Ez vagyok én.
Pénteken arra ébredtem négy körül, hogy Tibi ébren van és a telefonját nyomogatja. Ugyanez megismétlődött szombat reggel is. Ez jelezte a feszültséget.....ami nem gyenge szintre emelkedett. Én sem tudtam szombat reggel enni, csak egy pohár víz ment le....Tíz órakor oldódott a feszültség, délre aláírtuk a szerződést és megvettük a lakást, amit két éve kinéztünk.
Ezt írtam akkoriban a kis zsurnálomba.
Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem.
Ahogy az ügyvédnő irodájából kiléptünk, illetve még odabenn, amikor sok boldogságot kívánt a beszerzéshez, pislogtam sűrűket, meg voltam hatva. A liftnél pedig ki is csordultak a könnyeim és vissza kellett fognak a könnyeimet, nem adhattam át magam a örömsírásnak, mert a földszinten vártak az eladók. Pedig jól esett volna. Este, Réka szülinapjának megünneplése után pezsgőt bontottunk és koccintottunk... Ennek is vége. Kezdődik egy másik, a NagyFelújítás projekt, de azt először a Nagy Költözés Projekt előz meg. Tudtátok, milyen zseniálisak a banános dobozok? Én eddig nem.
