Némi kivárással bár, de innestől fogva egy ideig megint zárt a blog. Van ugyan néhány el nem fogadott meghívó, elbizonytalanodtam, hogy vajon mindenkihez eljutott e az invitálásom, aki ezt szerette volna....Akárhogyis, idő rendelkezésre állt sikítani, ha nem. Egyébként sem leszek évekig zárva. Nem szokásom.
Igazából az történt, hogy annak idején az interjún elmondtam a főnökömnek, a leendőnek, hogy van egy blogom, amit nagyon szeretek, ami a hobbimnak mondható....Az utazáson és olvasáshoz képest semmi egyedi nem jutott eszembe. :) Majd nagyjából egy hónappal később úgy vitte haza a gépemet egy hétvégére a feljebbvalóm, hogy ha nem is volt megnyitva a blog a laptopon, a linkje könnyen lekövethető volt. És bár alig hiszem, hogy a legkevésbé is érdekelné őt egy ilyen "kétgyerekes" blog, azért biztos, ami zicher.
Akadnak elmaradásaim, ilyen pl. a farsang. Általában az a szokás, hogy egyik évben zárt a buli, a másikban viszont szülők is részt vehetnek a mulatságon. Kiscsoport után nagycsoportban szintén a nyitott verzió következett volna, ám valami okból úgy döntött a vezetőség (azt nem tudom, az SZMK hogy szavazott, ha szokott egyáltalán ilyet csinálni (???) idén is a "drágakicsikék" felmenői nélkül ünneplik meg a maszkabált. Én speciel fellélegeztem, elemeztem már, nagyon meleg van, nagyon sok ember...inkább kínlódás és vonyítás, mint felszabadult buli.
A hagyomány, hogy a farsang előtt egy héttel minden csoport faliújságjára kitesznek egy táblázatot, ahol a kedves szülők bejelölhetik, hogy édes, sós sütit hurcolnak az oviba illetve innivalót a nagy napon. (Az én időmben még fánkot sütöttek a konyhán, ott helyben, szalagosat, porcukorral, nem érdekes!) Amikor Réka kiscsoportos volt, kozák sapkát küldtem be (Réka itthon betegeskedett), nagy visszhangja volt, mert nagyon finomra sikerült. És látszik, hogy öléggé ráértem, hogy ilyen munkás sütit bevállaltam. Tavaly Mirelle-féle brownie-t sütöttem, céklával, tetején csoki mázzal. Réka szerint abból sem maradt egyetlen darab sem másnapra. Idén "vitamin szelet" ( a la Limara) került az ovisok asztalára, a gyerekek ugyanis megint brownie-t kértek és ez valami olyasmi. Került bele 20 dkg dió, ami még karácsonyról maradt a fagyasztómban, ízlés szerint lehet bele tenni finom fűszereket, akár pici gyömbért, szegfűszeget, fahéjat, kinek mi tetszik. Amikor kisült és a csokimáz is megszilárdult, megkóstolhatta a végeredményt a banda....Tibi megjegyezte, hogy biztosan el akarom ezt vinni az ovisoknak??? Nagyon, nagyon finoooom! A szélét levagdostam, két dobozba elosztottam a sütit, hogy Réka és Zalán csoportjának egyformán jusson és ezzel a kérdés el volt döntve.
A kép Limaráé - az lemaradt, hogy a csokimáz alatt baracklekvár bujkál :)
Mielőtt azt képzelném, hogy gasztroblogom van, folytatom magával a farsanggal. Reggel, ahogy megérkeztünk az oviba, minden előzetes ellenérzésem ellenére fájt a szívem, hogy nem lehettem ott a farsangon. Vagy legalább egy 5 videókamera/csoport felszerelést nem hagyhattam hátra. Olyan boldog volt minden gyerkőc, kiscsoportban, nagycsoportban, hogy büntetésnek tűnt nem maradni. Egyszerűen beadtam a doboz sütit és az üveg szörpöt, majd képletesen a gyerekeket is egyiket a másik után, aztán mehettem a dolgomra.
Nekem kicsit üresnek és lelketlennek tűnt, persze ettől még érezhették magukat virágosan a gyerekek, szerintem jól el is voltak. Délután kifaggattam a őket, hogy mi volt, hogy volt, egyik sem volt nagyon lelkes. Zalán, kérdésemre, hogy mi volt a legjobb a farsangban, azt felelte, hogy a kacsajelmeze. Réka pedig elmesélte, hogy az én sütimet értékelte a második legjobbnak a mezőnyben. Megelőzött ugyanis egy cukormázas mézeskalács. Sajnálták, hogy ebéd előtt vége lett minden mulatságnak, le kellett vetni a jelmezt és ebédtől minden úgy ment, mintha nem is lett volna farsang.
Mivel a buli napján elfelejtettünk fényképezőgépet vinni magunkkal, így még fotó sincs a farsangról. Itthon ezt pótolandó beöltöztek a jelmezükbe KacsaÚr és Miss AranyHaj, ám mire Tiborom összeeszkábálta a fényterelőkből, vakukból és Isten tudja még miből álló fotós arzenálját, addig Zalán elunta a banánt és kacsából visszavedlett kisfiúvá. Azért néhány fotó az örökkévalóságnak:
