Késő esti gondolatok

Arra jöttem ma rá, hogy a buszmegállóban ácsorogva, a csepergő esőben tök jó blogbejegyzéseket fogalmaznék meg. Diktafonba kellene diktálni. Illetve valójában csak a saját gondolataimat pörgetem, amelyek megfelelnének tökéletesen egy-egy post-nak is. Sajnos mire ide érek a gép elé, alig marad meg belőlük valami, szétesik a gondolatmenet. Meg úgy egyáltalán én magam is. 

Ma reggel találkoztam egy HetedikBés anyatársammal is, aki rögtön törölt mindent az fejemben, mert már ezer éve nem találkoztunk. Éppen ott tartottam magammal, hogy a "mitfelejtettemel" lassan új mottóm lehetne, mert állandóan ezek kattogok, hogy mit felejtettem el. Hétfőn délben pl. , munka közben, egyszer csak belém hasított, hogy nem tettem ki ágyneműt Zalánnak az oviba. Gyorsan hívtam Tibit, aki a szokásos nyugalommal a hangjában közölte, hogy tényleg nem, de az oviból hazafutott ágyneműért, csak éppen lepedő volt az, amit nem talált. Természetesen amikor kinyitottam az ágyneműs-törölközős-szerkényt 5-6 órával később, ott ordított belőle rögtön a lepedő, hogy ittvagyok, ittvagyok,vigyél magaddal, csak az uram nem ismeri a lepedők nyelvét....

Pedig lassan beáll a kis életünknek a ritmusa. Hétfőn Rékának tánc (tesinek számít) és szolfézs az órarendbe építve. Ezen a napon nem érdemes érte rohanni, mert 4.45-kor slattyog ki szolfézsről. Na nem mintha fél öt előtt lenne esélyem odaérni, mert kerékpár híján nincs. Kedd kicsit bonyolultabb, mert aznap furulya órája van Rékának kb. 45 percben. Zalánnak 2 órától háromig logopédia. Ide - természetesen - Tibi viszi. Rékát is ő dobja be edzésre keddenként a vívókhoz. Én meg elbattyogok érte fél hétre. Gyalogosan 15 perc, kerékpárral egy villanás a vívóterem. Holnap Zalánnak iskola előkészítő a Nevtanban, utána 18-19 között vívás (elsős és másodikos csoport). Tibi viszi, mert Zalán amúgy is vele van ebéd utántól, én megyek érte. Csütörtökön már lóg a belem Rékának újra edzés ugyanúgy, ahogy kedden....de nem is írok többet, mert törékeny ez a rendszer még és túl sok minden múlik nem rajtam...vagyis pont ez teszi törékennyé...de remélem, lesz segítség, ha Tibinek fontos munkája akad, külső, hogy a gyerekek programjaira időt tudjunk szakítani. Biztosan megoldjuk, ha meg akarjuk oldani. Most inkább azon izgulok egy picit, hogy a lelkesedés ne apadjon. És nem csak azért, mert Réka marha jól néz ki a vívó hacukájában (mintha világéletében abban járt és kelt volna)....

Hát szóval elég sok mindent elfelejtek, kimegy a fejemből. Most noteszem sincs, pedig volt kollegám, Isten nyugosztalja mindig azt mondta, akinek nincs esze, legyen notesze! Az az igazság, hogy időm sincs felírni egy csomó mindent, örülök, ha a céges dolgok javát nem felejtem el (de igen, ott is előfordul) és a legfontosabb dolgok nem maradnak el itthon. Ilyen a házi ellenőrzése és kikérdezése mondjuk, javítani sem árt, vagy hogy legyen itthon kaja. Az sem baj, ha ki van mosva és vasalva. Ez utóbbi halasztható hétvégéig. Pirospont, ha ki is teregetek és nem felejtem iccakára a ruhát a gépben. Viszont Rékának 2  hete legalább nem vettük meg a szolfézs könyvet és az A4-es méretű kottafüzetet. Amikor harmadjára említette, hogy lenne egy utunk az antikváriumba,  gyermeki ártatlansággal csodálkoztam rá, hogy jéééé még mindig nem vette meg magát ez a könyv???? Szette-vette-teremtette, mert nekem úgy kiment a fejemből, mintha nem is létezne a szolfézs, mint olyan.

Duplázódni kellene, mindig azt mondom. Mert dolgozni is jó, ott is csillog a szemem (gondolom, mert tükör ott nincs), az is kell. Minél nagyobbak a gyerekek, annál jobban van rá igényem. És hát anyukának, szakácsnak, házvezetőnőnek, házi tantónéninek, feleségnek stb...lenni is szép feladat, tele kihívásokkal, úgyhogy nincs mese, 24 óra erre kevés....Viszont duplázódni nem lehet, hát az ember,  vagy ha az nem, az agya szelektál rendesen....

Leragad a szemem....jó éjt! :)