Van úgy, hogy Zalán ragaszkodik ahhoz, hogy a nap valamely szakaszában pelenkátlanul szaladgálhasson. Minél melegebb van, annál sűrűbben. Ezt veszett visítással és kapálózással adja tudtomra, négy-hat kézre lenne szükségem minimum a zökkenőmentes és egyszerű pelenkafelerősítéshez....(De annyi nincs, így hát pankráció van.) Ma utánam somfordált a fürdőszobába, ahol éppen tevékenykedtem és nyöszörögve ráncigálta magán friss és tiszta pelenkáját. Megsajnáltam. Hát jó. Végülis 30 fok van idebenn árnyékban, miért is ne járkálhatna Zalánom is idebenn egy szál fütyiben??? Eltávolítottam a pelenkát és láttam kisfiam szemében a hálát, nem csak a szokásos huncutságot.
Pár perc múlva négykézláb állásban rakodtam be a frissen vasalt (vagy hajtogatott) ruhákat a szekrény mély gyomrába, amikor Zalán nyusziszipogások közepette megkopogtatta a vállam.
- Füfüfüüü...- szipogta, akár egy náthás házinyúl.
- Nyuszika? Hol a nyuszika? - fordultam felé vigyorogva.
Nyuszika az nem volt sehol. Zalán útmutatását követvén viszont két csinos kis kakakolbász ücsörgött félénken a szőnyegen....- Füfüfü...- jelezte Zalán. - Büdi van. - Hát nem édes tőle, hogy nem kente szét, mint valami jobb fajta kenőmájast....szőnyegszerte, szobaszerte, lakásszerte??
