Az idegörlő hétfő és kedd után némiképpen csöndesebb napokat élünk. Kedden este konkrétan belealudtam a mesébe este, annyira ki voltam merülve, őrület volt. Persze teljes nyugalom nem tudom, mikor lesz, talán bizonyos fokig akkor, ha beköltözhetünk végre. Egyelőre csak erre fókuszálunk, hogy nyélbe üssük a tranzakciót minden sokk, horror és könny nélkül. Mi már mindent eladtunk, rajtunk semmi nem múlik, csak ki kell várni, hogy mindennek eljöjjön a maga ideje.
Nagyon más mesélni valóm őszintén szólva nem sok van, minden a kéglik körül forog. Ezzel kelünk, ezzel fekszünk. Olykor idejekorán is, hajnal kettő körül...ilyenkor visszaaludni 4 - fél 5 előtt elég reménytelen.
A gyerekeknek szerencsére nem sok házijuk van, gyűrjük az olvasónaplót, vagy legalábbis én Rékát, hogy csinálja szorgosan...Zalánnak kifejezetten kevés házija akadt a szünetre, aminek nagyon örültem. Jártuk a temetőket az elmúlt napokban, holnap még apuhoz is kimegyünk együtt a családdal, tesómék is hazarobognak. Egyébként meg tervezzük, hogy lesz a jövő, a közeli. Hát mondom, hogy most minden ekörül forog. :)