Képek

a választák + aranygaluska, óóóó de finom vooooolt!!!

Szenteste

Itt hízott disznó fejem van, de mindegy

Zalán mondta, fintorogjunk, jó lesz!

Karácsonyra szarvam nőtt valami kezdődő furunkulus formájában, persze másnapra nyoma sem volt...

Az én téli szünetem

Az az egyik legjobb a karácsonyi ünnepekben, hogy ilyenkor bőven van időm mindenre, mert egy héttel Szenteste előtt én már szabadságon vagyok. Ez idén kb. 16-án már meg is valósult, bár 19-én is dolgoztam és 20-án volt a céges ebéd, ami végül meglepetésemre mégis megrendezésre került. Szóval bonyolult. Ugyanakkor csalós ez a sok szabi, mert ilyenkor olyan sok a tennivaló, program, elintézendő dolog, az ajándékokról ne is beszéljek, hogy végül kiderül, hogy mégsincs idő semmire, hehe....

Talán a tanszaki koncerttel kezdeném a mesém, amit lehet, hogy érintettem az előző bejegyzésben, a Mikulásosban, bár talán mégsem. 13-án, pénteken rendezték a suliban a fuvola tanszakit, amire idén egyedül mentem, Zalánnak nem volt kedve, Tibinek nem volt ideje. Kérték, hogy vigyünk süteményt, amit nem vettem figyelembe és a tanárnőnek sem vittünk ajándékot, úgyhogy dupla feketepont már az elején, sebaj! Majd februárban kap névnapi ajándékot, ha azt is el nem felejtem.

A tanszakit idén igen nehezen viseltem, olyan volt, mintha az ember beülne macskák kornyikálására, akik azt hiszik magukról, hogy operaénekesek. Néha komolyan azért tapsoltam, mert az illető végre abbahagyta. Na jó, én még a szólj síp, szólj-ot sem tudnám elfújni, szóval mit kritizálom őket, de hát na. Ki tanul fuvolázni? Ők vagy én? Végül feltette a koronát az egészre, hogy Réka is rontott, igaz egy nehéz darabot kapott, tele módosított hangokkal, de itthon eljátszotta ezerszer hibátlanul, ott meg belesült egyszer, az ilyen eléggé tud bosszantani. Viszont a többiekhez képest....őstehetség! A nyári tanszakin minden áron a Rókatáncot akarja fújni, ami szintén piszok nehéz és a legfelső hangok nincsenek még meg neki, szenved a fuvola, de gondolom, fél év alatt csak begyakorolja. Én annak örülnék a legjobban, ha új darabot venne elő, szerintem a szomszédok már fejből tudják a rókatánc minden taktusát...

Hétfőn ugye már ezután szabin voltam, fogadóóra volt, nem mentem el rá Réka ofőjéhez, mert Zalánék másnap német tz-t írtak....Kedden Pestre robogtunk anyuval kontrollra, anyagot vettünk Tibi melójához baromi sok pénzért, de mivel egyszerű lány vagyok, a legjobb az volt, amikor a Mekis lány a forró McRoyal menümet átnyújtotta az egyik drive-in-nél. Na jó, nem, tesómat is nagyon jó volt látni, beszélgetni a váróban. Akkor már tudtuk, hogy Tibi elnyert egy nagy munkát és nagy volt bennünk az izgalom és a kétségbeesés, hogy hogy is lesz ezután, mivel hogy eddig is megvolt neki a napi 12 óra meló...

Délután 5-re vissza kellett volna érni Szolnokra a zeneiskola karácsonyi koncertjére, amit tavaly ülőhely hiányában nemes egyszerűséggel otthagytunk, így kihagytuk Réka szereplését is. Egyre szemetebb szülők leszünk, ahogy telnek az évek, én szóltam! 4-re vitték Rékát a suliból próbára, mi 5óra 10-re estünk be , mint maratoni futó a célba....éssss....éppen jöttek le a színpadról, végeztek. A portán még találkoztunk egy a láttunkra magasra húzódó szemöldökű anyukával, akinek a lánya szintén nyomta a kamara zenekarban. Nagyon nem érdekelt, hogy mit gondol arról, hogy késtünk, ő meg az első produkció után olajra lépett gyerekestül, ami nem nagyon illik. Felosontunk a karzatra és végignéztünk a koncertet, az egyik tanárnő Ave Maria-jától még libabőrt is kaptam, olyan szép hangja volt. Na innen haza, mamát kidobtuk otthon, mini karácsonyi shopping Rékával, majd haza.

