Réka verset mond

BARTOS ERIKA: GOMBA

(a Bárányfelhők című verseskönyvből)

Volt egy kicsi erdő,

Közepén egy gomba,

Piros, fehér pöttyös

Kalapka volt rajta.

Arra szállt az égen

Egy kíváncsi csóka,

Meglátta a gombát,

Meg is állt egy szóra:

Milyen pompás kalap!

Nem adod-e nekem?

Nem sütné a napfény

Annyira a fejem!

Nem adhatom oda!

Válaszolt a gomba,

De a dühös csóka

Lecsavarta róla.

Segíts Tölgyfa, segíts!

Kapd el azt a csókát!

Zokogott a gomba,

Lógatta az orrát.

Elfogta a tolvajt

Azonnal a tölgyfa,

Visszakapta nyomban

Kalapját a gomba.

Hajnali füstölgés

Amikor kiderült, kisfiút várunk, sokszor hallottam: 

"De jó, na, ő majd rád fog hasonlítani, meglátod!" - erre megszültem Tibi miniatűr mását.

Azt is mondták, a kispasim nagyon anyás lesz, egy bújós kis csomag, igazi szerelem lesz a mi kapcsolatunk. A szerelemben nincs is hiba....mégis, mostanában alig csukja be Apa maga mögött az ajtót, hatalmas ordítás, potyogó könnyek és hüppögés marad utána. Az mindegy, hogy vécére megy, a kisboltba vagy dolgozni....

Na jó, közben Réka elkezdett rám is (?) hasonlítani. És nem mondhatnám, hogy nem anyás.