Visszatekintés 2015 - november és december

Találtunk egy "álom házat" a közelben ebben a hónapban. Végre! Pont a szomszédos zsákutcában található és hatalmas iroda+műhely figyel az udvarában. A lakás maga két szintes, az egyik szinten egy nappali van + egy háló (nekünk), konyha, fürdőszoba, illetve az emeleten még két szoba, egy játszószoba cserépkályhával és fürdőszoba. Maga a tökély nekünk. Igaz, legalább 4 millió felújítást láttam a lakásban....Pl. új cirkó kialakítása...Az ár pedig nem alacsony, a vevők nagyon ráérnek. Mivel a mi lakásunkra még csak vevőjelölt sincs egyáltalán az utóbbi egy évben, nem valószínű, hogy ezt a lakást meg tudjuk venni. Persze soha nem lehet tudni, talán engednünk kell majd tovább az árból. Kénytelenek leszünk, azt hiszem. 

Novemberben készségszinten vágtunk minden Star Wars filmet, hol az egyik csatorna adta a részeket, hol a másik. Nem volt nehéz kibogozni, melyik miről szól, ki ki ellen harcolt és pontosan mi is volt a cselekmény??? A legfrissebb rész megtekintése még várat ránk egy kicsit, remélem, januárban arra is sort tudunk keríteni. A Dino tesó nem volt rossz,  megjegyzem, 6 éven alulinak nem ajánlanám kifejezetten, de a gyerekeknek - ahogy azt előre megjósoltam - tetszett, jókat kacarásztak rajta. 

Sötét hónap volt ez a november, most, hogy visszanézek rá, nem sok vidám dolgot hozott. Zalán pl. fogta magát és abbahagyta a focit, egyszer és....no talán nem mindenkorra. Pipa voltam, tehetetlen, dühös....aztán elfogadtam. Nem igen tehettem mást. 

Novemberben lebetegedett Zalán, majd egy hét csúszással, vagy kettővel Réka. Mindketten antibogyót kaptak, miután első körben a Rhinatiol nem oldott meg semmit. Az antibiotikum szerencsére nagyon gyorsan szétkergetett bennük minden bacit és egykettőre a gyógyulás útjára léptek. Erőssssen érintett volt a hörgőjük, különösen Rékának, szegény annyit köhögött, rossz volt hallgatni....Mire visszatért a suliba egy pénteki napon, már aznap nyelvtan dolgoztot írt, hétfőn matekok, kedden környezetet....Hű, de örültem! Nagyon nem voltak tekintettel Réka betegségére, nem mondom. Okos a gyermek, okos, de mégis....

Újabb megpróbáltatásként kaptam egy finom kis hólyaghurutot, csak pislogtam, hogy én? Biztos ez? Biztos hát. Talán 3 nap betegszabival megúsztam, majd visszatérvén a munka világába rögtön jött a hír, hogy a cég Pest megyébe költözik...Úsztam a boldogságban, egyenesen lebegtem. Itt SzolnokonRá egy hétre elbúcsúztattuk utolsó normális kolleganőmet is. Bőgtem, mint egy szaros gyerek. Újabb egy hétre rá kidőltem én is, kísérteties hasonlóságokat mutattak a tüneteim Réka nyavalyájához. Hát igen, a hörgőim nem nagyon strapabíróak és ha támadás éri őket, hát az jó Isten vigyázzon rám! Persze ez már december, lassan a végéhez közeledett az év. 

December nagyjából másról sem szólt számomra, csak arról, hogy nyomtam az ágyat. Vagy ha nem, hát éppen orvosnál ücsörögtem. Van az a Telenor-os karácsonyi hirdetés, a " We live in cities...you never see on screen..." vagy hogy is van....na ha én azt 500-szor nem láttam a kényszerpihenőm hetei alatt, egyszer sem. Eleinte nagyon tetszett...