Innentől gyakorlatilag kitört a téli szünet, szerdán rendezték a karácsonyi vásárt a suliban, amire szokás szerint vittem a szendvicseimet, a baglyosokat. Azon gondolkodtam, jövőre ki kellene találni valami mást, de végülis elfogyott mind, hát lehet, hogy mégsem. Nem maradtam a gyerekekkel, idén már egyik sem vágyott rá vagy ragaszkodott hozzá, fél 9-kor már itthon voltam. Aznap elkészült a mákos hókifli és a zserbó csokiréteg nélkül. Csütörtökön dolgoztam egy kicsit, tulajdonképpen a fű sem nőtt, sokan bezártak már 16-án, ahogy félig-meddig én is....Rendszereztem a fájlokat a gépen, kidobtam mindent a hűtőből, meglocsoltam az orchideáimat, amiket mindig nőnapra kapok, hehe és aztán kb. ennyi volt a nap. Este találkoztam még a főnökömmel, kaptam tőle többek között hőálló merőkanalat és szedővillát, vagy mit, végülis praktikus.

Másnap az Aranylakatban volt a céges ebéd, ami számomra minden eddigiekhez képest a legjobb volt. Először is nem vacsi volt, vagyis estére nem sütöttem és takarítottam szét még magam, másodszor olyan hangulatos volt. Sütött a nap, finomak voltak az ételek, nem volt ott olyan, akit nem  bírok elviselni....szóval jó volt. Igaz, két óra után már itthon is voltam. Elvileg a téli szünet előtti utolsó tanítási napon szokták a gyerekek feldíszíteni a karácsonyfát, hát erre az idén valahogy nem voltak hajlandóak. Zalán félmunkát végzett, Réka semmilyet, úgyhogy én díszítettem fel szegény fát karácsony második napjára kész is lett teljesen.

Ja az lemaradt, hogy péntek reggel futottunk egy kört ajándékvásárlás terén, akkor vettünk meg minden ajándékot egyszerre, leszámítva a gyerekekét. Nem volt tülekedés, olyan helyre nem mentünk, a fa kérdéskörben pedig megvettük az elsőt, ami a kezünk közé akadt. Nem bonyolítottuk túl.

A hétvégére nem emlékszem, biztos sütöttem és főztem, takarítottam, ilyesmi.  Az bizonyos, hogy hétfőn készült a bejgli, amit kedden reggel sütöttem ki. Fotózni elfelejtettem. Volt vele egy kis para, mert mintha több zsírt gyúrtam volna bele, mint kellett volna. A recept  12 dkg-ot írt világosan, én meg kiürítettem egy 20 dkg-os dobozt. Na mindegy. A mákkal is meggyűlt a bajom, mert a közeli zöldségesben csak darált mák volt, de letették a nagyesküt, hogy ugyanolyan jó, mint a nem darált, amit nekik nem volt, csak daráljam át még egyszer, mert úgy lesz a tökéletes. Szót fogadtam, finom volt a mák. Persze aztán az Aldiban találtam mákot, darálandót, szóval puff....

A hósapkát nem tudom , melyik napon sütöttem, de ez lett az abszolút favorit, mindenki falta és el kellett dugnom, hogy szentestére maradjon kb. 10 db.  Nekifutottunk újra a mézeskalácsnak is a gyerekekkel, lett kb. még 3 tepsi. Annyire szeretik, hogy ez is gyorsan elfogyott. A zserbóhoz itthon nem nyúlt senki és nagyon a bejglihez sem, de vittem tesómnak, anyu is kapott belőle, aki már nem süt semmit, úgyhogy nem romlott ránk.

Főztem egy nagy kondér szabolcsi töltött káposztát, szenteste pedig kacsa volt a menü, almás-hagymás lilakáposztával, krumplipürével illetve anyu féle húslevessel. Mert a húslevest mindenki imádja, én meg inkább hagymalevest vagy valami krémlevest főztem volna, úgyhogy így mindenki boldog volt.

Karácsony első napját sógornőméknél töltöttük ebéden, a második napját pedig tesóméknál. Idén háttérbe szorultak az ajándékok, volt, hogy majdnem elfelejtettük átadni őket, de persze azok is voltak. A gyerekek idén 1-1 ajándékot kaptak + amit a rokonoktól , nem panaszkodtak.

És hát hogy milyen évünk volt? Szép volna azt írni, hogy szuper, remek, életünk legjobb éve...de nem lenne igaz. Küzdelmes, keserves,  stresszes, mélypontokban gazdag év volt, a legjobb, hogy élünk valamennyien és mi még nem váltunk el Tiborommal....

Ami a lakást illeti, tavasszal megtörtént az emeleti ablakok cseréje, nyáron vettünk új ebédlőasztalt és székeket, kifestettük az emeletet, előtte elbontottuk a cserépkályhát, átrendeztük a mi hálórészünket. Összeírtam, mi mindent tervezünk az idénre, a teljesség idénye nélkül kb.  2 milka a költségvetés. Kb. 2025-re készen lesz az egész, ha szerencsénk van. Ugyanakkor nem panaszkodom, legalább ott lakunk, ahol szeretnénk, amiről álmodtunk, nincs hitelünk és apró lépésekkel bár, de fejlődünk.

Idén is fényt vitt az életünkbe Dió kutya, a tökéletes eb....

2020-ra mit kívánhatnék mást, mint kicsattanó egészséget, stabilitást, békességet és nyugalmat. Ennyivel én már be is érem! Boldog új évet mindenkinek, váljanak valóra az álmaitok!