Tegnap úgy határoztam, kanyarítok egy csajos napot, ha már Zalán elmasírozott az ovis farsangra és kettesben maradtunk itthon a gyógyuló Rékával. Szikrázóan sütött a nap és a szél sem fújt (legalábbis úgy tűnt), úgyhogy egy sétával gondoltam indítani a programot. Mint kiderült, jobban tettem volna, ha buszra hoppanunk, leánykám a hatodik percnél már nem élvezte annyira a sétát, féltávnál pedig kimondottan fáradtságra hivatkozott. Hiába, a nyavalya kivette belőle az erőt, gondoltam bűnbánóan. Összesen fél órába telt, míg kényelmesen elballagtunk a fodrász csaj "rendelőjéig", ahol megszabadultunk felesleges tincseinktől. Réka csak egy egészségügyi kurtításban részesült, illetve a haja, de olyan képet vágott hozzá, mintha valaki az életére törne, miközben citromot kell nyalogatnia. Pedig szép lett, csinos lett, semmi észrevehető változás, Tibinek nem is tűnt fel (habár annak mi tűnik fel? Talán ha másik fej lenne a nyakamon, csak az.)
Ami engem illet, nem tudom, mi ütött belém, de hallottam magam beleegyezni, hogy hátul jelentősebb kurtításokat hajtson végre a fejemen A. (fodrász és bodorász), úgyhogy nagyon hosszú idő után újra RÖVID a hajam. Nem is tudok visszaemlékezni, mikor volt ilyen. A gyerekeknek nem tetszik, Réka szomorkásan jegyezte meg, hogy AMÚGY jobb volt, Zalán pedig egyre másra gúnyos megjegyzéseke tett, hogy nekem rövidebb hajam van, mint olykor Apának. Egyikőjüknek sincs igaza teljesen, de magam sem vagyok biztos benne, hogy jó ez a frizura (bár az oviban megdícsérte egy anyatárs). Az biztos, hogy rendezettebb fejem van. Úgy nézek ki, mint aki mostanában látott fodrászt. Tibi szerint ufószerű a hajam és megkérdezte, hogy ennek a frizurának mégis mi a neve? Hogy köthettem ki ilyen kinézettel? Őszintén érdekelte. Ezek után többet nem kellett mondania, sem kérdeznie. Na mindegy, gyerek pocakban, repülő levegőben, haj röviden még nem maradt, úgyhogy maximum majd az idő megoldja a problémát. Egyébként frufrum van és néhány tincs is kószál oldalt, amit én a fülem mögé utasítok, mert ha elszabadulnak, akkor megijedek, olyan ronda vagyok. :) Holnap alapítványi bál, majd ha kirittyentem magam, megkérem Tibit, hogy örökítsen meg az örökkévalóságnak.
Fodrász után lett volna még néhány program, amihez kedvem volt, ám Rékának kevésbé. Nem akaródzott neki A.-ból B.-be elbattyogni, úgyhogy egy pékség és egy könyvesbolt után gyakorlatilag véget ért a csajos nap. Vettünk még innivalót, aztán a busz haza hozott bennünket. Réka itthon erőre kapott hamar, este 10 körül még vadul ropta a táncot, olyan jó kedvük kerekedett. El is gondolkodtam, hogy akkor mégsem hajtottam túl szegény beteg gyermekem délelőtt....csak a gyalogláshoz nem fűlt a foga. Ó, én már megszoktam.
Délelőtt hívott E. is (pszichológus), hogy jövő héten találkoznánk é, csak ő meg én, csütörtökön van szabad időpontja....Teljesen abban a hiszemben voltam, hogy már az új keretekre gondol, mint ex-nevtanos, hiszen elmúlt a február, benne taposunk a márciusban, úgyhogy megkérdeztem, hogy mi is lenne a téma. Kiderült, hogy igen, végülis az új körülményekről is beszélhetünk, illetve ha van kérdésem, azt átrágjuk.... blablabla. A legeslegvégén, utolsó mondatainak egyikében árulta el, hogy még mindig a nevtanból jelentkezik, "nem engedik egykönnyen", úgyhogy ne a majdani helyére menjek, hanem a régi, jó öreg nevtanba. Még szerencse, hogy rákérdeztem.
Annyit még elárult, hogy a heti logopédia, amit próbál nekünk kieszközölni Em.-nél (logopédus, már nem emlékszem neki milyen betűt adtam, mint név megjelölést....) kérdéses, mert a logopédián is lesznek változások, Em. is érintett, de mire mi találkozunk, addigra eldől...Ezt elég nehezen fogtam fel így, mert valahogy nyakatekerten fogalmazott, de végül, mire anyunak beszámoltam E. telefonhívásáról, rájöttem, hogy ezt szerette volna közölni.
Igazából akartam adni egy kis pihenőt ennek a témának, magam sem tudom, hogy mi legyen, hogy legyen Zalánnal és a pszichológusi vonallal. Tibi szerint teljesen felesleges. Én meg elfogultnak érzem magam, mert szeretek E.-vel beszélgetni (majdnem mindig) és így nehezebb dönteni. Azt is tudom, hogy úgy határozhatok, ahogy akarok, ha folytatnám az E.-s vonalat, azt megtehetem. Csütörtökön találkozom E.-vel, majd megbeszéljük, neki mi a véleménye. Persze az óradíjára is kíváncsi vagyok, a kedvezményesre...
