Tegnap délután becsomagoltam Zalán szinte valamennyi ajándékát. A triciklit nem, mert azt Apával előrelátóan összeszereltettem a hétvégén, hogy szegény gyerek ne egy doboznyi alkatrészt kapjon egy szalaggal átkötött dobozban, (amit aztán a buli hevében Tibinek pont nem lesz kedve összeállítani)....hanem rögvest rá is pattanhasson új járgányára. Hát nem vagyok okos? :)
Szóval becsomagoltam, félretettem, megfeledkeztem róluk.... Zalán laza két óra szunya után felébredt ebéd tájban. Szépen, tele rutinnal tálaltam is a neki szánt étket (ette is, nem is...), majd etetőszékéből kiszabadulván elhagyta a konyhát. Az én figyelmem a mosogató felé fordult. Egyszer csak vidám kurjantást hallottam a nappali felől, melyet kisfiam személyes jelenléte koronázott meg a konyha küszöbén. De nem vigyorogtam rá drága, ééédes cukorfalat fiacskámra. Legalábbis nem sokáig. Két könyvet tartott a kezében. A jobban is egyet, a balban is. Pont azt a kettőt, amit szülinapjára tartogattam és dugdostam kora március óta. Nem kicsomagolta az ebatta?? Hogy mit csináltam a két könyvvel, mindenki szabad fantáziájára bízom, de Zalán erős és felháborodott hanghatásnak tette ki dobhártyáim.
Biztonságos magaslatokba helyeztem a maradék két érintetlen dobozkát, majd morcosan visszavonultam a mosogatáshoz. Hogy három kék csomagot kellett volna a szekrény tetejére tennem kettő helyett...felfogtam hamarosan, amikor Zalán "shihuhu...shihuhuuu" felkiáltással újra megjelent a színen, egy csomagolásától megfosztott KOKO-val a markában (Chuggington)....
Amikor este elmeséltem négyszemközt a fenti történtet Rékának, hozzátéve, hogy idén Zalánt hatalmas meglepetés fogja érni ajándékilag a szülinapján...leánykám nyomban megvigasztalt.
- Ráadásul Zalán reggel Apa után ment a melléképületbe és meglátta a kis zöld triciklit is...
Micsodaaaaaaaaaaaa????? Kérdőre vontam Tibit, hogy mi igaz ebből. Szánta-bánta, de bevallotta, hogy Zalán a reggeli órákban valóban látta a triciklit. Méghozzá hátulról. Sőt, meg is érintette, de olyan fényviszonyok között, mint amilyenek a melléképületben adottak, nem láthatott belőle többet, mint a tolókarját. Na persze.... .
Annyi biztos, hogy egyik ámulatból a másikba fog esni ajándék bontogatás közben....főleg, ha hozzáteszem, hogy a kis WOW mentőautóra már akkor vetett egy másodpercnyi pillantást a MajdnemKétéves, amikor az még a lépcsőfordulóban pihent, mint túlméretes áru. Abban a hatalmas dobozban, amiben a játékáruházból megérkezett...Fene gondolta, hogy minden kósza dobozba belekukucskál a kíváncsija, Zalánja.......
