2011. május 25., szerda

Alvás elvonón


Mostanában nem alszunk jól. Pontosabban keveset alszunk és azt sem jól. Reggel hétkor, amikor csörög a vekker, szinte világomról sem tudok. Olyannyira nem, hogy a telefonom ébresztője rendre kudarcot vall, nem képes kirángatni engem ÁlomFöldről. Sőt, újabban már Zalán sem, pedig ő aztán ha magas frekvencián ordítani kezd, körülötte alvó ember nem marad. Engem leszámítva. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért alszom rosszul? Elsősorban a meleg miatt. Kerek négy hónapja annak, hogy szóltam az uramnak, nem működik a légkondi távirányítója, szerezzünk be egy újat, még mielőtt a nyár ránkköszönt és finoman megpárolódunk a melegben. Megígérte, elintézi. Most, négy hónappal később hirtelen itt a nyár ezerrel. Van működőképes távirányítónk és vele légkondink és általa hűvös szobánk?  Hát persze, hogy nincs. Szóval többek között ezért alszom rosszul. És mert persze a gyerekeknek is melegük van, hogy a bánatba ne lenne?

Így telt pl. a múlt éjszaka.

21:10 - Zalán nyugovóra tér macistakaróstul, cumistul. Zokszó nélkül.
22:15 - Apa, Réka, jómagam is nyugovóra térünk. Konstatálom, hogy rohadt meleg van a hálóban. Továbbá, hogy soha többet nem költözöm lapos tető alá és tetőteres lakásba sem, akkor sem, ha full légkondis még a vécé is.
23:00 - Végre elalszom.
23:30 - Zalán visítva ébred. Nem akar tudni a cicimről, ellenben iszik egy jóízűt a varázspoharából.
23:40 - Tenném vissza az ágyába, mire kismajomként belém csimpaszkodik. Majd ordít, mint a sakál. Ennek ellenére ott hagyom, lecsapom az éjjeli lámpát és ágyba bújok.
23:41 - Még mindig ordít, úgyhogy mégis felkelek. Ringatom egy picit, de nem akar hozzám bújni, esze ágában sincs aludni. Némi habozás után (semmi jele az álmosságnak) újra bepakolom az ágyába. Hűűű. Visít. Felveszem. Elhallgat. Mutogat a redőnyre. Picit pipa vagyok. Tessék aludni, Zalcsikám! - fogom könyörgőre. Leteszem, visít. Nem hatottam meg. Gonosz módon bemenekülök az ágyamba. 
23:42 - Élő lelkiismeretem, Apa megjegyzi, hogy nem vagyok normális, hogy hagyom sírni. Lehet, nem is vagyok az....
23:43 - Zalán a mi ágyunkban garázdálkodik. És nagyon elemében van. Apjához bújik, rámászik Rékára, boldogan gagyarászik. Réka ugyanígy kezdte annó. Talán soha többet ki nem tesszük őt sem az ágyunkból?
23:50 - Próba cseresznye alapon Zalán transzfert kap az ágyába megint, ezúttal nem tiltakozik. Elalszik. Halllelúja! Hol az ágyam? 
01:30 - Réka sírva ébred, merő izzadtság a haja. Nagyon szomjas. Benyakal egy adag bubimentes ásványvizet. Majd újra párnájára dől egy szó nélkül. Szerencsére mindenki más alszik, mint akit fejbe kólintottak.
02:50 - Apa megközelíti a vécét. Mire Zalán felébred megint. Lapulok, mint nyúl a bokorban....Zalán visszaalszik némi nyögdécselés után.
04:30 - Réka azt álmodja, Zalán el akarja venni a motort tőle (ami egyébként Zaláné...). "Add ideee, engedd eeel, te ezzel nem játszhatsz...." - kiabálja, mire Zalán újra felébred. Ez nem lehet igaz. Elmormolok pár káromkodást az orrom alatt és megszoptatom az immár éhes Zalánt. Rékának több nyikja nincs. Közben iszom is, mert pokoli szomjas vagyok...Ahogy lecsatlakozik rólam, már alszik is picinyke fiam. Megkönnyebbülve fekszem vissza.
04:35 - De pisilnem kell, irány a toalett! Apa is követi a példám. Marha meleg van, így ablakot nyitunk, már magasról teszünk a szúnyogokra. 
05:50 - Apa telója megszólal. Ezt bezzeg meghallom. Kinyomja.
06:00 - Megint csöng a telefon, végképp kikapcsolja.
06:30 - Újabb Réka rémálom, valaki az eper készletét fosztogatja...Sír és dobálja magát, de szerencsére senkit nem ébreszt fel vele. 
06:35 - Megint rémálmodik a leánykám, a témára már nem emlékszem.
07:00 - Ébreszt a telefonom. Tibi kikapcsolja.
07:15 - Életet ver belém. 

Jó reggelt! Indul a nap!