A nyavalyámról már írtam eleget, egy antibogyó, aztán másik, semmi eredmény, röntgenek, labor, tüdőgyógyász, tüdőgyulladás diagnózis, harmadik bogyó, lassú javulás. Fekvés, fekvés és fekvés. Azt nem írtam, mert nem mertem, hogy a második antibogyó végefelé egy este előástam magam a párnáim közül és elmentem a céges vacsorára. Utólag elég nagy hiba volt, nem szabad lett volna. Nem voltam tudatában, mennyire beteg voltam. Akárhogyis volt, a nyavalyám a céges vacsora magasságában fordult át tüdőgyulladásba, ezt tény, úgyhogy.....gratulálok magamnak, vállveregetés és plecsni jár, valamit külön jutalom.  

Karácsonyra viszont felgyógyultam, meggyógyultam, boldog és meghitt karácsonyunk volt minden megpróbáltatás ellenére az idei is. 

Hát ennyi volt az év, 2015. Nagy mélységek, fájdalmak, sérülések, talpra állások. Talán életem egyik legrosszabb éve volt, ha lehet ilyet mondani. Mégis sok jó is történt, amikért hálás vagyok, utazások, nyaralások, a gyerekek önmagukban és járulékaikkal, Tibi is fejlődött cégileg, vállalkozásilag, nem volt gyenge éve egyáltalán. Együtt vagyunk, szeretjük egymást, hellyel-közzel egészségesek is vagyunk, ami fontos, megvan. Kevesebb próbatételt és gödört szeretnék az új évben, sok-sok mosolyt, nevetést, jókedvet valamennyiünknek! 

Boldog, békés új évet kívánok nektek, akik velem vagytok! 

BUÉK!

Visszatekintés 2015 - szeptember - október

Elkészült a lencseleves füstölt tarjával, az aranygaluska sima vaníliasodóval és borsodóval, sós rúd (ebből egy fél tepsi benn égett a sütőben, mert elfeledkeztem róla, jellemző)....Nem elfeledve, csak nagyon jóllakva megjegyzem, hogy a virsli a hűtőben figyel, várja, hogy nekiessünk. 

Tibinek lassan hagyományos karácsonyi, két ünnep közötti vagy szilveszteri tevékenysége, hogy valamelyiket a sok számítógép közül újra telepíti. Az a jobbik eset, ha az én laptopomat, mert legalább itthon van. Idén erre került sor. A gyerekek azt vették a fejükbe, hogy papírrepülőt hajtogatnak velem, több félét, és a komód tetejére mászva reptetik őket szobaszerte. Remélem, ma nem csekkolunk be a kórház sürgősségijére, annyira nem hiányzik! Boros doki meg pláne. 

Szóval szeptember.

Ésss mire kettőt pislantottunk, júniustól szeptemberig ugrottunk, máris elkezdődött újra az iskola, Rékának a második osztály, Zalánnak a nagycsoport első köre. Folytatódott a kis cuki mókuskerekünk. Rékának csak címszavakban: Sakkpalota, rajziskola, furulya, úszás heti 3 alkalommal, sakk különóra, év elejei felmérők, szülői értekezlet, Tappancs újság, színház bérlet, tehetésggondozó órák matekból és magyarból, versenyek...Például a tűzharc verseny a Ligetben, ahol bronzérmet szereztek a másodikos lányok. Hősiesen küzdöttek, megérdemelték. A versenyek java a második félévben halmozódik inkább, próbálva feledni, kevés sikerrel a tagozatos dolgozatokat....

Zalánt sokat dicsérték az óvónénik, mennyit nyílt és nőtt és fejlődött....mást sem hallottam a nevelési év elején. Tény, hogy könnyen visszaszokott az oviba a pasi, két barátja, Máté és Milán nagyon megkönnyítette számára, hogy jól érezze magát az oviban. Édesek együtt egyébként, kár, hogy még közös fotó nem készült hármójukról. Ezt mindenképpen pótolni kell, mielőbb! 

Szeptemberben csaptunk bele a foci edzésekbe is, úgy rémlik, akkor még nagy reményeket fűztem a focihoz és hogy majd mi mindent kap a sporttól Zalán...Hát na, néha jobb nem látni a jövőbe. Mindenesetre, ügyes volt minden edzésen, láttam néhányat, látványosan fejlődött, ügyesedett és a kezdők közül ott volt a top 3-ban. 

