2023. június 4., vasárnap

Amúgy meg

 

Vacsorára görög kaját készítettem, amihez a húst bepácoltam, hagytam állni, közben összeütöttem a tzatzikit is, amihez friss kaprot vettem. Jó apróra vágtam, de talán nem eléggé, de mindegy is, annyira szeretem. Eszembe jut gyerekkorom kapros-túrós pitéje, amit anyu minden nyáron készített, többször is (ugyanúgy, ahogy a töltött paprikát is). Szóval amikor mindenünkről folyt a víz, akkor legalább az tett boldoggá, hogy a kapros túrós pitéből nem tudtunk eleget enni. 

Azonban valami hiányzott a tzatzikiből, szóltam is Zalánnak, hogy kóstolja meg, valami nem stimmel vele. Szerintem amúgy a só hiányzott (vagy az uborka íze, amit nehéz pótolni), de nem akartam befolyásolni a pasit. Megkóstolta, rögtön mondta, hogy tegyek még bele bizony sót. Kóstolja, kóstolja tovább, majd atyáskodón megveregeti a vállam. 

- Megvan! Az a baj, hogy túlságosan sok benne a kapor.....Ez van, tesókám!

Pislogtam párat....

Sütni kellene valami sütit is...

Tanulok én is

Ez sem egy jó cím, sebaj...

Múltkor egy ismerősöm nagyon megütközött azon, hogy még tanulok a hatodikos gyerekemmel és megkönnyebbült, amikor megerősítettem, hogy nem, a gimnazistámmal már nem. (Habár lenne rá igényem mondjuk németből, amiből sorozatosan alulteljesít...Viccelek, dehogy van!!) 

Na most induljunk ki a liberális felfogásból, amit magaménak vallok, hogy mindenkinek joga van eldönteni, hogyan neveli a gyerekét.  Vagy ez inkább a demokratikus álláspont? Mindegy. Számos jó elmélet van, a gyerekek is ezerfélék, ahány annyiféle, hagy döntsem el én, vagy a mindenkori szülő maga, hogy tanul a csemetével, segít neki avagy nem. 

Az iskolák sem egyformák, pl. a fenti ismerősöm negyedikes fia még nem élte meg, hogy hétvégére valaha is házit adtak volna fel, ismeretlen fogalom, hogy a szombat vagy vasárnap bármelyik része tanulással telt volna. Ellenben mi első óta nyomjuk a német kéttan miatt. Bár akkor is nyomtuk, amikor emelt németes volt Réka. 

Azt nem is tudom, milyen egy sima általános iskola, mert saját emlékeim a régmúltból már semmit sem jelentenek. Egészen más, jóval nagyobb a tananyag. Na Réka viszont emelt németen heti öt, majd nyolcadikban nyelvvizsga előtt heti 7-8 németórát is letolt. Zalánnak németül van a civilizáció (osztrák,német, svájci történetek), a természetismeret és a történelem. Ez utóbbiból a magyar töri természetesen nem, de csak mert a törvény tiltja. Ezek közül szerintem a töri a legnehezebb, amit az ofő tart, ha a tankönyvet olvasom, még én is használom a szószedetet a töri szaknyelv miatt. Ezt nem tudom melyik gyerek tudja önállóan feldolgozni, aláírom, hogy biztos van olyan az osztályban, viszont szülői segítség nélkül jóval nehezebb. 

Persze jön a következő gondolat, hogy minek írattam ide, ami teljesen jogos, én is megbántam már régen. Eleve volt bennem egy berzenkedés mindig is a kéttan miatt. Ha nem lett volna, lehet, Rékát is inkább az angol kéttanra íratom, olyan suli is van a városban, de úgy gondoltam,  első nyelvnek jobb lesz neki a német, mert ez nehezebb. (Mint az angol.) Illetve sima tanterv teljesen jó egy kis emelt némettel. Nyolcadikra nyelvvizsga könnyedén, gondoltam én, szuper lesz. Ez a része egyébként is is lett, Rékához remekül passzolt a suli. Csakhogy most idén ballag éppen az utolsó emelt németes osztály és onnantól fogva már csak kéttan német indult. Ezt én a kéttant nem kívánom senkinek, csak egészen kiváló képességű gyerekeknek és/vagy sváboknak / német anyanyelvűeknek, mert amúgy és alapból rohadt nehéz. 

További bonyodalom, hogy Zalán rendkívül és kivételesen lusta. Eddig sem volt a szorgalom mintaképe, folyamatosan macerálni kell, hogy kész a házi, csináld a házit, tanuld a leckét, stb, de most, hogy rászakadt a 13. szülinapja, még annyira sem tanul, mint esetleg eddig. 

Hát mindezekért együttesen tanulok vele, és mert valamilyen szinten kötelességemnek is érzem, anyai feladataim egyikének. Biztos vagyok benne, hogy a HatodikÁ-ból a szülők jó része besegít változó szinten a csemetéknek. Én is ilyen vagyok, meg sem tudnám állni, ismerve Zalánt....

Természetesen nem tartom rosszabb anyának azt, aki nem tanul a gyerekével, sőt, elismerésem neki, mert vagy 1) meg tudja állni, hogy ne avatkozzon bele a gyermeke kötelességébe és ezáltal fejlessze azt 2) alapból olyan ügyes, felelősségteljes gyereket nevel illetve nevelt, hogy azzal nem kell tanulni. Van aztán egy harmadik csoport, akiből tényleg sokkal többet ki lehetne hozni némi szülői segítséggel, de hiszem azt, hogy tehetség nem vész el és előbb - utóbb valamilyen formában utat tör magának. 

A fokozatos leválás persze elkerülhetetlen.  Ideális lenne, ha jövőre már csak ki kellene kérdezni a leckéket és nem kellene minden matekfeladatot átvenni az összefoglalásig, amikor már ő is önálló. Azért a hetedik túl durva ahhoz, hogy Zalán ne tanuljon jórészt egyedül. Remélem, így lesz. Hallottam már anyukáról, aki a jogi egyetemet is végigtanulta  a fiával, nekem ez nem célom egyáltalán...Ha támogatásra, segítségre szorul, rám mindig számíthat, de elvárás, hogy legyen kötelességtudata, felelősségtudata. Vagy legalább tegyen lépéseket ebbe az irányba....