Akkorát alszunk, hogy össze kell kapni magunkat, ha nem szeretnénk lemaradni a reggeliről. 10 óra előtt tíz perccel esünk be az étterembe....ami hoppá, zsúfolásig tele van. Más is későn került ágyba ezek szerint? Alig találunk asztalt. Végül a teraszon mégis akad. És szokás szerint királyi reggelit tömünk magunkba. No a gyerekek nem, ők fényevők lettek, ideje elfogadni. Tutira zsírt égetek,annyit szaladgálok nekik kaja után. Egy kis tejberizs? Neeem. Fahéjjal sem? Fúúj...Bundás kenyér, drága kicsikéim? Nem. Friss zsömle vagy piritós lekvárral? Esetleg házi gyümi joghurt? Szalámi kenyérrel? Főtt tojás? Gyümölcs? Válaszra sem méltatnak. Vért izzadok, mire három falatot esznek a büdös kölkök, majd hirtelen "jóllakva" lehuppannak a székükről és szétszéledni próbálnak.
A nap egy rekord hosszúságú pancsival folytatódik. Réka csúszdázik, labdázik, vagy ha egyiket sem, akkor az apja tanítja úszni. Megdöbbenve pislogok, amikor Réka egyszer csak mutatja, milyen is az a lábtempó (ő béka tempónak hívja)
- Tudok úszni! - rikoltja boldogan. Egész klassz, nagyon ügyes! Azért mély vízbe és világversenyre mostanában még nem nevezném be.
Úúúú...Remeg a lábam a fáradtságtól (és az edzetlenségtől) amikor elhagyjuk aznapra végleg a medencéket. Persze újra farkas éhes vagyok. 15 óráig van menüs ebéd a szomszédban, már két napja nem sikerült eljutni oda időben. Ma sem. Marad a pizza ebédre. Nem mintha bánnám. Ahogy a pizzát falatozzuk, - naná, hogy megint az utcán - megegyezünk, hogy ma lészen annak a napja, hogy közelebbről is szemügyre vesszük a Sümegi Várat. Némi szorongással bár, de úgy döntök, mégsem a vártaxival megyek, azaz autóval, hanem együtt sétálunk fel oda. Ha kell négykézláb, de túlélte biztosan már más is, öregebb is, tohonyább is.
- Tudok úszni! - rikoltja boldogan. Egész klassz, nagyon ügyes! Azért mély vízbe és világversenyre mostanában még nem nevezném be.
Úúúú...Remeg a lábam a fáradtságtól (és az edzetlenségtől) amikor elhagyjuk aznapra végleg a medencéket. Persze újra farkas éhes vagyok. 15 óráig van menüs ebéd a szomszédban, már két napja nem sikerült eljutni oda időben. Ma sem. Marad a pizza ebédre. Nem mintha bánnám. Ahogy a pizzát falatozzuk, - naná, hogy megint az utcán - megegyezünk, hogy ma lészen annak a napja, hogy közelebbről is szemügyre vesszük a Sümegi Várat. Némi szorongással bár, de úgy döntök, mégsem a vártaxival megyek, azaz autóval, hanem együtt sétálunk fel oda. Ha kell négykézláb, de túlélte biztosan már más is, öregebb is, tohonyább is.
Pizzázás és fagyizás után-közben
Ahogy a hőség csillapodik, neki is vágunk. Zalán Apa karjában csücsül, páromul így hát Réka szegül. Út közben, jobb dolgunk nem igen lévén a várról olvasok.
A Sümegi Vár az ország egyik legszebb, viszonylag épen megmaradt középkori erődje, amely a környezetéből magasan kiemelkedő kopár hegytetőre épült. IV. Béla király parancsára építtette a veszprémi püspök. A 14. század elején a Kőszegi nemzetség ragadta magához, uralmukat csak az 1318-as győztes hadjáratában döntötte meg Anjou Károly. 1440 nyarán a Luxemburgi Erzsébet királyné pártján álló nemesek ostrom alá vették a sümegi várát, amit azonban sikeresen megvédelmezett az őrség. Rövidesen megépítették a külsővárat, így Sümeg a környék legerősebb kővárává fejlődött. Sümeg jelentőségét csak fokozta, hogy a veszprémi püspök is ide húzódott vissza székhelyéről. 1553-ban emelték a legkorszerűbb védőművét, a több emeletes, vastag falú Kövess-bástyát. 1605 tavaszán a Habsburg-ház zsarnoksága ellen felkelt Bocskai István erdélyi főnemes hajdúserege megszállta a várat, ahol meggyilkolták Újlaky Miklós veszprémi püspököt, majd a fejét legurították a hegyoldalon. Katonai szerepét a II. Rákóczi Ferenc irányította kuruc szabadságharcban is megtartotta, és 1705-től a felkelők fontos bázisának számított falai között még lőport is gyártottak a harcoló katonaságnak. Hadiszerencséjük hanyatlásával 1709-ben ágyúlövés nélkül feladta kuruc katonasága, épületeit négy esztendő múltán egy hadgyakorlat ürügyén felgyújttatta a császári parancsnokság. A gazdátlanná vált védőműveket az időjárás vasfoga a lakossággal karöltve évszázadokon át rombolta, mígnem az 1960-as években megkezdődöttrégészeti feltárása és megóvása. A Balaton-felvidék legjobban helyreállított középkori kővárában minden nyáron színpompás várjátékokkal idézik fel az egykori vitézek életét. A vár használati joga 1989-ben magánkézbe került, azóta folyamatos felújítás alatt áll. Nemrégiben fejeződött be a vár történetének legnagyobb felújítása összesen 823 millió összértékű beruházáshoz a város 682 millió forint támogatást nyert az EU-tól.
Réka figyel, fülel, raktározza az infókat...Hogy mennyire, azon lemérhető, hogy innestől fogva bármilyen szövegkörnyezetben szóba jön a "sümegi vár", leánykám megszólal, mint akin megnyomnak egy gombot:
"Csúnyabácsik felgyújtották a várat. Nagyon nem volt szép tőlük." - megragadta a lényeget....
A séta felfelé nem is olyan kemény, rosszabbat vártam. Apa lépten-nyomon megáll fotózni, így pihenésre bőven nyílik alkalom. Az utolsó cirka 50 méter azért nem esik jól, iszonyú meredek, majdnem függőleges. A várkapuban áll egy pasas, mintha érdeklődéssel vegyes türelmetlenséggel nézné szenvedéseimet..... Elég feltűnő csoportosulás vagyunk, meg kell hagyni. Zalán minden áron maga akar felmászni a várkapuhoz, sem kézben, sem a nyakamban, sem a hátamon nem jó neki, viszont jól megtépi a hajam, csapkod, mint egy cséphadaró, bírkózunk egy jót. Közben a táskám baromira útban van és Rékára is figyelnem kellene, mert ha innen legurul, nem érjük utol egyhamar. És hát egyben sem igen.
Végül sajgó combizmokkal, egy jéghideg ital után sóvárogva, lihegést palástolván megérkezünk a címer alá, a kapuhoz. A pasas, aki eddig figyelt, maga a pénztáros és várőr (vagy mi). Azt mondja, nem kér tőlünk belépőt...és olyan furán néz....nem értem. Aztán megértem, fél óránk van csak a zárásig. Megszánt bennünket.
Sietve felkaptatunk a várba a farkas verem felett is áthaladunk. Apa csak fotóz és kattogtat és exponál. Én azon vagyok, hogy szép-szép a vár, kilátás meg minden, de egyik gyerek se essen le semmilyen mélységbe. Kettő gyerekkel másztuk meg a várat, kettővel is szeretnék visszaérni a szállodába. Közben percek alatt lemegy a nap. Szaladgálunk a várfalnál, mint mérgezett egerek, gyönyörködünk és nézgelődünk. Egészen a záróráig, amikor kíméletlenül kihajtanak minden kedves érdeklődőt a várkapun túlra. Kifelé látom, 2000 Ft a felnőtt jegy...hinnyeaszta.
Lefelé vidáman telik az idő. Egyrészt mert szinte gurulunk, úgyszólván erőfeszítés nélkül haladunk, másrészt már a vacsora jár az eszemben....Hogy aztán vacsora után mi történt vagy merre jártunk...fogalmam sincs. Még rémlik, hogy iszonyú fáradtan megkérdeztem kiscsaládom:
- Fostatok már mogat? - azaz mostatok már fogat....- Észlelem, hogy Tibi a hasát fogja a röhögéstől, de túl álmos vagyok. Ágyba bújok, aztán filmszakadás.
Lefelé vidáman telik az idő. Egyrészt mert szinte gurulunk, úgyszólván erőfeszítés nélkül haladunk, másrészt már a vacsora jár az eszemben....Hogy aztán vacsora után mi történt vagy merre jártunk...fogalmam sincs. Még rémlik, hogy iszonyú fáradtan megkérdeztem kiscsaládom:
- Fostatok már mogat? - azaz mostatok már fogat....- Észlelem, hogy Tibi a hasát fogja a röhögéstől, de túl álmos vagyok. Ágyba bújok, aztán filmszakadás.
A legvidámabb sümegi vitézasszony
Réci Madlen babával a Sümegi Várban
Sümegi vár iccaka
