Kicsit hosszú lesz, Réka mostanában sokat alakított....
Az utóbbi hetekben egyre többször előfordul, hogy Réka és Zalán elvonulnak édes kettesben játszani a lakás valamelyik szegletébe. Tök mindegy melyikbe, a lényeg, hogy vigyázó felnőtt szemek ne legyenek a közvetlen közelben. Ez egyszerre jó, mert hát ugye nőnek, önállósodnak, blablabla, másfelől meg nem jó, mert micsoda dolog az, hogy nélkülem akarnak játszani????
- Milyen jól elvannak.....- sóhajtok fel idillien egy hétvégi napon a kanapén elterülve. Tiborom mellettem le sem tudja reagálni a megjegyzésem, Réka hangja csattan a szomszéd szobából:
- ÁÁÁÁÁÁÁ! Meghúztad a hajam...Te idióta!
Az utóbbi hetekben egyre többször előfordul, hogy Réka és Zalán elvonulnak édes kettesben játszani a lakás valamelyik szegletébe. Tök mindegy melyikbe, a lényeg, hogy vigyázó felnőtt szemek ne legyenek a közvetlen közelben. Ez egyszerre jó, mert hát ugye nőnek, önállósodnak, blablabla, másfelől meg nem jó, mert micsoda dolog az, hogy nélkülem akarnak játszani????
- Milyen jól elvannak.....- sóhajtok fel idillien egy hétvégi napon a kanapén elterülve. Tiborom mellettem le sem tudja reagálni a megjegyzésem, Réka hangja csattan a szomszéd szobából:
- ÁÁÁÁÁÁÁ! Meghúztad a hajam...Te idióta!
***
Új tévéműsor megy a tévében akkortájt, amikor a gyerekek fürödni szoktak. Engem valahogy idegesít (mármint a műsor) , nem szórakoztat, de Rékának bejön. Egy este próbál engem informálni a játék aktuális állásáról.
- Még egy élete maradt a bácsinak....aztán meghal..... - súgja sötéten
- Még egy élete maradt a bácsinak....aztán meghal..... - súgja sötéten
***
Autóban utazunk, amikor Réka egyszer csak felsóhajt.
- Milyen különös dolog, hogy a lekvárt nem szeretem, de a lekváros palacsintát igen!....
Megnyugtattuk, hogy mi is viszonylag ritkán esszük magában a lekvárt. Mi ilyen fura család vagyunk.
***
UPC ügyfélszolgálatán. Épp hogy elhelyezkedünk a négyes számú asztal előtt és két mondatban összefoglalom, miért jöttünk, amikor Réka bekukucskál az elválasztó falon a hölgynek és édes hangján így szól.
- Réka vagyok......- elbújik, majd felbukkan ismét: - ....És négy éves.
***
Valahogy mindig azt gondoltam, hogy leánykám az első kritikai észrevételeivel, kvázi beszólogatásaival megvárja legalább a 7-8 éves kort. De nem. Egyre többször vannak érdekes megjegyzései. Én meg csak pillogok. Pár példa.
- (oviban) Hű, megérkezett a tízórai, menjél szépen, egyél te is.
- (még mindig oviban) Ha kimentek az udvarra játszani, vegyél ám sapkát és nadrágot is.
- Pff, hazaértünk, vegyétek le a cipőtöket, kabátotokat, aztán irány kezet mosni.
A válasz:
- Anya, te mindig ezt mondod...
Tessék, alig múlt 4 éves és máris un engem...
Máskor.
- No és mi volt ma az ebéd az oviban? Mi finomat ettetek? - kérdezem, mert szinte ez az egyetlen téma, amiről hajlandó Rékum mesélni. Igaz, kb. 2 db tőmondatban. De én már ennek is örülök, mert egyébként hírzárlat van, mintha a titkosszolgálat támogatná az óvodánkat és mini kémeket képeznének ki, akik soha semmiről nem beszélhetnek otthon és egyáltalán....A válasz:
- Látom, nem olvastad el a faliújságot, oda ki van írva, mi az ebéd.
Hoppá!
***
- Anya, olvasd el, mit írtam ide!
