Az első, habkönnyű figyelmeztetés akkor érintett meg, amikor Balatonföldváron esténként pulcsit kellett húzni a gyerekekre. Az aggódósabbja zoknit is előkapott, nekem eszembe sem jutott. Igaz, az én gyerekeim sikítva menekültek volna.... Az éves rendszeres nyárzáró számomra mindig is az augusztus 20-i tűzijáték, ez már-már hagyomány, szóval az volt a második figyelmeztetés. Mondhatom, azt is könnyen viseltem. Tegnap (pénteken) szomorodtam el egy picit először, mert az "utolsó intést" is megkaptam. Befejeződtek a nyári úszóedzések és két napra rá elkezdődik az óvoda is. Kész, vége, pont.
Idén valahogy olyan nagyon nehéz elhinni és elfogadni, hogy itt az ősz. Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a nyár, elröppent, elszáguldott mellettünk.....Olykor azt hittem, nem lehet elviselni a tartós kánikulát, kipurcanok és feldobom a nyúlbakancsot....de ettől függetlenül ez a nyár hiányozni fog. Mert visszavonhatatlanul elmúlt és soha vissza nem tér. Ez, így, nem.
És micsoda nyár volt ez! Réka megtanult biciklizni és megtanult biztonsággal, szép stílusban úszni! Sokat változott és fejlődött, okosodott a nyáron, ahogy Zalán beszéde is sokkal szebb lett, illetve ami a vizet illeti, ő is nagy barátja lett a medencéknek. Idén olyasmit is műveltünk, amit még soha, kétszer is nyaraltunk, egyik jobb volt, mint a másik....
Na hát ez van. Persze, nyár lesz jövőre is, ahogy Tiborom szokta volt mondani. Úgyhogy mielőtt még mélyebbre hergelem magam a rosszkedvben, ami pedig per pillanat nincs is, írok egyéb dolgokról. Például egészen régen számoltam be az úszótanfolyamos órákról. Na ugye, pedig milyen izgalmakat gerjeszt minden sorom!
A héten megint beleszaladtunk zsinórban négy úszás órába. Ami ahhoz képest, hogy csak kettő volt a tervben, alapos túlteljesítésnek számít. Csütörtökön rendeztem is a heti számlát Gyurival, abban a hitben, hogy a héten többet már nem járunk arra....Erre Réka péntek reggeli közben hatalmas, szomorú szemekkel rám nézett, hogy "Ma nem megyünk úszni??" Rávágtam, hogy nem, majd két perc múlva máris tudtam, dehogynem....Ha már úgyis itt a nyári szünet vége, legyen meg a Réka akarata....:)
Gyurival (oktató) megegyeztünk csütörtökön, hogy az órákat folytatjuk heti két alkalommal (hogy meddig, arról még nem esett szó....) Elég nagy dilemma volt a döntés, ugyanis a szakosztálynál is úszhatna Réka szeptembertől, ugyanott helyszínileg, csak más oktatóval. Réka - ahogy azt sejteni lehetett - hallani sem akar Szilvi néniről, aki a legkisebbekkel mostanság foglalkozik a szakosztálynál, úgyhogy felejtős egyelőre a dolog. De miután jelentős árkülönbség van szakosztály és Gyuri között, a dolog nem került le a napirendről teljesen....
A szokásos heti értékelést is begyűjtöttem Gyuritól, aki elmondta, hogy Réka ügyes, a mellúszása már úgy jó ahogy van. Ahogy egyre többet úszik majd, illetve ahogy korosodik, persze még fejlődni fog. Jelen helyzetben azonban sem a kartempóba, sem a lábtempóba, sem semmi egyébbe nem tudna belekötni, teljesen jó és szép, ahogy úszik. Azt hiszem, Gyuritól ez nagyon jó véleménynek számít.
A hét anyaga immár nem is a mellúszás volt, hanem a gyors kartempója, a hátúszás kartempó nélkül, illetve utolsó napon a hátúszás kartempója is. Réka minden újdonságnak nagyon örvendezett és nagyon ügyesen, könnyedén igyekezett azt végrehajtani. Gyuri is megjegyezte, hogy Réka kivirágzik a medencében, kacag, nevet, egészen más kislány, mint a kezdet kezdetén. Az biztos!
Az utolsó órán tananyag volt a fejes ugrás is. Már önmagában az, ha Réka gyorson úszik, nevetésre ingerel, a karjait ugyanis legtöbbször még nem egészen az előírások szerint tekeri a vízben. Olykor egészen emlékeztet a versenyúszás során látottakra, máskor meg másodpercekre az égnek mereszti az éppen vízből kiemelkedő karját, ami elég vicces látvány. Az utolsó két körben viszont újra jött egy "fejlődési ugrás", egész szépen úszott.
Az öt fős csapat próbálkozásait a fejes ugrással végképp nem tudtam megállni nevetés nélkül. Volt ott kapitális hasas, simán vízbe pottyanás, minden. Viszont Rékám talán a negyedik próbálkozásra végrehajtott egy ügyes fejes ugrást. El voltam ragadtatva. Aztán még egy jól sikerült következett és innentől fogva ment a fejes is. Olyan nagyon jó volt nézni! Óra után meg is dícsérte Gyuri "bácsi", hogy a héten megint nagyon sokat fejlődött és a fejes ugrása is egész szép.
Hát így zártuk a nyári szezon 8 hetét. Azt hiszem, nagyon eredményes és sikeres hetek voltak ezek, köszönhetően egyrészt az oktatónknak, másrészt Rékának is.
Jön az őszi időszak. Szerdán kezdünk.
