Visszatekintés - első harmad

A január marha jól kezdődött, rögtön másodikán, szabadságom utolsó napján beköltöztünk a félig szétvert és helyre sem állított új  lakásunk felső szintjére. Szabadságom első napján vettük át a kulcsokat, úgyhogy szép kerete volt a pihinek. Remek volt a helyzet, konyha keine, melegvíz kein (egy héttel későbbig) mosógép keine. Viszont volt UPC, szóval internet és kábeltévé is. Valamint matrac a földön. Király, nem? Ma már nem költöznék be, ha tudnám előre, mivel kell szembenézni. Vagyis szerencse, hogy akkor nem tudtam. Nem igen  volt választásom, így csak sodródtam. 

Réka hazahozott egy könnyedén abszolvált kitűnő bizonyítványt. Nem hiszem, hogy lesz olyan a jövőben több. Mármint könnyedén abszolvált. Zalán is hazajött egy bizonyítvánnyal, ami nem volt rossz, de nem is jó, de év végére mégis majdnem kitűnő lett. 

A banda, aki december közepén elvállalta a ház felújítását, váratlanul lelépett. Amikor a konyhabútort egyeztettem az asztalossal, na akkor láttuk őket utoljára. Pár hét szünet állt be a felújításba, amit nehezen viseltünk....-tem.  A konyha helyreállítására (ablak másik, ajtó arrébb) már új csapat érkezett. Ők egy darabig tök jól dolgoztak, bár már azt is értékeltük, hogy megjelentek és haladtak. Május közepéig maradtak...

Ebben a hónapban adott életjelet magáról a NYEST a padláson és áldozott le végképp Réka vívó karrierje. Úgy ott hagyta az egyesületet, hogy még a tornacipőjét is a zárt szekrényben hagyta. 

FEBRUÁR

Közben rájöttem, hogy a bizonyítványt igazából újabban már február elején kapják...Na mindegy. 

Február közepére újra tudtam végre mosni, bekötöttük a mosógépet. Hát nagy áttörés volt, hogy nem kell a szennyes gatyáinkat sógornőmékhez hurcolni.  Ebben a hónapban az egészségem is megroggyant, de aztán megkönnyebbültem. Ehhez képest nem tudom mikor, de elkészült a várva várt konyhám is, rekord gyorsasággal megterveztük az asztalos fiúval és 3 héttel később, pont amikor másodszor verték fel a fiúk a fürdőszobában a padlólapot...na akkor be is szerelték. Jött a villanyszerelő, bekötötte a főzőlapot, bedugtuk a konnektorba a sütőt és taramm...Volt konyhám!!! Csodálatos volt, ma is az. Akinek világéletében volt, nem tudja, milyen nélküle hetekig élni. Főleg gyerekekkel. 

Tibi irodája ekkor még sehol sem volt, a korábbi irodájából dolgozott ,szóval ingázott ugyanúgy, ahogy az előző lakásból.  Februárban döntöttük el, hogy a bejárati ajtóból is kell új, úgyhogy újabb 150 000 repült ki képzeletben az ablakon. Pár hét múlva meg ténylegesen. 

Azt hiszem, itt átmenetileg megnyugodtam. Túl voltunk a féléven, tudtam mosni, főzni, mi kell még? 

Réka fuvolista karrierjében új fejezet kezdődött, elkezdte a kamarát, ami - nem tudom, jól fogalmazok e, de az egyik főtantárgya. Vagy mellék. Mert ugye van a szolfézs, van a hangszeres óra és a kamara. Ez a három alkotja a 2+2+1 órát. A kamara azt jelenti, hogy sok fuvola szól egyszerre, optimális esetben harmóniában. 

MÁRCIUS

Úgy emlékszem, márciusban hideg volt, igencsak hideg. 

Ebben a hónapban lelazúroztuk az összes ajtót az előszobában. Márciusban kezdtem el először játszani a gondolattal, hogy akár lehetne is egy kutyánk....Kennelek után kutattam és almok után nyomoztam. Egyelőre nem igazán komolyan, csak sóvárgás szintjén, azt hiszem. A nappaliba és étkezőbe megérkeztek az ablakok, bár a nagy hideg miatt csak késve. 

Húsvétoztunk és megünnepeltük Zalán névnapját. 

ÁPRILIS

Lehet, hogy rövid bejegyzések lesznek, mert semmi másra nem emlékszem, csak a felújításra. Ebbe rokkantunk bele 2018-ban....

Áprilisban volt egy választás, amire  - vagy inkább az eredményére - azt mondtam, hogy végre valami jó is történt 2018-ban, nagy öröm volt és az máig. Soli deo gloria!

Úgy emlékszem, hogy áprilisban télből rögtön nyár lett, mert elkezdtem biciklivel járni dolgozni. Imádom a kerékpárom. A kellemes langyos idő előcsalogatta a szomszéd gyerekeket is a házak mélyéről, szövődtek barátságok, melyek azóta is tartanak. 

Áprilisban már sűrű teendői voltak a felújító brigádnak, úgyhogy leléptek és őket sem láttuk kb. egy hónapig, így az alsó szint totális elfoglalása még nem történt meg április hónapban. Akadt teendő, amíg vártunk rájuk, felcsiszolta Tibi a parkettát és 3 rétegben lelakkozta a nappali-étkező területén. Nagyon szép lett, közel volt a cél már nagyon. 

Áprilisban lett 10 éves a blog elődeit is ideszámítva (popipopi és a ketteske blog). Kemény. 

Április végén elméletben kutyatulajok lettünk, kennelt és kölyköt választottunk fotó alapján nagy Siófok városából. Határtalanul boldog voltak, majdnem szétdurrantam a várakozásban. 

