Így szokott lenni....

Tegnap este nem találtam Réka kedvenc farmerjét. Nagyon csinos, elől zsebes, úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. És nem volt sehol. Azon aggódtam, hogy talán elvesztettük az óvodában, bár nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan hol és mikor. A szekrényében megnéztem, ott nem volt. A szennyesládában sem, egyikben sem. Nem volt továbbá 

a szárítón

a vasalókosárban

a stoppolásra váró ruhák között

Zalán komódjában

az ágyneműs-törölközős-plédes szekrényben

Apa szobainasán 

a babakocsi aljában

a homokozó cuccos táskában

az én ruháim között

a gardróbban

a kabátos szekrényben

egyik táskámban sem

a kinőtt ruhák dobozában

a még nagy ruhák dobozában

a kanapé mögé beesve

a hűtőben (oké, ott meg sem néztem)

a mikróban (ott sem)
az oviban a polcon
az oviban a zsákban....

Éééés, amikor már mindent rendbe szedtem, az összes szekrényt és polcot és komódot,  minden családtag ruhatárát  átbogarásztam, az összes szennyest kimostam, minden vasalt ruhát elraktam, az összes, a fenti tevékenységek során előkerülő cuccot (pl. strandos holmik, kölcsön kapott és visszaadandó ruhák) a helyükre tettem...és csaknem minden reményt feladtam......no akkor az előszobában a komód és a szék között ráleltem az elveszett gatyóra. Valahogy lepottyant oda és láthatatlanul meglapult.

Mindig így szokott lenni. Biztosan ezt érdemlem. 

Zalán mondta - 5. rész

Betérünk a kisboltba, kifogyván minden iható folyadékból idehaza. 
- Milyen innivalót vegyünk? - fordulok az aprónéphez. Mire Zalán nagy lelkesen: 
- Sört, sört, sört! - azzal egy pillanat alatt a megfelelő hűtőpulthoz ugrik.

***

Zalán egyik huncutkodása, hogy ha a gázon rotyog teszem azt a leves, odaáll, hogy megpróbálja elfújni a lángot. Akár egy szülinapi tortát. Egy két próbálkozásnál többet nem ér meg a dolog, mégsem adja fel és következő adódó alkalomnál újra fújdogálja a lángot.
- Nem én voltam! - vigyorog olyankor.
- Hát ki volt?
- A sárkány. Nem én voltam. - bizonygatja. 
Remélem, nem rám gondol...


***

- Fogócska!
- Fágácka - így Zalán.
- Fogócska!
- Fagácka! - már kevésbe türelmes.
- Fogócska!
- AZT MONDOM ÉN IS!!! - mordul rám mérgesen. 

***

Ebéd sül a sütőben. Már majdnem elkészül az étel, amikor észreveszem, hogy a sütőzacskó széle mindvégig kilógott a tepsiből, így a sütő aljára bőven jutott a szaftból és ha már odajutott, jól oda is égett.
- Baccus.....óóó...baccus..... - kukkant be Zalán is a sütőbe.

***

Vannak sajátos rövidítései mz/X módra.
- Mieszem.... azt jelenti: mindet megeszem! 

***

Zalán szembe találja magát Réka beszélő (és roppantul elhanyagolt, elfelejtett ) babájával.   Kíváncsian megnyomja a hasát. 
- Mi vagyunk a legjobb barátnők! - csicsergi hangosan a baba cukros, mézes-mázos hangon.
- .... - Zalán elámul.
- Nagyon szeretlek téged. - folytatja a baba.
- .... - Zalánnak nem tetszik valami.
- Kérjek, adj nekem egy puszit! - rendíthetetlen a baba vidámsága.
- Nem! - vágja ki Zalán.
- Jössz velem játszani?
- Nem!
- Énekelj nekem valamit!
- Nem!!! - már vigyorog a pasas.
- Én olyan boldog vagytok!
- Nem! - és kuncog a huncut fiú.
- Kérlek szoríts magadhoz! 
- Nem! 
- Mi vagyunk a legjobb barátnők! 
- Nem!!!!!! - ordítja, ez már nem vicces.
És így tovább. Hát fiú, no.

***

Pakolászom a hálóban, Zalán nyilván unatkozik és a figyelmemre pályázik, mert egyre másra tesz egy kört a szobában, majd mögém érve jól a hátamra ver. Fáj, ahogy az ujjacskák csattannak, meg is elégelem a dolgot hamar.
- ...hol láttád te ezt? - fejezem be a kiselőadásom "eztnemszabad" témakörben.
- Az óvodában. - vágja rá Zalán.
Mi mindent fog tanulni, ha majd tényleg odajár!

***

Mostanában voltak gondok az ótónkkal. Ezt a játszótéren már mindenki tudja, Zalán klasszul lemodellezi az egészet. Motorozás közben egyszer csak elém járul és így szól nagy sajnálkozva.
- Füstöl.... - mármint az autója/motorja, mikor mi.
- Füstöl? Ó, jajj....menj vele egy kört! - szólok én. Megteszi, majd padlófékkel ismét megáll előttem.
- Már nem füstöl. Kiköpte.
És ezt eljátssza olykor négyszer-ötször is egymás után. 

***