Zalán éppen felhúzza a nadrágját a vécében, résnyire nyitva az ajtó. Cukin szuszog, kínlódik, ahogy a csatot bepattintja. Meglapulok az ajtó mögött, megvárom, míg előbukkan. Mindkét kezem magasba emelem, banyásan, mint aki le akar csapni karmaival a zsákmányára. Nem mozdulok. Zalán kilép, oldalra pislog, látványomtól megtorpan, de nem ijed meg, inkább csak néz, hosszan, kérdően, közönyösen, majd rosszallóan. Ő sem rezzen. Mintha ő lenne az apuka és én a kislány. Mintha én lennék a diák és ő a tanár. Lepergek róla. Úgyhogy felkapom és össze-vissza puszilom, amit egyébként sajnos már többnyire utál (nem szörnyű????????) Aztán leteszem és folyik tovább a reggel.
Már nincs egy hónap és hat éves lesz. Én konzerváltam öt évesnek, úgyhogy el kell lassan engednem az ötévest és keblemre ölelni a hatévest....Durva!
Már nincs egy hónap és hat éves lesz. Én konzerváltam öt évesnek, úgyhogy el kell lassan engednem az ötévest és keblemre ölelni a hatévest....Durva!