Apa tüsszent:
- Adjon Isten egészségére! - kiáltja Zalán, az én csillagszemű juhászom.
***
- Réka, nem gondoltál még arra, hogy felöltözz? - kérdezem egy szombat reggelen hitetlenkedve. Mire ő rávágja jó hangosan, nyeglén.
- Nem gondoltam, édesanyám!
***
Zalán énekel a játszótéren:
"Három szagú legények, mekkmekkmekk....
Vándorolni elmentek, mekkmekkmekk...."
***
Rékáék olyannyira nem tanultak eddig semmit az oviban, hogy kitaláltam, tesztelem a lányt. Talán csak nem hozza haza a verseket, mondókákat, amiket tanulnak? Azt találtam neki mondani, hogy a legelső vers vagy mondóka után, amit itthon elmond nekem, kap egy kindertojást. Persze olyasmire vágytam, amit még itthon nem hallottunk tőle.
Pár nappal később:
- Anya, anya, tanultunk egy új verset.
- Remek, elmondod nekem?
- Persze.
"Béka, béka brekk brekk brekk
Megfognám, ha lehetne"
- Ennyi?
- Ennyi.
- Hm....Nem te találtad ki?
- Nem, az oviban tanultuk.
- Kitől? Kamillától, mint a "gatyába táncolóst"?
- Neeeem, óvónénitől.
- Hááát...én valami hosszabbra gondoltam.
- Ja, van tovább is.
- Nosza, halljuk!
Béka, béka, brekk brekk, brekk
Megfognám, ha lehetne
Béka, béka, brekk, brekk, brekk,
Megfognám, ha lehetne.
- Ez már elég hosszú?
- Nem mondhatnám, ismételted az első két sort.
- Van tovább is. - és elmondja négyszer egymás után.
Módosítottam a pályázati kiírást legalább négy soros alkotásokra. Csak később derült ki, hogy tényleg az oviban tanulhatták, ez valami körjáték szövege ("megfognál, ha lehetne")
***
Réka a Tesco-ban a plafont pásztázza.
- Az ott egy kamera? - mutat diszkréten felfelé. Futólag odapillantok.
- Szerintem igen.
Némi hatásszünet után Réka átlényegül. Pontosan a kamera alá áll, szempillát verdes, tekergeti magát, vigyorog és mély búgó hangon megszólal, mélyen a lencsébe nézve.
- Halóhalóhalóóóó, biztonsági őr bácsi! Halóhalóhaló.....
***
- Süssünk palacsintát! - indítványozom egy este, mert Zalán morcos, álmos, minden nyűgje van.
- Jóóóó! - ugrálnak a gyerekek boldogan.
- No és milyet süssek? Amerikait vagy magyart?
- Magyart hát! Magyarok vagyunk, magyar palacsintát együnk, ne amerikait.... - vágja rá Réka rosszallással a hangjában. Mintha az amerikai finomságot nem puszilnák be még gyorsabban, mint a túróval, kakaóval töltött magyart....Vicces volt, valahogy mégis büszke voltam rá. A mi lányunk.
