2012. november 22., csütörtök

Ők mondták....egy kis vegyes

Az elmúlt két napban folyamatosan bővítem a gyöngyszemeket, Zalán pl. nagyon jó formában van mostanság. 
Lássuk csak:

Friss rajzokat tűzök ki a konyhai "faliújságra". Zalán közben azzal szórakozik, hogy a kis színes tűzőmicsodákat potyogtatja a padlóra. Amibe ha belelépünk, hát észrevesszük. Rászólok egyszer, kétszer...háromszor, hogy nem csinálja. Csak vigyorog rajtam.
- IdefigyeljZalán, tedd le azt a dobozt azonnal, vagy elkapom a grabancodat!!
- Jaj, ne....legyünk inkább barátok, jóóóó? 
Nem lehet rá haragudni.

***


Tízórai után banánt enne.
- Sajnos elfogyott.... - bukkanok elő a kamrából. - Alma van csak...
- Banán kell! - toppant Zalán.
- Nincsen, elfogyott. - sajnálkozom.
- Banánt akarok!
- Nincsen banán, sajnálom...
- Nem! Te nem sajnálod, csak ÉN sajnálom. - mérgeskedik Mérgeske.

***

A gyógyszertárból hazahozott csomagot bogarászom és silabizálom.
- Ez a vitamin nem is meggyes ízű... - morgok a bajszom alatt, inkább csak úgy magamban (mert azt is szoktam :)) 
- Hanem? - kérdezi Réka a hátam mögött a kanapén heverve.
- Narancs..szerű... - szimatolok a barna üvegbe.
- Na anya, akkor jól átvágtak. - jön a hang ismét a hátam mögül.

***

Zalán egyik tulajdonsága, hogy ha morogni van kedve, akkor aztán csinálhatok bármit, hordozhatom a tenyeremen is, semmi nem lesz jó neki. Egyszer a Morgó állapotból finom csemegével igyekszem kibillenteni, uzsonnára csokis kekszet kap és banánt egy kis tálkában.
- Mrrrrr....haragszom rád. - morogja, ölében már a tálkával.
- Miért? - kérdezem, mire ő lassan, óvatosan formálva a szavakat így felel:
- Azért....mert a banános tányérra tetted a kekszet.
- Akkor áttesszük a kekszeket ebbe a pohárkába, jó?
- Ühüm. - bólint elégedetten.

***


Réka FitKidről érkezvén újságolja:

- Anya, ma voltunk a bodrás falon is. 

***

Réka nagyon szereti a "például" szót. Így használja: "PÉLDÁLUL".

***

Állok a meleg fűtőtestnél, elmélázva, tűnődőn, csendben a nappaliban. Egyszer csak beront Zalán bébitaxistul, majd megakad rajtam a szeme.

- Mi van, anya, kakálsz?
Valahol mindenki magából indul ki, ugyebár...


***


Vacsora közben Zalán lecsusszan a székéből, mellém somfordál, nekem hátat fordít.

- Szimatold meg!
- Micsodát? - kérdem csodálkozva.
- Szimatold meg, pukiztam.
- Neeem...köszi.
- Pedig nagyon büdi.
- Jójó....nagyon érdekes. Jó étvágyat mindenkinek!

***


Magyarázom neki, hogy majd jön a Mikulás és a jókisfiúknak csomagot hoz.
- Hová teszi?
- A kiscsizmádba az ablakba.
- Kiscsizmábaaaa???? - kerekedik el a szeme. - És meg is takarítja??

***

Zalán nagyon várja már a Mikulást. Nincs nap, hogy ne jönne szóba.
- Nem sokára jön a Mikulás. - szól csillogó szemmel.
- Bizony, nem sokára....
- Hoz majd nekem túró rudit, olvadós rágót (bár ne tudná egyik gyermekem sem, mi fán terem az!)
hoz még csokit....és dinnyét.
- Dinnyét is?
- Igen (vagyis "iden")
- De most nem kapni dinnyét, az majd nyáron terem.
- Ja....akkor majd nyáron hoz nekem dinnyét a Mikulás..

