1) Mikor is írtam utoljára bejegyzést, hétfőn? Igen. Már fogalmam sincs, mi volt akkor. Leszámítva Rékát, aki hazajött este a zeneiskolás bizonyítványával. Csupa-csupa kiváló és kitűnő (valamelyik), amilyen még soha nem volt, úgyhogy nagyon örültünk neki. MÉg szolfézsból is jeles lett, hát pedig soha nem tanult rá egy szót sem. Biziosztás után beugrottak az Intersparba, mert konzerv kukoricát volt gusztusa enni....konzerv barackkal...Én csak lestem. Meggylevest és tokányt főztem masnitésztával, de elfogyott az is....
2) Kedd az még inkább a múlt sötét homályába vész. Hazaérni meló után nagyon klassz volt, mert a gyerekek bögrés sütit sütöttek nekem a szülinapomra. Ami ugyan még jövő héten lesz, de hát mit tegyenek, ha most volt hozzá kellő ingerenciájuk? A sütit megettük...khm....hoztam csoki és vanília fagyit, azzal lemosva kifejezetten finom volt. Maga a gesztus viszont nagyon megható volt. Szóval lehetnek ezentúl vérmes reményeim, hogy hazajövök a melóból és itthon finom vacsora vár? Azt azért még nem, de talán néhány év múlva. Ha előző nap megfőzöm magamnak, hehe...
3) Szerdán már éppen rácsodálkoztam volna arra, hogy milyen szép az élet, főleg ha az ember szabadságon is van ezen a forró napon, amikor olyan történt, mint még soha. A szőnyegen heverészve a jobb oldalamra fordultam és reccs, adtam egy nagy pofont a szemüvegemnek, amelyben elszakadt ettől a damil. Mivel ez a csapás az újdonság erejével ért, illetve hirtelen nem találtam a tartalék szemüvegem, azonnal pánikba estem. Hogy most mi lesz velem, nem is látok, évzáró a nyakamon, Tibi dolgozik...Megyek évzáróra, mint Vak Egér? Egyébként sem tartottam igazságosnak, hogy bármilyen stressz érjen a szabim alatt. Hogy fogok így idegeket vasalni?? Szerencsére gyorsan megnyugtattak az optikában, hogy vagy 15 perc a javítás vagy néhány óra, így vakon (stílszerű) nem tudják megmondani. Berohantunk, 3 perc alatt megjavították, 800 Ft és egy parával kevesebb. Huhh....Nagy cumi ám egy szemüvegesnek, ha hirtelen elveszti a szemüvegét. Mintha kirántanák alólam a talajt.
4) Az évzáró elég para volt, mert ugyan Tibi úgy saccolta, öt órára visszaér, nála ez általában annyit jelent, hogy legalább egy órát késik. Vagyis hatra volt várható. Negyed hétre futott végül be. Amiatt aggódtam, hogy ki lesz Zalánnal, amíg ő elvonul az osztályával bizonyítványt osztani. Én mentem Rékával, mert búcsúztattuk a tantónéniket plusz bemutatták az új ofőt, úgy gondoltam, ott a helyem....Mivel osztódni nem tudok, végül rábíztam őt a cimborák szüleire, hogy ha vége a bulinak, irányítsák a pasast a 4b osztálya felé. Aggodalmam felesleges volt, mert negyed hétre pont vége lett Zalánék bizi osztásának, Tibi már utalta a helyzetet - csak a kameráját nem, mert az lemerült.
5) Az évzáró azon szakaszában, amikor még együtt az egész suli népessége, az elsős kitűnőket és a nyolcadikos, 8 éven át kitűnőket külön szokták köszönteni. Így nagyon hamar kiderült, hogy Zalán nem lett kitűnő, amit egyébként előre tudtam, mégis rosszul esett. Ott és akkor. Mert kitűnő lett a 28 gyerkőcből kb. 20...Ami nagyon nagy szám, Rékáéknál nem volt ennyi, pedig lazábbak voltak a tanítók. Szóval nem volt valami nagy öröm szembesülni a ténnyel, hogy a gyerkőcöm az osztály képzeletbeli sorbarendezésének érdemei elismerése szerint elég hátul kullog....Mindegy, nem dőlt össze a világ, 10 év múlva számítani fog? Nem. Hát akkor? Itt tartottam átmenetileg.
6) Rékáék biziosztása nem erőltette meg a könnycsatornáimat, csupa jó dolog történt ott és amikor igazgató úr megjelent K. nénivel, Réka némettanárával, hát még nagyobb volt az öröm. Kicsit túl is tolta az egyik apuka az elköszönést a tanítóktól, mert még valami éppen folyamatban volt, amikor ő már átadta a virágot a szülők nevében, hm...
