Előző bejegyzést simán folytathatnám, hiszen jó csapáson vagyok: repül az idő. Nem kell messzire menni, Zalán napokon belül betölti a hármat. Észrevettem, hogy nekem már két darab gyerek is elég volt ahhoz, amit más szerencsésebb lélek három-négy után sem él meg: a másodikkal jóval lezserebb, hanyagabb és felejtősebb vagyok. Ez akkor esett le, amikor ma rájöttem, hogy Zalánnak hiányzik a két éves státusz vizsgálata. A védőnői oké, de a doktornénis lap olyan tiszta és szűz, mint egy ma született bárányka. És fel sem tűnt nekem. A hajam égnek áll!!!
Bezzeg addig még futott agysejtből, hogy Réka öt éves státuszát meg kell csinálni legkésőbb nyárig, mert aztán majd csak 6 éves kora tájt lesz megint beteg, vagyis doktornéninek színét sem látjuk egy darabig. De hogy Ketteskének nincs meg a 2 éves ....azzal már nem bírt az agyam.
Pedig nem arról van szó, hogy nem szeretném Zalánt annyira, mint Rékát, nem törődnék vele annyit. Dehogy is. Persze máshogy szeretem, de ugyanannyira. Ezt bátran és szilárdan állíthatom. Csak valahogy...könnyebben felejtődnek el dolgok, kisebb feneket kerítek ennek és annak. Most például nincsenek hónapok óta glédában sorakozó ajándék hegyek szülinap közeledtével. Igazából két hete sok fogalmam sem volt róla, hogy mit fog kapni majd a születésnapjára. A torta milyenségét sem tervezem az elmúlt 11 hónapban és 3 hét 6 napban. Alapvetően nincs szüksége semmire. Najó, egy vadiúj autósülés az ráférne és meg is kapja hamarosan, de arra gondoltam, talán nem ugrana a plafonig örömében, ha kék masnival átkötve egy új ülés lenne a fő ajándéka. Egy kis kosárkának is örvendene a futó bicaján és pár kiló csokoládét sem dobna ki az ablakon. Azonban szigorúan nézve istenigazából nem hiányzik semmi a játékos polcairól. Ezt gondoltam, amíg játékboltba nem tettem a lábam illetve nem szörföltem legalább 10 virtuális játékbolt kínálatában. Utána meg azon füstölögtem, hogy milyen mérhetetlen, átláthatatlan nagy a kínálat és vajon hogyan válasszak olyasmit, ami két nap után nem végzi az ágya alatt, az "elhanyagolt játékok" feliratú dobozban.....
Merthogy sok tehetséges anyukával ellentétben, én szoktam mellé lőni ajándékilag. Itt van például az a fa kisvonat, amit a legény tavaly kapott a születésnapjára. Aznap eltologatta, aztán soha többé. Pedig úgy elképzeltem, hogy majd édesen rakosgatja rá a kockákat, ilyen olyan formájú rakományokat. De nem. Illetve tegnap elővette. Hoppá! Negyed órát játszott vele, szóval nem volt teljesen hiábavaló az ajándék, nem panaszkodhatom.
Hasonló végzetet élt meg nálunk a tesóméktól karácsonyra kapott Lego Duplo állatkórház is, ami ár-érték arányban nagyon nincs a helyén az én szememben, de lényegtelen. Tesóm kérdezte, szerintem örülni fognak e neki a kölkök. Szerintem oda-vissza lesznek az örömtől. -feleltem én, mire tesóm már ballagott is a pénztárhoz ama pesti játékboltban. Egyetlen egyszer játszottak vele állatkórházosat. Akkor is nyögve-nyelősen. Azután a kórház darabjai beolvadtak a többi DUPLO készletbe és beteg állatot még véletlenül sem látni egyetlen építkezés során sem. Nem tetszett nekik a torokfájós zsiráf sem a sánta elefánt, de még a sztetoszkópos doktorbácsi sem. Nem akartak gyógyítósat játszani. A vécészagtól, bármilyen kellemetlen szagtól élénken öklendező Réka biztosan nem lesz doktornéni, úgy jövendölöm, ami persze egyáltalán nem baj.
Aztán olyan is van, hogy én beleszeretek egy játékba valamilyen okból és a rózsaszín ködben nem látom, hogy x és y játék egyszerűen nem való még a gyerekeknek. Itt van pl. a szintén karácsonyra kapott MARBUSHKA társasjáték, aminek belseje eddig kétszer látott napfényt, mindkétszer azért kukkantottam bele, hogy ugyan meg vannak e még az elemek teljen létszámban vagy elnyelte őket az enyészet. Hogy 7+ van a dobozra biggyesztve, Réka pedig alig 5 volt a télen, az valahogy elkerülte a figyelmem. Gyerekkorom torpedó játékára emlékeztető cuccosnak még várnia kell egy kicsit, hogy a gyerekek is beleszeressenek. Mindennek el jön az ideje. Legfeljebb majd Tibi papa és én, bőven túl a nyugdíjas koron, ezzel a játékkal ütjük el az időt téli estéken a kandalló mellett, amikor éppen nem féltucatnyi unokánk cibálja a fülünk....
Visszakanyarodva Zalán ajándékaihoz. Leghamarabb egy távirányítós autó ötlete ragadt meg az agyamban. Egy közepes árkategóriájú VillámMCQueen mellett döntöttem. Logico lapokat majdnem vettem, míg rá nem jöttem, hogy Réka füzetei teljesen jók már neki, hiába 4 éves kortól ajánlottak. Emlékszem, mire a 4 éves Rékának megvettem őket, csak konstatálhattam, hogy 2 hónap alatt kivégezte az összes paksamétát, megette reggelire őket....
Az egyik játékboltban megakadt a szemem egy amolyan szerelhető fa járgányon. HEROS márkájú. Összeállítható belőle mentő, tűzoltóautó és rendőrautó egyaránt. Ahogy közeledik a szülinap, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az ajándék egy csöppet korai egy három évesnek, bőven ráért volna karácsonyra vagy egy egészen másik szülinapra....de mindegy, mert bár a játékboltban következő héten már nem volt készleten belőle, megrendeltem a neten a csodát. Már látom is, milyen jókat fognak szerelni, csavarhúzózni ezek ketten Tibivel. Előbb-utóbb, na!
A többi ajándékra kevésbé emlékszem, a csomagolás során biztosan rá fogok csodálkozni néhányra, de van köztük társasjáték, puzzle, világító gumilabda (mert ez kell!), készségfejlesztő játék, homokozó játék és ruhanemű is, ha a teljes rokonság Zalán felé áramló ajándék tengerét nézem.
Szombaton meglátjuk, mi fogja a legnagyobb sikert aratni. Kérésével ellentétben cumit nem fog kapni, remélem, kicsit sem lesz csalódott.
