2016. március 29., kedd

Réka mondta


Pár hete új ülőpárnákat vettem a konyha székeire. Nem annyira azért, mert selejtezésre megértek a szép piros, pöttyös, régi párnák, hanem mert szükségét láttam egy "váltásnyi" szettnek. A gyerekek ugyanis folyamatosan leeszik a párnákat, nem kis bosszúságomra. Valahogy sejtettem, hogy sokat nem kell majd várni arra, hogy az első pecsétek megjelenjenek a friss szerzeményeken is. Réka rögtön másnap lecsöpögtette levessel, majd rá két napra Zalán is valamivel, majd újra és újra, de Rékát sem kell félteni...Szóval némi fásultsággal figyelem, ahogy ez a párna szett is lassan megérik a mosásra....
- .... de egyébként, ha rendesen ülnétek a székeken, AHOGY ANYA, akkor nem lenne ilyen problémátok, mert maximum a ruhátok bánná a foltokat. - prédikáltam egyik este, amikor Zalán újfent leette a széket, ezúttal tojássárgájával....
- De anya, nekünk nincs akkora fenekünk, mint neked! Nem takarjuk le teljesen a párnát! - csattan fel Réka.
Game, Set, Match Rékáé.....

Húsvét után



Szép húsvétunk volt. Rengeteget ettünk. Gyakorlatilag folyamatosan. 

Húsvét hétfő reggelén (nagyjából 11-kor) feljött a szomszéd néni locsolkodni az unokájával. Sajnos mi már nem úgy töltjük a hétfőt, mint annak idején én kislánykoromban. Hogy korán keltünk, szendvicset kentünk, tojást főztünk és csinosba öltöztünk....majd izgatottan vártunk minden látogatót, szomszédot, barátot és ismerőst.....Hol van az már! Így történt, hogy a gyerekek mondjuk épphogy fel voltak öltözve (reggelire sütit faltak, szégyellem, de így volt), jómagam viszont nagyjából térdig jártam a játékhalomban. Pont előtte egy órával találtam ki, hogy rendet teszek a játékos polcon. Intett Tibi, hogy nem jó ötlet, nem hallgattam rá. Egy szál kék kis hálóingecskémben fogadtam a locsolómat, kócosan és erőltetett vigyorral a képemen. Szerintem a néni sokkot kapott, amikor meglátta a helyi állapotokat, nekem pedig majd kisűl a szemem a szégyentől. Hogy az orrfolyós Zalán szanaszét dobálta a taknyos zsebkendőit, azt már nem is részletezem. Vendégeink gyorsan távoztak, a süteményekből nem kértek. 

Na talán ez volt a húsvét mélypontja.....Egyébként sok finom falat és összecsaládi gyülekezések jellemezték az ünnep két napját. Ja és néhány kiló édességre szert tettünk. Kár, hogy ilyenkor egyáltalán nem kívánom a csokoládét. Minél több van, annál kevésbé. Jellemző!

Most viszont túl vagyunk a húsvéton. Korán reggel összeszámoltam Réka piros és zöld pontjainak egy részét, átszámoltam kisötössé és ahol lehetett nagy ötössé. Ugyanezt tettem a zöld csillagokkal. Majd feljegyeztem, hogy mivel mi a teendő, hogy el ne felejtsem. Elveszett Zalán tyúkszem kencéje, a mai napon azt is mindenképpen meg kell találnom. Tojást sem festettünk húsvét alatt, pedig volt festék és sok matrica is (azt ma pótoljuk!!!) Persze, aki olyan idióta, hogy játékot válogat hagyományörzés helyett....no comment. 

Downton Abbey-t sztereóban nyomom, megy a Viasat3-n, meg nem mondom, melyik évad, elvesztettem a fonalat. A mai résznek ott lett vége, hogy hull a hó és egy mini happy end....illetve start....Jó volt! Letöltésileg a negyedik évad legvégén járok. Meg tudnám nézni újra elölről, és talán meg is fogom. Teljesen kész vagyok! :) Ez rosszabb, mint a Mentalista mániám volt, ez sokkal jobb film.

Holnap suli, nem tanultunk semmit. Ez a hét rövid is lesz, úgyhogy a gyerekek talán nem fognak padlót, hogy holnap megint várja őket egy-egy intézmény....Hétvégén névnapot is ünneplünk majd, Zalánét. Holnap minden Zalán ünnepel, így a mi egész családunk is, hétvégén pedig buli. Még nem tudom, mit sütök, szerintem kókusztekercset és kozák sapkát. Éljen a kókusz! Az ajándékok megvannak, de az igazi vágyát meghagytam a születésnapjára. 

Na megyek tyúkszem kencét keresni. Valahol a lakásban van, de két napja színét sem látta senki. A büdös kölök ragacsos kis mancsa lehet a dologban. Mindegy, csak találjam meg!

Ui: Egy pónis dobozban lett meg a kence. Miért nem lepődtem meg??!