Mivel Tiborom hajnal öt óta Szekszárdon (vagyis pontosabban akkor indult útnak a sűrű, tejszerű ködben,) alig aludtam valamit, úgy aggódtam, hogy mi lesz, odaér e egészben. Két álmom is volt, az egyik, hogy a főnököm elszólja magát, miszerint a kollégám 10x annyit keres, mint én. Technikusi végzettséggel. Alkalmasnak véltem az időpontot, hogy azon nyomban fizetésemelést kérjek. Sajnos reggel arra ébredtem, hogy csak álmodtam. Az igaz, hogy tízszeres szorzó nincs a fizunk között a valóságban...
A másik álmom cseppet sem volt vicces, csöngetett a rendőrség, mint a filmekben....hogy mit akartak volna mondani, de úgy nézett ki, hogy semmi jót....
Reggel én ébresztettem Rékát és vittem suliba, hát ilyen is csak szökőévente van. Reggel már túl volt a mosdáson, a táskája is katonásan össze volt készítve, némi gúnya is volt rajta, iskolába való....de még maradt kb. 20 percünk az indulásig. Összebújtunk a kanapén, arcom az arcához ért, úgy szuszogott a fülembe, hogy attól féltem, elalszik. Aztán éreztem a szempilláit az arcomon hébe-hóba, ebből tudtam, hogy mégis félig ébren van. Az jutott eszembe, hogy minden majdnem ugyanolyan, mint amikor icipici korában szopi után elaludt a karomban. Közben bőven duplájára nőtt, és még 20 centi legalább, oda a babaillata, Réka illata van. Arra gondoltam, milyen jó is volt akkor, mennyire ittam magamba azokat az élményeket és iszom egyébként ma is, mert nem állnak meg a növésben és pár év múlva már ez is csak nosztalgia lesz, milyen is volt az élet, amikor még egyikük ovis volt, a másik pedig a alsós....
Hát szóval volt egy mini időutazásom a múltba. Fincsi volt, be' jó is volt! Fél órával később a tanteremben megszólított az egyik anyuka, hogy úszás pénzt kéri hamarosan, legkésőbb hétfőn. Közben Réka az ajtóban állt kezében a tornafelszerelése, hisz első órája torna volt. Intett nekem, hogy "Szia, anya!"...A betyár mindenit, már olyan naaaagy! :)