A Zeneiskolások nem először néztek hülyének, egyszer megkerestek a suliban, hogy eltűntünk a térképről, a bolygóról, miért nem kerestük őket? Talán mert arra vártunk, hogy ők jelezzék, mikor kezdődnek a fuvola órák??? Később felhívott egy hölgy a zeneiskolából, hogy Réka még fiatal a fuvolához, a furulyát tudja felajánlani, az alapozásnak is nagyon jó, ismerkedik általa a zenével és mégis könnyebb hangszer, mint a fuvala, amit megfújni sem egyszerű. Megnyugtatott, hogy a majdani fuvola tanár értékelni fogja Rékám ezen egy éves zenei előképzettségét. Ám legyen, Rékának bejött a furulya is, következő héten máris egy furulya órán találta magát. 

Október....az nem is volt olyan régen. 

Ha azt vesszük egészségügyi szűrővizsgálatok dolgában évek lemaradását pótoltam ebben az évben. Például elbaktattam egy délután nőgyógyászhoz. Ahhoz, akinél a porontykáim születettek annak idején. Minden erőmet össze kellett szednem, én ilyen idióta vagyok. Pedig semmi az egész, én egyenesen büntetném azt, ha valakinek nincs érvényes rákszűrés lelete minden évben. Fogorvosnál is látogatásunkat tettük, majd jött a december, szaladjunk egy kicsit előre, és rögtön három mellkas röntgent és egy teljes labort is fel tudtam mutatni. Ezt csináljátok utánam! :)

Októberben őszi szünet boldogította a gyerekeket, amit Réka részben a Borka alkotóházban töltött kézműveskedett, ebédelni is elvitték, aztán parkba, sétálni, ha olyan volt az idő. Szerintem járt volna oda egész héten. Zalán még októberben is focizott, de már rezgett az léc. Az első ajándékokat a közelgő névnap-szülinap-karácsony szezonra ebben a hónapban szereztem be. Olyan eredményes voltam, hogy Zalánnak 4 ajándéka maradt készleten karácsony után. Még jó, hogy közeleg a névnapja, minden nappal egyre inkább. A gyerekek színházban, jártak ki az ovival, ki a sulival. Fogadóóra is volt, konkrétumra nem emlékszem, de mindig nagyon boldogan jövök haza minden fogadóóráról, biztosan ez is egy ilyen volt. 

A cégnél könnyedén és simán túléltük a szerzont különösebb gikszer és felháborodott vevő nélkül. Mindenki boldog volt. Kivéve talán kolleganőmet, akinek október 31-ig volt szerződése és nem úgy tűnt, hogy lesz hosszabbítás. 

E.-nél is jártam októberben, hogy beszámoljak mi mindenben fejlődtünk, mi esendő szülők. Elég kóvályogva, alacsony energiaszinttel tántorogtam ki tőle, bár ennek Zalánhoz közvetlenül nem volt köze. Más témákat is feszegetett E., ami inkább rólam szólt, illetve arról, ahogy én látom vagy látnom kellene a világot. Azóta sem találkoztam E.-vel, Zalán annál inkább. Minden egyes alkalommal el volt tőle ájulva, mi, szülők, majd január közepén-végén leszünk hivatalosak rapportra. Kíváncsi leszek....Lehet, beveszek valami enyhe nyugtatót, hehe....

Erre az őszi hónapra esik az óvónénik magánszáma Zalán pontos születési hónapjával kapcsolatban. Be akarták nekem magyarázni, hogy szeptemberi születésű, nem lehet, hogy rosszul tudom azt a májust?? Nem mondom, nem vagyok egy lángelme, de komoly agysérülés vagy szellemi leépülés jele lenne, ha Zalán születési hónapjául nem a májust jelölném meg. Elvégre ott voltam, vagy mi a szösz. Amikor született. Átbeszéltük a témát az óvónénivel, sokszorosan bocsánatot kért, valamint elnézést, majd elfelejtettük az egészet. 

