen a könyv a kezemből és csak ebédidőre térjek magamhoz. De szép is volt!
A 100Ft-ossal működő mosdóban valahogy ott felejtette Réka a kis bizsu gyűrűit, így keserédes hangulatú lett buli, gondolatban megveregettem a vállam, hogy egyelőre nem engedem neki hordani a ballagásra kapott rohadtdrága értékesebb ékszereket. Hülyét kapnék, ha elhagyná őket. HIába szaladt vissza az egyik üzletből, már sehol semmit nem talált a mosdók mellett. A fiúk látványosan unatkoztak, nem sok üzletbe tértek be velünk, viszont vettek bubble tea-t 1800 Ft-ért, fél litert, amit eléggé a tarkómra szaladt a szemöldököm, de mindegy.....
Ez volt tehát szombaton és vasárnap vágtunk bele a Gatyatetős kirándulásunkba, mert Diócskát és saját sonkáinkat is meg kell mozgatni. Csodajó hétvége volt!
