Kedd: A gyerekek szerencsésen felgyógyultak mindketten és visszamentek abba a fertőbe, amit egyébként leánykori nevén iskolának hívnak. Influenza nem tudom, mennyire van jelen, de hányós-fosós biztos hogy tombol és köhögős is, hát igen, ilyen a február….De már huszadika van, majd csak vége lesz ennek is. Egész reggel és délelőtt szakadt a hó, de nem maradt meg (sajnos/hála istennek, nem tudtam eldönteni). Elképzeltem, ahogy kóvályognak a gyerekek a suli udvarán a szakadó hóban és eszkimósat játszanak, én nem élvezném, de szerintem ők sem…csak hát a tantermet kötelező elhagyni a szünetekben.
Eszembe jutott, hogy amikor én negyedikes voltam, tejkaramella színű szőrös bundám volt bőr szegélyekkel, tutyival, és ugyanilyennel rendelkezett a barátnőm is, csak sötétbarnában (a tervgazdaság jegyében keményen) , úgyhogy minden szünetben jegesmedvéset-barnamedvéset játszottunk és nagyon jól szórakoztunk. Lehet, harmadikosok voltunk, már fene tudja. Egyébként volt egy nagyon menő kék irha bundám is, szürke prémmel, akkor még kisebb voltam. Erre is emlékszem. Az oviban meg állandóan piros dzsekim volt….na leszakadok már a kabátjaim hiteles története témakörről, bocsika. Csak még megjegyzem, hogy tavaly vettem C&A-nál egy finom meleg, fekete dzsekit, tökéletes, csak éppen mind a két zsebénél kifoszlott az anyag. Második telét tölti rajtam. Nem is értem. A cipzárcserés dzsekim még mindig cipzárcserére vár, immáron két éve, egyszerűen nincs mikor elvinni a varrónőhöz.
Beszéljünk inkább a finnekről! A finnek jöttek, a finnek mentek, végülis sok baj nem volt velük. Megitták a kávét, amit a Főni főzött, tejszínnel vagy feketén, cukor nélkül, almaléhez vagy barackléhez nem nyúltak, csak bubimentes vizet hörpintettek. Megkóstolták a pogácsát (amit a cégnél terjengő hírekkel ellentétben nem én sütöttem). Persze, ott még nem tartunk. Szimpatikusak voltak, tartjuk a kapcsolatot, így váltunk el, még integetettünk is a kölcsönzött Skoda után…
Áh, beszéljünk inkább a gyerekekről! Zalán hazahozott tegnap egy pirospontot a tollbamondásra. Ilyen még soha nem volt. Majdnem hibátlan lett és eltűnt a sok piros átírás is….Le vagyok nyűgözve. Lassan kezdi szerintem megtalálni a helyét és tudja, hogy mi az az iskola, mi az elvárás. Mondjuk, megszeretni nem sikerült. Emlékszem, mikor elsőben Réka nem mehetett suliba betegség miatt, úgy üvöltött, mint a sakál bánatában. Most? Ünnepnap egy leigazolt távollétes nap. Zalán szeret velem tanulni, talán mert több sikerélmény éri, nem tudom. Én meg imádok vele lenni, csináljunk bármit,, mert annyira cuki. Egyelőre meg vagyok vele elégedve.
Réka tegnap volt először kamarán (sok fuvolista együtt), kicsit izgultam, mert egyedül ment (negyed héttől hétig van este) és egyedül jött és még sötét van….Lehet, hogy jobb lenne, ha elkísérném, bár csak pár perc a suli. A lelkére kötöttem, hogy senkivel ne álljon szóba, sem idegen, sem ismerős, maximum rokonhoz szólhat. Elveszett kiskutya, árva cica, elsősegély, újraélesztés, életmentés, cukorka és világvége ne hassa meg. Szomorú, hogy ki kell az ilyesmiről művelni a gyerekeket , de ez van. A környékünkön (pár km-rel arrébb) ráadásul előfordult már kabátnyitogató szatír és lányokat fogdosó kis perverz is, úgyhogy azt hiszem, jövő héten elkísérem és érte megyek….Legalább amíg világosban nem megy és jön…Biztos, ami sicher… Egyébként két darabot gyakorolnak, valami Harry Pottert és a Karib-tenger kalózait, mindkettőtől csillogott Réka szeme. Amikor hallottam dübörögni fel a lépcsőn és nyugtáztam, hogy épen hazaért, én is nagyon megkönnyebbültem. Én továbbra sem tudok hangot elővarázsolni a fuvolából, már nem is próbálkozom….
Szerda: És tádámmmm….tegnap elkészült a konyhám. Arra mentem haza, hogy csillog és villog. Elállt a szavam, egyszerűen gyönyörű lett. Tényleg parádés. Még szebb, mint amilyen a látványterven volt….Hát totál eufória….lett volna, ha nem veszem észre két perccel később, hogy a fürdőszobában, ahol ugye kétszer már szétverték a padlózatot, nem szivárogna valami víz a WC mellől. A fiúk (akik nem vizesek) egyelőre nem látnak problémát, felszedték a vécét, ott minden oké, úgyhogy kivárunk és még nem burkoljuk vissza a járólapot. Van elég meló máshol a kéglin. Juj, de a konyhám az nagyon szép….
Egy tyúklépéssel ma is előrébb - előszobára került egy réteg glett és majdnem kész a fürdőszoba fal is, mármint ami a csempék feletti területet illeti. Holnap folyt.köv. Tibi is bűvészkedett a konyhában a mosogatótálcával, amit ugyan az asztalos leragasztott, de nem volt rajta lik a mosogatócsapnak...hát most már van. Még egyelőre csöpög lenn a csap a szifon táján, de majd alakul ez is...
És holnap már kispéntek....Jó lenne pár nyugis nap, abból még idén nagyon kevés volt...
Következik lassan a tavasz és vele a szokásos mizériám és rinyám a fogyókúra körül. Ugye alsó hangon kb. 5 kg van rajtam (amúgy 10, de azt hagyjuk). Ilyenkor ismét kezd zavarni a kis pókhasam és a hurkák, úgyhogy fel kell építenem majd egy stratégiát, a hogyanfogyjakle témakörben. Áprilisban már bringával járok dolgozni, ha kellemes lesz az idő, kellene hasazni és persze túl sokat nem enni. Ehhez képest múltkor küldött nekünk I. két tábla Tibi csokit és bár az epres és barackos töltelékeset annyira nem szeretem, azért elég gyorsan eltüntettem. Hát Istenem, itthon senki más nem ette volna meg....
Vettem néhány gyógyteát is, pl. citromfüvet, csalánt és egy allergia elűzőt is, ezeket iszom napközben a szokásos fincsi zöld teám mellé, ez már inkább az egészséges életmód jegyében, mint a fogyás miatt. Vettem a smoothie / turmix gépet múlt héten és bár még csak epres és banános turmixot készítettünk és cukor is került belé, azért jó lesz ez majd.
No meglátjuk, ha két kilót fogyok (kb annyit szoktam), akkor annyit, az is jobb, mint a semmi....Az biztos, hogy ezzel a felújításos stressz lavinával lett egy halom ősz hajszálam és egy csomó ráncom is...a hajfestést már nem húzhatom sokáig....Közben meg a kis lelkem megrekedt 28 évesnek (olykor meg 12...)....Hhhhhhhh.....elborzadok, ha arra gondolok, hogy júliusban már a 44. évembe csapok bele....Képtelenség és hihetetlen és rettenetes....
