Ott, hogy tegnap ki akartam számolni, mennyi idő van még hátra az őszi szünetig. Aztán, amikor elhagytam a negyedik hetet is, rájöttem nagyon nehezen, amit addig is tudtam elvileg, hogy még csak múlt héten kezdődött a suli. :) Jaj, nekem!
Zalán rendszeresen hoz haza házit, nem sokat, de hoz. Ennél csak az a rosszabb, amikor nem tudja, mi a feladat. Még szerencse, hogy ismerős van bőven az osztályban, egy szál magamban már dugámba dőltem volna. Így is volt már, hogy teljesen véletlenül, a facebook csoportban találtam meg a német házit és negyed 11-kor én magam láttam neki. Nem akartam felverni szegény gyereket, ott meg még nem tartok, hogy hagyom a a feladatot megoldatlanul, nem bírná el a lelkiismeretem. Pedig lehet, hogy többet segítenék neki hosszútávon….
Elültették a leghátsó padba, de úgy láttam rajta, ez nem rázta meg. Igaz, Zalánnál nem lehet tudni, de nem panaszkodott. Csak amiatt, hogy azonnal vegyem ki úszásról, mert nagyon …nem is tudom, milyen jelzőt használt. Mindegy. Pedig amikor konkrétan mesélt róla, élvezte, nekem az jött le a sztoriból. Hogy ő milyen ügyes, ezt is megcsinálta meg azt is. Viszont nincs fenn még a sátor a medence felett, nem is lesz október végéig (okt. 23 már fedett szokott lenni) az úszósapkáját pedig a táskájában hagyta, úgyhogy némileg aggódok, hogy lefagy a feje. Még elég jól emlékszem, amikor októberi zimankóban úsztunk (még a megboldogult Damiban, de egykutya, az is sátoros buli volt, csak ott még a koncentrációs táborok világa is bevillant, brrr….) a fősulin kötelező tesi címszó alatt és ahogy hullámoztam a mélyvízben, azon gondolkodtam, vajon itt e a vég és azt akarja e a Jóisten, hogy agyhártyagyulladásban végezzem?! Nem, semmi bajom nem lett, amin máig csodálkozom.
Szóval az úszás (sem) jött be, de ha minden kötél szakad és idegösszeroppanást kap az úszás miatt, végülis van kiskapu, orvosi igazolással átnyergelhet atlétikára. Ám az nem akarom, mert arról meg azt sejtem, hogy extrém időpontokban kerül megrendezésre a zsúfolt órarend miatt, abból meg elég nekünk egy extrémitás, Réka hétfői szolfézs rémsége.
Bocs, dög unalmas lehetek, de hát ez az életünk mostanság..
Tibi legyártotta a csodaszép katalógusokat, ami miatt egész hétvégén cumiztunk, mert ugye nem volt itthon. Nagyon szép lett, remélem, iszonyú drágán fogja leszámlázni és akkor még pénzt is kap érte túl a sikerörömön.
Szóval egyébként minden oké Zalánnal a suliban, so far so good, de én még mindig azt mondom, hogy ez csak a bemelegítés, lesz ennél durvább is. Rékának mindenképpen….de nincsenek illúzióim Zalánnal kapcsolatban sem. Illetve a sulival kapcsolatban úgy általában….Délutánonként nem akarnak hazajönni a suliból, bár ez nem annyira az iskola érdeme, csak akkora a cimboraság, hogy nem akarnak elválni. Már javasoltam, hogy zárjuk őket össze egy koleszban, illetve M. apukájáé az ötlet….na majd a fősulin. Az én ötletem az volt, hogy két hét itt, két hét náluk és akkor a két fiúnak soha nem kell elválni, de belegondolva, három gyerekeket navigálni ekkora lakásban, ahol minden üres négyzetméter maga a csoda és örömtáncot járok felette, ha megüresedi egy, hát inkább passzolnék….
Réka füzeteit és könyveit először néztem át, amióta suli van, rácsodálkoztam, már mennyi mindent írtak a füzetekbe. Kijavítottam a német háziját, aztán a matekot is, bár most hogy erről írok, bevillan, hogy nem ellenőriztem, hogy tényleg kijavította e. Mindegy, önállóság van, vagy mi. Vívásból beírták a versenyzők közé Rékát….hátttööö…Szerintem csak papíron.
A főzéssel elég hadilábon állok, mintha ős ellenségem lenne. Most két napig bolognait eszünk, én alkottam mama paradicsomszószából, finom is lett nagyon. Holnapra rakott krumplit gondoltam, vagy sajtos csirkét, majd attól függ, milyen gatya lesz rajtam, mire hazamegyek. Igazából vannak napok, amikor jobban ráérek főzni és van, amikor kevésbé. Kedd-csütörtök pl. ráérősebb, mert Réka vív és olyankor csak Zalánnal kell tanulnom, ha van mit. Mármint az 5-7 órás idősávban. Ilyenkor Rékával fél 8 és 8 között tanulunk, ami szörnyen hangzik, meg kevés is, de ezek afféle utolsó simítások, mert szerdára hétfőn megtanul elvileg, péntekre pedig szerdán….
Az aranygaluska még mindig nem készült el, de ami késik, nem múlik, főleg amíg a dió kitart a hűtőben….Hát ennyi. Őrület, hogy holnap már csütörtök. Ez a hét nagyon gyorsan pereg....