- Ööööhhhhmmmm....talán GEMÜS? Az mi is? - mert szokott csak úgy leírni, másolni betűket egymás mellé. Lehetne "Gemüse" is a papíron, ha lennének csodák, bár a folyton Jááá-t és Ihhhh-et szajkózó fiam mellett már ezen sem lepődnék meg sokkszerűen.
- Nem, te. SÜ-MEG! - csóválja a fejét lemondóan Réka.
***
Ezt már lehet, hogy írtam, de visszatérő elem:
Réka:
"Milyen nap is van ma? Szerda? Akkor holnap csütörtök, péntek és hurráááá, itt a szombat. Mehetünk a Tesco-baaaaaaaaa! "
***
Amikor délután Rékáért megyek az oviba, kétféle megjegyzést kaphatok. Ha korán megyek, valahol három óra és fél négy körül, így kiált fel leánykám PaffKata mellől:
Autóban utazunk, amikor Réka egyszer csak felsóhajt.
- Milyen különös dolog, hogy a lekvárt nem szeretem, de a lekváros palacsintát igen!....
Megnyugtattuk, hogy mi is viszonylag ritkán esszük magában a lekvárt. Mi ilyen fura család vagyunk.
***
UPC ügyfélszolgálatán. Épp hogy elhelyezkedünk a négyes számú asztal előtt és két mondatban összefoglalom, miért jöttünk, amikor Réka bekukucskál az elválasztó falon a hölgynek és édes hangján így szól.
- Réka vagyok......- elbújik, majd felbukkan ismét: - ....És négy éves.
***
Valahogy mindig azt gondoltam, hogy leánykám az első kritikai észrevételeivel, kvázi beszólogatásaival megvárja legalább a 7-8 éves kort. De nem. Egyre többször vannak érdekes megjegyzései. Én meg csak pillogok. Pár példa.
- (oviban) Hű, megérkezett a tízórai, menjél szépen, egyél te is.
- (még mindig oviban) Ha kimentek az udvarra játszani, vegyél ám sapkát és nadrágot is.
- Pff, hazaértünk, vegyétek le a cipőtöket, kabátotokat, aztán irány kezet mosni.
A válasz:
- Anya, te mindig ezt mondod...
Tessék, alig múlt 4 éves és máris un engem...
Máskor.
- No és mi volt ma az ebéd az oviban? Mi finomat ettetek? - kérdezem, mert szinte ez az egyetlen téma, amiről hajlandó Rékum mesélni. Igaz, kb. 2 db tőmondatban. De én már ennek is örülök, mert egyébként hírzárlat van, mintha a titkosszolgálat támogatná az óvodánkat és mini kémeket képeznének ki, akik soha semmiről nem beszélhetnek otthon és egyáltalán....A válasz:
- Látom, nem olvastad el a faliújságot, oda ki van írva, mi az ebéd.
Hoppá!
***
- Anya, olvasd el, mit írtam ide!
- Ööööhhhhmmmm....talán GEMÜS? Az mi is? - mert szokott csak úgy leírni, másolni betűket egymás mellé. Lehetne "Gemüse" is a papíron, ha lennének csodák, bár a folyton Jááá-t és Ihhhh-et szajkózó fiam mellett már ezen sem lepődnék meg sokkszerűen.
- Nem, te. SÜ-MEG! - csóválja a fejét lemondóan Réka.
***
Ezt már lehet, hogy írtam, de visszatérő elem:
Réka:
"Milyen nap is van ma? Szerda? Akkor holnap csütörtök, péntek és hurráááá, itt a szombat. Mehetünk a Tesco-baaaaaaaaa! "
***
Amikor délután Rékáért megyek az oviba, kétféle megjegyzést kaphatok. Ha korán megyek, valahol három óra és fél négy körül, így kiált fel leánykám PaffKata mellől:
- Óóó....ne mááár....
Esetleg így:
- Nem lehet igaz....
Ha fél négy és négy között, akkor többnyire nem mond semmit, csak bosszúsan elhalad mellettem, még puszit is vonakodva ad, majd az öltöző magányában sértődötten ennyit köp felém.
- Későn jöttél....nagyon későn.
Olyan jó lenne, ha soha nem jönne arra rá, hogy valójában a fél négy korán van....
Esetleg így:
- Nem lehet igaz....