Visszatekintés 2015 - július és augusztus

Július úgy köszöntött ránk, hogy Zalán ippen túl esett egy torokgyulladáson, Réka pedig szép sötétbarnára sült a táborokban. 

Július legfontosabb és legemlékezetes eseménye volt a krétai nyaralás. Az a mélykék tenger, annak sós íze, azok a tavernás vacsorák, a medencés pancsolások, a kirándulások...hhhhhh....úton a reptér felé, immáron haza irányban, elmorzsoltam egy könnycseppet. Nem gondolnám, hogy mostanában külföldi nyaralás belefér a költségvetésünkbe, tekintettel a most már prioritássá előlépő lakáscserére. Akárhogyis lesz, ez a nyaralás nagyon klassz volt, Görögországba vissza fog húzni a szívem....

Pszichológus témakörében Zalánt lenyomott két kört E. társaságában, majd együtt Tibivel mi is elé járultunk. Ez volt az a "randink", ahol annyi minden olyan elhangzott, amin aztán heteking járt az agyam, napokig meg zsongott....Pl. hogy a gyerekek hozzá vannak szokva a feszülséghez, bezzeg az ovi -kvázi- felelőssége azzal kapcsolatban, hogy Zalán nem szólt az óvónőkhöz valahogy elmosódott, köddé vált, már nem volt téma. 

Zalán júliusban járt először moziban, N. vitte el a multiplexbe vakációs program keretében, az Agymanókat nézték meg. Réka Mesi barátnőjénél járt névnapi buliban, kétszemélyesben, erről nekem inkább kellemetlen emlékeim vannak...Tibi képtelen volt este fél 10 előtt hazarángatni a leánykát barátnője karmai közül. Lehetett néhány kínos jelenet, amíg a szülők a nappali kanapéján várakoztak. Arra, hogy Réka és apukája távozzanak. Hogy ezért vagy máskért, azóta sem hívták át Rékát játszani "igazgatóbácsiék" ...

Emlékszem, forró volt a július, akkora kánikula volt, hogy még Krétán sem volt olyan melegünk. 

Augusztusban nyaraltunk még egy kört a szépséges Balatonnál. Egész jó időt fogtunk ki, pancsoltunk Lellén és Földváron egyaránt. Eláztunk bőrig a Veszprémi Állatkertben, etettünk hattyúkat és kacsákat, boroztunk késő éjszakába nyúlóan, sárkányt eregettünk, mólón sétáltunk, vizibiciliztunk és annyi lángost ettünk, amennyi belénk fért. Villogtam csini új  bikinimben is, habár....ha 10 kg minusszal sürögtem és forogtam volna, az előnyösebb lett volna. 

Az év legnagyobb csalódása is ehhez a hónaphoz kötődik, valaki, akit kedveltem, elárult, rútul, gyalázatosan, többször egymás után. A dolog a kapcsolat azonnali és 100%-os megszakításához vezetett, azzal is, akinél elásta a becsületem, egy közös ismerős. Mert eme ismerős nekem esett, igazságtanul, mint még soha senki. Kettő veszteség, de azt hiszem, visszanézve, nyereség volt ez a javából. Csak hát sokszor nagyon fáj az, amin túl kell esni a továbblépéshez, megtisztuláshoz, tanuláshoz, ésatöbbi....

Az augusztus is fincsi meleg volt, még a hónap végén is kaptunk az arcunkba néhány hőségriadót. Amikor pl. a gyerekek a Járműjavító nyílt napjára látogattak (Réka fotója meg is jelent a helyi megyei újságban), fullasztó és elviselhetetlen volt a meleg, úgyhogy én itthonról drukkoltam nekik, hogy szép élményekben legyen részük. Őket persze nem igazán kötötte le a meleg, ugyanmár!