***


Véletlenül Peppát találunk a Minimax-on (PEPPA PIG). Zalán imádja, lélegzetvisszafojtva szokta figyelni az elejétől a végéig.
Ahogy első öröme a mese láttán elpárolog, sírva fakad.
- Ez nem jó! Nem jóóóó!
- Dehát miért, ez Peppa!
- Nem jó, nem jóóóó....nem jóóóóó.....hüpphüpp.....ezek beszélnek!
Mire rájöttem, hogy az eredeti angol verziót hiányolja Anya magyar hangjával. Azért hamar kapcsolt, hogy nem is olyan rossz dolog az a szinkron. 

***


Zalán szokása, hogy rendszeresen kiélvezi az ovi mosdóját (sőt, egyik nap a vécék egyikébe is belekakált, annyira tetszett neki a mini méret.), már-már mániákus módon olykor háromszor is kezet mos egymás után (és ha nem figyelek frankón hónaljig vizes lesz)
Egy nap ebédhez készülődünk, Zalán pocakja már igencsak korog.
- Mostál már kezet? - teszem fel a szokásos kérdést.
- Már mostam reggel az óvodában. 
Ezt olykor vacsoránál is eljátsza.

***

Ezt Apa mondta. A folyosón pakolászom, amikor ezt hallom a halóból.
- Mi ez, apa?
- Az?....Őőő... anya reanimálója.
- Micsoda?
- Anya....animálója.
- Tessék?
- Anya...vibrátora.
- Ez egyre jobb lesz.
- Anya epilátora. 
Bingó!

Zalán Elsők

Még a nyáron kérdezte tőlem valaki, hogy hogyan tanítottam meg Rékát rajzolni. Leültettem egy tiszta papír elé, kezébe nyomtam egy ceruzát és megmutattam neki, hogy néz ki egy ház, cica, ember stb? Majd ezt minden nap, nap nap után elismételtük? Ott helyben (a játszótéren) pillanatok alatt égnek állt minden szál hajam képzeletben és úgy is maradt percekig..... mert hát ilyen soha eszembe nem jutna. 

Igaz, sok tudatosságra nem adott időt Réka. Azóta rajzol szinte, hogy először látott papírt és ceruzát. Én támogatásul mindössze annyit tettem és teszek máig, hogy a kisasztalról a ceruzák, zsírkréta ceruzák és néhány üres lap soha nem kerül el, amióta Réka elmúlt nagyjából egy éves. (Ezért van nálunk mindig olyan marha nagy rend.) Mert megfigyeltem, hogy ha pedáns módon elpakolom őket a "kreatív" dobozaink egyikébe, el szem elől, bizony az alkotó kedv is alább hagy a gyerekekben, illetve inkább Rékáról tudok még csak ilyen téren beszélni. Szóval nálunk mindig "égnek a ceruzák a tettvágytól", egyetlen mozdulat és bármilyen ötlete van Rékának, máris papírra vetheti.

Igazából Zalán esetében nem számítottam hasonló rajzképességekre soha. Egyrészt azért, mert minden fiús anyuka ismerősöm, beleértve a védőnőt arról számolt be, hogy csemetéjük bőven elérte az óvodás kort, amikor először rajzolt valamit érdemben. A fiúknál ritka azt olyan kreativitás, mint amit mondjuk Réka produkált már 2 évesen. A színeket néhány hónap késéssel Rékához képest ugyanúgy megtanulta, de a rajzolás nem annyira ment neki, ennél fogva nem is igen érdekelte. Firkál ő, élvezi a színek kavalkádját, különösen ha festhet, csigabigát rajzol vagy "madárfészket", ami minden elképzelhető színt tartalmaz. Aztán Réka rajzára pillant és sokszor düh fogja el, hogy ő még olyat nem tud. Eseményszámba is megy, ha együtt rajzolnak nagy önfeledten és a varázs nem is tart sokáig.


Két napja azonban valami megmozdulhatott Zalánban. Amikor rajzolni hívtam, nagyon lelkesen ült asztalhoz. 


Először egy csigát rajzol, három részletben. :) (A felső az enyém) Utána ki is színezte, hiszen a csigák nem fehérek.



Aztán egy csiga portré következett, avagy így néz ki egy csiga szemből. :) 


Végül egy manót rajzolt. Van keze, lába, szeme és szája is - valahol. :) Engem leginkább Gombóc Artúrra emlékeztet vagy egy Mikuláshoz hasonló figurára, ha portrénak nézzük. És elég sokáig nézzük.

Szóval megszülettek Zalán első alkotásai. Remélem, sok követi még ezeket.