Hetek óta készülök, hogy írjak pár sort a témában, nehogy elszaladjon az idő mellettünk sugárhajtással és egyszer csak arra térek magamhoz, hogy Zalánom szobatiszta: Puff, jól lemaradtunk a roppant érdekfeszítő és izgalmas részletekről! No, nem vagyok egy túlzott derűlátással megáldott perszóna, de ez most az volt. Zalánom az elmúlt hetekben sem szokott le a petyóról. (Ami nem baj, csak megállapítottam a tényt.)
Ugye legutóbb ott tartottunk valahol, hogy a kánikulában egy szál fütyiben szaladgáló Zalán csaknem szobatiszta lett. Azért van ott a "csaknem", mert alsógatyában és melegítőalsóban már egyáltalán nem tartotta szükségesnek, hogy a bilibe kakáljon, hogy is ne! Fel is adtam az egészet, még a bilit is kiutasítottam a nappaliból a fürdőszoba kövére. Olyan rezzenéstelen arccal pisilte össze magát, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mívelte volna.
Ekkor jött az, hogy ha pelenka volt rajta, abba végezte a dolgát, ha nem volt rajta, gyakran szaladt el mellettem a fürge gyík kisfiam, hogy: "Pisi van!" - majd büszkén hozta megmutatni a termést. Picit később a "szégyelljük-a-kakát" korszak jött, ami félig meddig még most is uralkodik. Ha gyermekem minden áron be akar bújni a szekrény mögé vagy az kis asztal alá, esetleg a gardrób sötétjébe, biztosra vehetem, hogy kaka jön. Ilyenkor nem lehet olyasmit mondani, hogy "gyere, kakáljunk a vécébe", mert ordítva a képembe vágja, hogy "NEEEEM!" A legjobb, ha magára hagyom a dolgával és ha végzett, minél kevesebb kommunikációval megszabadulunk a csomagtól. "Hüdebüdi" is így ment ki a divatból, többször besértődött rajta. Végülis teljesen igaza van, Tibire sem szoktam rányitni az ajtót nyájas mosollyal az arcomon, csak azért, hogy elmondjam neki: Hüdebüdi!
Most egy vegyes korszakhoz érkeztünk. Olykor leszedi magáról a pelenkát, hogy belebarnamacizzon a vécébe. Máskor ordítva, sírva kéri, hogy ne adjak rá pelust. Hogy aztán az önfeledt játékban egy két sikeres pisilés után a harmadik dózis pipi mindent elárasszon, amit visel. Máskor kérdem tőle, "nem kell pisilni, olyan régen voltál már vécén, te Zalán!" - Ááá, nem, nem kell! -feleli ő. Egy perc sem telik bele, pisis rajta minden deréktól lefelé. Talán pont én hoztam meg az ingert?
Találtam a szekrényben nadrágpelenkát, amit ugyanúgy le és fel lehet húzni, akár egy kisnadrágot...nem nagyon észleli a különbséget. Pelenka, pelenka. Mégis, néha látom rajta, megkönnyebbül, ha kap valamit a lábai köz, nyugodtan játszhat mindenfelé felesleges megszakítás nélkül.
Itt tartunk, szerintem azért jól haladunk. Talán nem is kell várni jövő nyári a pelenkamentes korszakig? Meglátjuk.