Ha elmúlik karácsony

El is múlt a karácsony, hopp, egy pillanat volt. Ám blogilag még messze nem. Ott tartottam, hogy elkészült a zserbó. Akkor még nem tudtam, hogy minden idők legjobb zserbóját hoztam össze, igazán tökéletes lett.  Nem szabad sajnálni belőle a lekvárt, az az egyik titka. (Recepthez a kulcs Kikocs.)

Pénteken a gyerekek letették a lantot, délben együtt jöttek haza a suliból, pontosabban Réka hazahozta Zalánt. Hát igen, már ilyen nagyok! Hhhh...Ésss megkezdődött a téli szünet, hála az égnek.  Az ajándék beszerzés a hétvégére maradt, ami a rémálmom volt, mégis ott talált bennünket mindkét nap a boltokban. A bevásárló központok közelébe nem nagyon mentünk, bár a könyvesboltba bemerészkedtem, Intersparba is, DM-be is, de egyik helyen sem volt nagy tülekedés. 

Vasárnap elkészült két rúd mákos és két rúd diós bejgli (vagy szombaton??). Csak annyi emlékem volt róla, hogy itthon már régen megkötött a forrázott mák a tálban, amikor nekiálltam a tésztának az ajándékbeszerző túra miatt. Itt is volt gikszer, mert háromszor tettem vissza a rudakat a sütőbe, nem voltam biztos benne, hogy átsültek...Ebből egyszer a kikapcsolt sütőt programoztam be tíz percre, nem érdekes....

Hétfőn reggel nekiláttam a kacsának, ami már előző este rozmaringos masszázst kapott. Meglepő módon, két és fél óra alatt vajpuhára sült, így a szokásos estebéd helyett ebédre vártuk anyut és persze magunkat. Amikor megfordítottam a combikat és  eltávolítottam az alufóliát, már csak pirítani kellett a bőrös oldalt. Te jó ég, milyen finom lett! Nem csoda, hogy a gyerekek minden évben kacsát követelnek. 

Volt nálunk egy hagyomány, anyu töltött káposztájának a hagyománya. Ezt minden évben megfőzte pár nappal karácsony előtt, attól függően, hogy tesómék mikor érkeztek. Mikor ez a fantasztikus töltött kápi illat ráült a lakásra, tudtam, hogy itt a béke, itt a nyugi, itt a szeretet, nyakunkon a karácsony. Az étel maga mindig nagyon finom volt, főleg tejföllel és friss kenyérrel. Sajnos ezt a hagyományt továbbvinni nem tudom, ez elég hamar kiderült, még a kapcsolatunk hajnalán Tiborom bevallotta, hogy nem szereti a töltött kápit. Ki lehet vele kergetni a világból. A szabolcsi töltött kápit (sima káposztából, paradicsommal készül) betolja, ez pár évvel később kiderült, de abból sem lett ünnepi étek. Úgy néz ki, nálunk a sült kacsának lesz hagyománya. Én nem bánom, az egyik kedvencem és nem is ördöngösség összeütni. (Már ha nem ég oda vagy szárad cipőtalp keménységre, mert úgy is jártam egykoron.)

Mivel ebéd után rögtön kiosztottuk az ajándékokat is, így mondhatom, hogy eléggé elkapkodtuk az a szent estét. Már fát sem kellett dekorálni, azzal soha nem várunk 24-ig. Kis türelmetlen banda vagyunk.  Ja mert közben az lemaradt, hogy karácsony előtt, pénteken volt a céges vacsi, ami tulajdonképpen egész klassz volt, jobb, mint a tavalyi, szupi ajándékokat kaptam és a hangulat is jó volt. Amíg oda voltam, a gyerekek feldíszítették a fát, úgyhogy karácsonyi zenére és égőkkel feldíszített fára toppantam be este kilenckor. Jó volt. Kár, hogy éppen haragban voltam Tibivel, nem érdekes, a karácsony minden megold.

Karácsony első napját a kutyabefogadó tesóméknál töltöttük, a másodikat pedig Tibi családjával, akik kutyanembefogadók, így ott 3 óra limitünk volt, míg a kutya itthon aludt. Kár, mert pár órát még eldiskuráltunk volna, így épp hogy ettünk, ittunk, ajándékoztunk, fotóztunk, még egy kicsit ettünk és irány haza. 

Nem terveztem tanulást különösebbet, úgyis cs-p-re mennek vissza a suliba a gyerekek, amik könnyű napok, majd utána a hétvégén felkészülünk a kövi hétre. Nagyon elegem van, nem akarok tanulni velük. Viszont az olvasónaplót írja Réka, amiben picit segítek neki, ez csak napi egy óra, vagy még annyi sem. Brrr...nem akarok sulira gondolni.

A fuvola vizsga eléggé közelít, sajnos a pontos dátumra nem emlékszem, de mindegy is, most minden nap fél órát gyakorol kb., így rendben lesz. Az lenne az ideális, ha nem kellene figyelmeztetnem, mit gyakoroljon és mikor, de nem így van, amit egy picit sajnálok. Mindegy, ha nem ez a szenvedélye, akkor nincs mit tenni, de azért amikor fújja, akkor szívesen játszik a fuvolán. 

Most keresek pár fotót, aztán majd jövök még ,ha rájövök, mit felejtettem megírni. 

Ja amúgy most korcsolyázni van a banda, én meg itthon maradtam az ebbel és lustálkodunk. Remek, ezt sűrűbben kibírnám. 

Na szóval fotók

Dunakeszi - reptér

                                                                   Réka cica

Itt levágtam magunkat a családi képről. Személyiségi jogok, meg ilyenek...

A gyerekek :)