2012. június 24., vasárnap

Réka mondta - 42. rész

Érdekes, hogy Rékámat időről időre foglalkoztatja az elmúlás, a halál. Nem tudom ezt mire vélni egészen, de szinte biztosan valami élettani dologról lehet szó. Szerencsére közeli hozzátartozót vagy ismerőst nem veszített még el.....Talán túl későn álltunk le a bűnügyi krónikának is beillő Híradó nézésével?? Ott aztán folyton meghal valaki a lehető legváltozatosabb módon. 


 Olykor emlegeti, hogy mi még nagyon soká fogunk meghalni. Ezt kiterjeszti olyanokra is, akik már idősek esetleg betegek....Valahogy érezheti általuk, hogy van vége a dolgoknak, bár biztos vagyok benne, hogy a halál véglegességét még nem érti. Nem is érheti. Számára a halál csak olyan, mint az alvás, fel lehet belőle ébredni. Illetve megerősítést is vár. "Ugye, mi még naaaagyon sokáig fogunk élni, ugye, anya? Én még soká leszek öreg, hiszen még fel sem nőttem, ugye?" 


Egy este, lámpaoltás után így szólt egészen váratlanul:
Anya, én melletted szeretnék meghalni.... - majd folytatta - És ha el leszel ásva, ások egy kis lyukat hozzád és melléd fekszek....jó??? - nyeltem egy nagyot. Már azon is meglepődtem, hogy tudja, a halottakat eltemetik. Sosem beszéltünk még így konkrétan erről....


Azóta többször is említette ezt a "kiáslak" fordulatot. Ami a beleborzongáson túl elgondolkodtatott, hogy a végrendeletemben rögzíteni kéne: hamvasztást kérek. 


***


- Anya, játszunk szentkirályosat!
- ????
Csendkirályt. Ez az egyetlen játék, amiben mindig nyerek. :)


***


Mintha említettem volna már, hogy olykor Réka számomra egészen apró és lényegtelen dolgokon bevágja a durcást. Pontosabban kivágja. A hisztit. Hogy ő ma a narancssárga pohárból szerette volna inni a tejét, pont abból, amiből Zalán szürcsölget valamit. Hogy ő nem arra a villára gondolt, amikor elképzelte, hogy grízes tésztát fog enni. A sárga nyelű kellene neki. Ami a mosogató legalján lapul, na és? Ma reggel a tányérjával nem volt elégedett. Az övén csipkebogyó szerű izébizék virítottak, a Zalánén sápadtka-ódivatú virágok. Eszembe nem jutott volna, hogy leánykám boldogtalan lesz a csipkebogyókkal.
- Váááááá...nekem virágos tányér kell!!! - jelezte felém nagyjából ötödszörre.
- Nincs az a pénz, amiért én átpakolnám a reggelidet egy másik tányérra. - szögeztem le. Na jó, volna, de már elég mérges voltam.
- Vááááá....anya, azonnal hozzál nekem egy virágos tányért! Ha nem hozol, én...én...elköltözöm!!! 


Reakciók:
Apa: Nemááár....nem akarom....(ijedten)
Én: Bruhhahhaa....(kinevettem)
Zalán: nem szólt semmit, éhes volt, hát evett az ártatlan.


Apa végül a saját (csíkos) tányérjáról etette a csibéjét, amíg az megfeledkezett a csipkebogyókról....Milyen jó lenne, ha minden egyes tányérunk ugyan olyan lenne! Megkönnyítené a dolgom, legalább átmenetileg.


*** 


Réka olykor beszél úgy, hogy nem egészen van ébren. Egy hajnalon korán kelő apjától vizet kért. Nagyjából ilyen párbeszéd folyt le (emlékezetből írom, félig aludtam, ceruza sem volt éppen a párnám alatt.)
- Apaaa,nagyon szomjas vagyok.... - Apa iziben hozott neki egy pohár vizet. 
- Gyere, Réka, igyál! 
- Neeeem...üvegből akarok inni. Üvegből, üvegből, vááááá! - vergődik az ágyon Réci.
- Dehát....üvegből nem iszunk.... itt a pohár, tessék. 
- Üvegből akarok, üvegből ez nem jóóóó!
- Szomjas vagy vagy nem? - Apa hangja pindurkát türelmetlenségről árulkodik. 
- .....Üvegből akarok, üvegpohárból....
- Dehát...ez egy üvegpohár.... - dugná az itókát Réka orra alá, de az többet nem szól, mélyen alszik...