Visszatekintés 2015 - június

A június igen sűrűre sikerült. Ott volt rögtön hónap elején az éjszakába nyúló Rákóczi gála (sulis) és a  bográcsolás az ElsőBés szülőkkel a rekkenő hőségben. Tiszta szerencse, hogy volt árnyék, másképpen biztosan ott nyiffanok ki. Egyik tantónéni sem tudott eljönni, E.-nek más programja akadt, É. versenyre vitt gyerekeket a Ligetbe, hiányoztak is, de azért ott voltunk egymásnak anya és apa társaimmal, lassan minden szülőt és gyereket egymás mellé tudtam rendelni. Nem egészen mellékesen, a  paprikás krumpli is fogyasztható volt. Legjobban mégis a tikkasztó meleg maradt meg bennem és hogy a gyerekek a közeli kút hozzájárulásával micsoda dagonyát hordtak össze szempillantás alatt. Akár a malackák....jáááájjj....

A hó elején - és egész előző hónapban - főtt a fejünk, hogy a nyári szünetet hogyan oldjuk meg felügyelet szempontjából. 2 hét szabi nekem biztos volt a nyárra, de még akkor is maradt 8 hét lefedetlenül. Azt terveztük, hogy Zalán marad oviban a hónap végéig, mert az csak júli közepén zárt be, Rékát gyorsan befizettük két iskolai táborba is, így a júniusnak máris pipa volt....Valamint 30 e Ft minusz. 

Zalánnal védőnéninél is jártunk az öt éves státuszon, volt vérnyomás mérés és látás, hallásvizsgálat. Mire érte mentem az oviba, addigra elaludt a szentem a kisasztalnál, majdnem megzabáltam és töröltem az időpontot a védőnővel, tekintettel fiacskám legédesebb álmaira....végül Zalán vidáman ébredt, ha már engem látott és célba értünk időben.

Valamikor júniusban nagy kapkodás közepette jártunk a zeneiskolában is beiratkozás céljából. Fuvolára jelentkeztünk, Réka ötlete alapján. Ritmust tapsolnia és énekelni e kellett. Nem mondták, hogy alkalmatlan, menjünk szépen haza és felejtsük el a zenei oktatást ahogy van.... csak hogy augusztusban majd értesítenek, hogy hogy és mint lesznek a továbbiak. Elvileg a Rákócziban hagyománya van a fuvolának, így biztosra vettem, hogy fuvolás lesz a lányból.

A hónap közepén eljött a bizonyítvány osztás és a tanév vége is, Réka hibátlan bizonyítvánnyal, valamennyi tárgyból dicsérettel zárt. Minden elsős kitűnő tanuló (pedig ebben az osztályban ez még viszonylag egyszerű) igazgató dicséretben részesült és oklevelet vehetett át az igazgató bácsitól. 13 kitűnő lett az osztályban és egy kisdiák osztályt ismételt (bár a pletykák szerin ötnek lett volna ajánlott)

A Rákóczis ballagás kimaradt Réka kis életéből idén, bár kötelező minden diáknak, hacsak nem maga is meghívottja egy másik  ballagásnak. Idén mi D. ballagására utaztunk az nagy Budapestre aznap (tesóm leánykája), szép volt, klassz volt, Pasarétre szervezte tesóm a vacsorát...Hibátlan volt minden. 

Hogy E. pszichológussal ekkorra hol tartottunk, meg nem mondom. Majd utána olvasok a blogban. :) Ha június, akkor Tiszavirág Fesztivál, Ruzsa Magdi járt nálunk koncerten, élmény volt! Csúcs volt! Más programra nem emlékszem. Illetve Rékának ott voltak a sulis táborok, ahol jól érezte magát, az atlétikában és a labdajátékban egyaránt. Zalán nem tette meg nekünk azt a szívességet, hogy oviba járt amíg mi terveztük, idejekorán lebetegedett és maradt apa szoknyája nadrágja mellett. 

És hát negyven éves lettem, mire a hónap 28. napja ránk köszöntött. Azóta van okos telefonom és szép órám (néhány év óramentes időszak után), nem is értem, hogy bírtam azelőtt bármelyik nélkül is. Az élet meg....hát az megy tovább, nem áll meg, nem történt semmi. Nem érzem magam negyvennek, szép vagyok és fiatal, lálálálá.....hát nem ez a lényeg?  

Huh, félidő! Most muszáj sütőbe küldenem az aranygaluskát.