Ha fél négy és négy között, akkor többnyire nem mond semmit, csak bosszúsan elhalad mellettem, még puszit is vonakodva ad, majd az öltöző magányában sértődötten ennyit köp felém.
- Későn jöttél....nagyon későn.
Olyan jó lenne, ha soha nem jönne arra rá, hogy valójában a fél négy korán van....
***
Egy napsugaras hétköznapon a gyerekek reggeliznek az asztalnál, én teszek-veszek, szaladgálok, majd lenyekkenek a kanapéra, hogy felhörpöljem a gyerekek maradék kakaóját. A tévére pillantva nyugtázom, hogy éppen véget ért a rövid beharangozó és a hírolvasó belecsapott a részletes
- Anya, esküvő lesz a tévében!
- Tényleg? - emelem a számhoz a műanyag bögrét, amikor a képernyőn sötét templombelső jelenik meg, kontrasztként mindenütt hatalmas fehér csokrokban virágok, majd.....- elszorul a gyomrom - sok hófehér, fénylő koporsó, egyik a másik mellett. Svájc, buszbaleset.
- Ez nem esküvő, Rékám, ez temetés.....
***
Réka kényelmesen elhelyezkedik török ülésben az ágyán.
- Nagyon várom már a Húsvétot. Fogom ezt a könyvet és készülök rá.
- Az a baj, Rékám, hogy az a könyv a karácsonyról szól. Tudod, hogyan készítsünk díszeket, mézeskalácsot....
- Jaaa, jó. Akkor...úgy várom már a karácsonyt! - pontosít.
***
- Anya, mikor is van neked a születésnapod?
- Júniusban.
- Ühümm.....- gondolkodik - Az jó régen lehetett....
Hát még azért negyvenen innen, sőt ötvenen is, pláne hatvanon....
***
Játszótéren odalép hozzám egy apuka, hogy nem gond e, ha a fiacskája motorozik egy pár kört Zalán járgányával. Hát persze hogy nem baj. Réka kíváncsi természetű, mindig mindent tudni akar. Állomáshelyéről, a csúszda mellől lélekszakadva hozzám rohan.
- Anya....anya....Mit akart a bácsi? Az a kopasz! - hangerejéből ítélve meggondoltam magam. Mégsem a titkosszolgálat támogatja az óvodát.
***
- Anya....- mondja péntek délután, a kertben ücsörögve Réka.
- Igen?
- Apa a pici magját a puncidon keresztül tette be a pocakodba, ugye?
- Krr....brrrr...ühömmm....Őőőő.... - még jó, hogy ültem.
- Iiigen, de ez most hogy....? Miből gondolod, hogy ott?...
- Háát... - von vállat a lányom. - A puncidon jöttünk ki is, nem?.....
- Nagyon várom már a Húsvétot. Fogom ezt a könyvet és készülök rá.
- Az a baj, Rékám, hogy az a könyv a karácsonyról szól. Tudod, hogyan készítsünk díszeket, mézeskalácsot....
- Jaaa, jó. Akkor...úgy várom már a karácsonyt! - pontosít.
***
- Anya, mikor is van neked a születésnapod?
- Júniusban.
- Ühümm.....- gondolkodik - Az jó régen lehetett....
Hát még azért negyvenen innen, sőt ötvenen is, pláne hatvanon....
***
Játszótéren odalép hozzám egy apuka, hogy nem gond e, ha a fiacskája motorozik egy pár kört Zalán járgányával. Hát persze hogy nem baj. Réka kíváncsi természetű, mindig mindent tudni akar. Állomáshelyéről, a csúszda mellől lélekszakadva hozzám rohan.
- Anya....anya....Mit akart a bácsi? Az a kopasz! - hangerejéből ítélve meggondoltam magam. Mégsem a titkosszolgálat támogatja az óvodát.
***
- Anya....- mondja péntek délután, a kertben ücsörögve Réka.
- Igen?
- Apa a pici magját a puncidon keresztül tette be a pocakodba, ugye?
- Krr....brrrr...ühömmm....Őőőő.... - még jó, hogy ültem.
- Iiigen, de ez most hogy....? Miből gondolod, hogy ott?...
- Háát... - von vállat a lányom. - A puncidon jöttünk ki is, nem?.....