7) Vége, vége, tényleg vége lett a tanévnek, elégedetten áramoltunk ki Rékáék terméből, amitől búcsút vesznek és immáron felsősként majd a fő épületben kapnak helyet az elkövetkezendő négy évre. Zalánt morcos hangulatban találtam, kiderült, hogy csak annyi baja volt, hogy nem maradt neki a fél liter bodza szörpből, amit jégbe hűtve magammal hoztam az évzáróra. A felét én ittam meg a 45 perces tömeges évzáró alatt, a többit Réka kérte el tőlem, amint a bizonyítvány osztáshoz megközelítettük a termet.
8) Készítettünk még néhány fotót, közben megnéztem Zalán bizonyítványát első kézből és hát igen, az írás lett JÓ, de egyébként mindenből hozta a KIVÁLÓT, még németből is, úgyhogy végső soron, nagyon megörültem ennek a bizonyítványnak is. Nem tudom, hogy sikerült az az év végi írás felmérő úgy, ahogy, amikor előtte sorozatban 90-100% körül teljesített és a tollbamondást is sokat gyakoroltuk....de már mindegy is, bánja kánya, egyetlen írás JÓ igazán remek eredmény. Hurrá, hurrá!
9) Réka bizonyítványa is gyönyörű, ugyanolyan, mint az elmúlt években mindig.
10) Nehéz tanév áll mögöttem, két gyerekkel tanulok 8 órás meló mellett. Tudom, mindig ezzel játszom az eszem, de aki nem csinálja, nem tudja, milyen sok energia minden fronton helytállni. Főleg felújítás idején. Teljesen olyan, mint egy mellékállás. Ráadásul Zalánra nem is jutott elég idő idén, részben mert maga is elsunnyogja a kötelességeit, másrészt mert ha Réka Tz-t írt, inkább vele tanultam, mint Zalánnal egy sima másnapi órára. Jövőre rajta lesz inkább a hangsúly, nehezedik a tananyag is, Rékának pedig ideje önállónak lenni. Biztosan nehéz lesz, mert az elvárás az, hogy mire én hazajövök fél 5-5 körül a munkahelyemről, Réka készen legyen minden leckével. Ha kérdése van, ha TZ jön, nyilván segítek, de azt gondolom, ideje a felelősség egy részét áttolni Rékára. Amiatt nem aggódom, hogy nehézségei lennének az ötödik osztállyal, ami nálunk nehéz, az a német és az már harmadiktól nehéz. Igaz, Kati néni az eddigi némettanárból ofővé előlépő még magasabbra tekerte a tempót ebben a tanévben, minden órára készülni kell, az meg van minden nap, de hiszem azt, hogy ha nyolcadikban nyelvvizsga lesz ebből és egy izmos középfokú, nem csak papír, de kommunikáció képes nyelvtudással, akkor még hálásak leszünk ezért neki. Nagyon jó tanárnak tartom őt, beszéd központúan tanítja a németet, nagy szeretettel és szigorral egyszerre viszonyul a diákjaihoz és a fogadóóra alapján nagyszerű ember....Hiszem azt, hogy szuper osztályfőnök lesz és négy év múlva, ha majd búcsúzunk tőle és az iskolától, szem nem marad szárazon....Ha Réka Verseghys diák lesz, akkor pláne igaz mindez.
11) Ez a kutya egyfolytában alszik. Ha kutyák tudnának 80 évig élni, Dió szeretnék lenni. Tökéletes kutya, bár a törzskönyve még mindig sehol - kedves, okos, gyönyörű. És egész nap durmolhat a kanapén....
12) Tényleg, miért nem élnek a kutyák 80 évig??
13) Megjött a Szlovákiából rendelt karnis (nem tudtam, hogy onnan jön, csak a csomagoláson láttam), remélem, Tiborom mielőbb felrakja....
14) Egyik napról a másikra kinőtt a fű a kertben. Most naponta kétszer öntözzük. Persze ahol a kocsi szokott állni ( a garázs még mindig raktár) ott nincs egy szál sem, úgyhogy elég vicces, amikor az autó nincs itthon....
15) Megfogadtam, hogy szabi alatt nem csinálok semmit. Erre tegnap ablakot pucoltam, mostam, teregettem, főztem, ma kertet rendeztem, kádat súroltam. Jól kidöglöttem a végére. A gyerekekkel sokat társasozunk, hol egyik bőg, hogy vesztett, hol a másik, de végül minden könny felszárad.
