Hosszú nap volt ez a mai és fárasztó is, bár így egy relaxáló zuhany után egész felfrissültem. Főni még mindig beteg, úgyhogy ma az ő telefonjait is fogadtam, rám irányította a telefonját. Voltak vicces hívások, nem mindenki értette, hogy miért én veszem fel a telót, de már megszoktam, mindig van valaki, akit azt hiszi, minimum elraboltam a főnit és megkötözve valahol a raktárban tartom. Vagy nem tudom, mit gondolnak, de vegyesek a reakciók.
Tibi álítólag jobban van, ránézésre nem igazán, köhögni viszont kevesebbet köhög. Ma többet is dolgozott, mint tegnap, viszont amint bejött és leheveredett a kanapéra, el is aludt....Rántott húst készítettem vacsorára, sült krumplit és palacsintát, holnap Zalánék Pestre mennek kirándulni, illetve nem kirándulni, valami cirkuszi előadásra egy program keretében. Én jobban örültem volna, ha színházba mennek, de valószínűleg a cirkuszi előadás jobban fog neki tetszeni. Ennek örömére Zalán ma már nem tanult, mintha péntek lenne, számár ki is tört a hétvége....
Hétvégére nincsenek terveink, gyógyuljon meg mindenki!
Ja, 2. húsmentes napomat is túléltem, sok szenvedéssel egyelőre nem járt. A vacsorára készített rántotthúsból nem ettem, viszont palacsintát igen, mert készült kakaós, mandulakrémes és csokikrémes is, nem is beszélve a lekvárosról. Annak nem tudtam ellenállni. A lekváros üvegen megakadt a szemem, anyukám kézírása virított rajta, "baracklekvár 2019"....
